Tegnap a Fidesz elnöke nem felépített beszédet mondott, megtörve az általa teremtett hagyományt, amely eseménnyé tette a politikai beszédet Magyarországon. Nem is jött át az üzenet, már abban a részben, ami túlmegy a jó képességű előadó által teremtett hangulaton. Orbán kvázi interjúhelyzetbe került a meghatottságtól minden viccen előre nevető Kudlik Júliával, valamint a figyelmes Philippel - és így a kívülálló számára elvesztette az értelmét az egész. Az 1999 óta minden évben megtartott értékeléseknek korábban is sok vitatható tételük volt, de ezeket a szónoki erő, lendület zárójelbe tette. Most, hogy kérdezőkkel, ugyanakkor Mindentudás Egyeteme-pózban folyt a beszéd, szinte csak a vitára ingerlő állításokra lehetett figyelni. A közönség ugyan változatlanul "kis szívük nagyon szorongva dobban" állapotba került, de ha valaki nem volt részese a körnek, inkább visszakérdezett volna.

A felvezető országjáró túra minden fontos tétele elhangzott tegnap is. Például, hogy 2004-ben 3 millió ember élt a minimálbér felénél kisebb összegből. Ezt a tételt a Szociális Szakmai Szövetség már napokkal korábban cáfolta, mondván, másfél millióan vannak ilyen helyzetben. Ez is sok, de ha mindennek csak a fele igaz, ami egy ilyen évértékelésen elhangzik, akkor ez egyszerű nagygyűléssé válik, aminél azért korábban több volt.

Ha már egyszer kérdésekre válaszolt a Fidesz elnöke, vajon miként fogadhatta el mikrofonnal a kezében a két műsorvezető, hogy tavaly a nyugdíjemelés értékét visszavette a gyógyszeráremelés, amikor csak tudható, hogy a kormány éppen most kényszerült engedni a tavaly 15 százalékkal visszanyesett gyógyszerárak ügyében. Meg kellett volna kérdezni azt is, mire gondol Orbán Viktor, amikor azt mondja, a jelenlegi kormányzati politika szándékosan szembefordít gazdagot és szegényt. Az viszont tudható, hogy az "egymás ellen hangolnak hívőt és nem hívőt, határon túlit és innenit" tétel mit jelent, de ettől még nem válik méltányosabbá az állítás.

A parlamenti megszólalásokat kínosan kerülő volt miniszterelnök e sajátos fórumon is új politikai dimenziókat ígért. A demokrácia ismert formáit a megbeszéljük a falusiakkal a falugyűléseken, a budapestiekkel a városgyűléseken képlettel váltja fel, amelynek körülbelül olyan a demokratikus hitelessége, mint a polgárok kérdéseinek, akik mindenáron és elsősorban a munkáról kívánták hallani volt miniszterelnöküket. Az ilyen kommunikációs helyzetek aztán nagy meglepetésekkel tudnak szolgálni. Orbán például elmondta, azzal szembesült, hogy a távfűtés sokkal drágább, mint ha gáz adja a meleget. És ez nem igazságos. Ezt a lakótelepeken százezrek mondják nagyon régen, például a Fidesz kormányzása idején is, de úgy fest, hogy csak interneten keresztül eljuttatva válik hitelessé.

Megtudtuk e körcsarnoki estén még, hogy a nemzet szíve közepe Budapest, hogy e mostani kormányt hantaméterrel kell mérni, hogy nagyobb tortát kellene sütni, meg egész Európa rajtunk nevet, továbbá a spekuláló és ügyeskedő a múlt figurájává kell hogy váljon, s az emberek grafikonon akarják látni az államadósság növekedését.

Ha ez nem is jött össze, ismét elhangzott a "hol a pénz?" kérdés, azaz hogy mire ment el az államadósság növekménye. Orbán miniszterelnökként büszkén mondta öt éve a Vigadóban, hogy "1999-ben csökkent az ország által egy év alatt megtermelt javak értékének 60%-a alá az államadósság a fiatal magyar demokrácia első kilenc évében. Ezzel elérjük a legfejlettebb európai államok ajánlott adósságmutatóját". Nos, az államadósság most is hatvan százalék alatt van.