Így jártak el barátaink is (2005: a liberálisok éve, február 7.), kiknek írása - lévén, hogy négyük közül hárman az SZDSZ ifjúsági tagozatának választott vezetőiként jegyezték - azt az érzést kelthette az olvasókban, hogy az testületi, szervezeti álláspontot tükröz. Holott nem: tévedés azt hinni, hogy a magyar liberális párt fiataljai úgy általában így gondolkodnának, s pláne, hogy ilyen hangon beszélnének saját pártjukról.

Az SZDSZ Új Generáció 1999-ben nem egyszerűen nemzedéki alapon jött létre. A pártot legjobb tudásuk szerint alakítani, jobbítani akaró fiatalok hozták létre, hogy erősítsék a liberalizmus hazai politikai képviseletét. Leírtuk és elmondtuk véleményünket a párt belső fórumain és - ha úgy adódott - a nyilvános vitákban is. Ez olykor éles kritikát jelentett. De távol állt és távol áll tőlünk, hogy - mint azt a négy fiatal liberális teszi - a párt vezetőit kollektíve "lejárt szavatosságú politikusoknak" tituláljuk. Törekvésünk volt, hogy új, radikális, szókimondó hangütéssel jelenjünk meg a nyilvánosság előtt. Ez azonban nem az. Ez bárdolatlanság.

Az SZDSZ minikampánya az internetes kérdőívvel jól indult: sokan felfigyeltek rá, vitákat váltott ki. A liberális identitás szempontjából fontos témákban provokatív kérdéseket tesz fel, s így a párt a társadalmat megosztó, nemegyszer tabunak számító ügyekben foglal el markánsan liberális álláspontot. Nem értjük, mi rosszat láthatnak ebben annak az Új Generációnak a tagjai, mely azzal a programmal jött létre, hogy rávegye anyapártját, legyen néha provokatívabb, foglalkozzon bátrabban a társadalmat megosztó, tabutémának számító ügyekkel, s foglaljon el markánsan liberális álláspontot. Ezt hirdettük, olykor követeltük, mert meggyőződésünk volt: ezek azok a témák, melyeknek képviselete egyszerre morális kötelessége és politikai reménysége hazánk egyetlen liberális pártjának. Többek között azért küzdöttünk, hogy legyünk aktívabban romapártiak, hogy harsányabban és határozottabban képviseljük a liberális álláspontot a szexuális kisebbségek ügyében, a drogpolitikában, vagy épp az eutanáziával kapcsolatban.

Soha nem állítottuk, hogy pusztán ezekről a témákról kellene szólnia politikánknak. De azt állítottuk, hogy nélkülük nincsen liberális politika. Az Új Generáció alapításakor közkeletű nézet volt az SZDSZ-ben, hogy ezek a témák többet visznek, mint hoznak. Ma a párt kampányokban is vállalt programjának fontos elemei az általunk régóta szorgalmazott ügyek. Nem az ÚG érdeme ez - bár részünk volt benne, s ezért, elmondhatjuk, már megérte létrejönnünk -, hanem egy politikai közösség tanulási folyamatának eredménye. A fejlődőképesség, a változni tudás, a nyitottság eredményei. Lehet rájuk büszkének lenni.

Távol áll tőlünk a hurráoptimizmus. Egyetértünk barátaink véleményével: a miniszterelnök-váltás - melyről ők elfelejtik leírni, hogy az SZDSZ által kezdeményezett, a koalíció jövőjének esélyét megmentő liberális fegyvertény volt -, nehéz helyzetbe hozta pártunkat. Csak karakán, dinamikus, eredményekben is megnyilvánuló és igen jól kommunikált politikával érhetünk el sikert. Egyetértünk: nemcsak szavakban, hanem parlamenti aktusokban is meg kell nyilvánuljon, mit képviselünk.

Nagy vita köztünk, hogy pusztán azért, mert néhány újságcikk pedzegeti az SZDSZ vezetése által határozottan kizárt közös listás indulást, és néhányan a párt sokadik, épp aktuális halálát vizionálják, mi nem vennénk készpénznek, hogy "teljesnek látszik az egyetértés abban, hogy az SZDSZ önállóan képtelen lesz sikeresen szerepelni jövő tavasszal". Minket az érdekel, hogy az SZDSZ-ben teljes-e az egyetértés abban, hogy képesek vagyunk erre. Úgy látjuk, akik ma meghatározzák a párt politikáját, így gondolják, s eszükbe sem jut, hogy "a pártelit bevonuljon a parlamentbe" a közös listán. Nem értjük, hogy szabad demokrataként valakik miért visszhangozzák ezeket a nem túl nagy ívű elemzői vélekedéseket, ahelyett, hogy politizálásukkal (és újságcikkeikkel) cáfolnák meg azokat.

Barátaink cikke sok féligazság és néhány teljesen igazságtalan állítás gyűjteménye. Senki nem várja egyik párttól sem a kétharmados törvények megvédését (megvédi azokat maga a kétharmados szabály). Nem igaz, hogy "a szavazók az SZDSZ-től várják egy igazságosabb és demokratikusabb házszabály megteremtését" (mert sajnos azt is védi a kétharmados szabály). Tévedés visszakozással vádolni az SZDSZ-t a kérdőívnek a drogra vonatkozó kérdésével kapcsolatban. A kérdőívet készítők a kábítószer fogyasztásának legalizálásra gondoltak, a nyilvánosság egy része ezt a kereskedésre is értette, az SZDSZ politikusai elmondták, hol van a félreértés. Ennyi. Igaztalan pusztán "pénzelosztóként" aposztrofálni azt a Szabó Miklós Alapítványt, amely sok más programja mellett épp a liberális fiatalok képzésével is foglalkozik. Használhatnánk keményebb jelzőt is, hiszen vitapartnereink közül többen maguk is nem egy alkalommal vettek részt az alapítvány által szervezett tréningeken.

Az országos tanácsot, írják barátaink, "a különböző alapszabály- és ügyrendmódosításokkal (legutóbb 2003-ban) gyakorlatilag kiürítették, és olyan emberekkel töltötték fel, akik nem feltétlenül ilyen típusú munkára hivatottak". Az ot tagjai a párt ügyvivői, országgyűlési képviselői, polgármesterei és alpolgármesterei, megyei elnökei, megyénként egy-egy (két nagyobb megyéből 2-2), a megyei választmány által választott ember, valamint a küldöttgyűlés által megválasztott 20 fő. Velük üres tehát az ot, ők azok, akik nem ilyen típusú munkára hivatottak. Nem tudjuk, kik lehetnek azok - ha már ők nem -, akik hivatottak az "ilyen típusú munkára". Ez a cikkből nem derül ki. 2003-ban volt egy általunk is kritizált ügyrendmódosítás, mely kizárta a párt tagjainak alanyi jogát a testület ülésein való részvételre. Közülünk többen is a tiltakozásból megszülető Szabad Tanácskozás alapítói voltak, s akkor léptek ki az SZT-t szervező csapatból, amikor 2004-ben az ot visszaváltoztatta ügyrendjét. (Az ügyrend visszamódosítását barátaink elfelejtették közölni a Népszabadság olvasóival.) Ma egy feltétele van annak, hogy egy szabad demokrata párttag az OT ülésein részt vehessen: szándékát előzetesen jeleznie kell. Ez lenne a belső demokrácia durva megcsonkítása?

Nincs műhely az SZDSZ mögött, olvassuk, néhány héttel azután, hogy Csillag István vezetésével, több száz szakértő bevonásával megkezdődött az a valamennyi liberális számára, kortól függetlenül nyitott programíró munka, melynek célja, hogy a korszakváltás programjának folytatásaként megalapozza az SZDSZ 2006-os választási programját, és a 2006 és 2010 között működő szocialista-liberális koalíció kormányprogramjának liberális elemeit. Melyek közt persze ott kell legyen az egészségügy reformja, az erősebb környezetvédelem, és sok más olyan ügy, melyet vitapartnereink is szorgalmaznak.

De addig is: az oktatási reformokat kemény konfliktusok árán is végigküzdő Magyar Bálint pártján - közös pártunkon - mi nem kérnénk számon azt az oktatási reformot, amit az SZDSZ minisztere épp végrehajt. A népszavazási kampányban az egészségügy privatizációja mellett határozottan kiálló magyar liberális pártot, melyet jobb- és baloldali kritikusai egyaránt vadkapitalistaként azonosítanak, nem mószerolnánk, ugyan legyen már privatizáció- és kapitalizmuspárti, hiszen az. Az ügynöktörvény sokadik felvonásában újra a teljes hazai politikai elit ilyen-olyan ellenállásával megbirkózni kénytelen SZDSZ-t nem szólítanánk fel, hogy legyen a rendszerváltást büszkébben vállaló párt. Nem tennénk, mert használni szeretnénk, ez pedig árt - akár tudják ezt barátaink, miközben teszik, akár nem.

Változásokat szeretnénk mi is. Szívesen látnánk egy dinamikusabb SZDSZ-t. Több ügyben - mint az egyházügy - mi magunk is több aktivitást, nagyobb határozottságot várunk. De szívesen látnánk végre egy önmagával békében élni tudó, belső vitáit belül lefolytató liberális pártot, mely meghozott döntéseit végrehajtja, és úgy képes tanulni, változtatni, hogy közben vigyáz értékeire. Legyen a pártban 2005 az egység éve, hogy 2006 a siker éve lehessen!

Csőzik László

az SZDSZ Új Generáció elnöke

Gusztos Péter

az SZDSZ Új Generáció volt elnöke

John Emese

az SZDSZ Új Generáció elnökségi tagja

Merker Dávid

az SZDSZ Új Generáció alelnöke