Rossz előjelekkel érkezett meg Berlinbe a Sorstalanság. Először nem akarta versenyprogramba venni a filmet a Berlinale főszervezője, csupán információs vetítést ajánlott fel Koltai Lajoséknak egy félreeső moziban - ezt azonban a magyar rendező nem fogadta el. Aztán Glenn Close lemondta látogatását a német fővárosban, mire a fesztiváligazgató törölte filmjét a versenyből, és utolsó pillanatban mégis Kertész Imre világhírű regényének adaptációját hívta meg.

Február 15-én, hétfőn aztán Berlinben végre sor kerülhetett a Sorstalanság nemzetközi premierjére. A vezető német konzervatív napilap nem felejtette el a huzavonát a bemutató körül, és helyszíni beszámolója szerint a közönség sem volt lelkes. Míg a film vetítése előtt mindenki jegyet próbált szerezni, a film közben a nézők fele elhagyta a termet.

Auschwitz nem lehet egy játékfilm helyszíne, erre a Sorstalanság újabb példát ad - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A foglyok gyengesége, akik minden újabb cementes zsák alatt jobban összeroskadnak, a lyukas ingek, a haldokló barátok, a füstölgő kémények, ezek mind megszégyenítően banális, ártalmatlan képek, amelyek semmit sem fejeznek ki – állapítja meg a kritikus, és hozzáteszi: Ennio Morricone zenéje még a képeket is alulmúlja.

Azt a keserű vádat kell emelni a Sorstalanság ellen, hogy az adaptált regény ellenére egy fikarcnyi együttérzést sem tud generálni. Ülünk a moziban, a vásznon imbolyog az internáltak tömege a hideg szélben, és újra meg újra valaki holtan a földre zuhan, és mi újra meg újra a lefogyott emberek arcába nézünk, és nem érzünk semmit – fejezi be kritikáját a Frankfurter Allgemeine.