Mint azt már megszokhatta, néhány napja is az egyetemi Erasmus-iroda koordinátora állította ki 60 napig érvényes ideiglenes diákigazolványát: egy műanyag kártya kártyaszámmal és egy lepecsételt adatlap fényképpel, pecséttel, dátummal. Az utóbbi véletlenül lemaradt a magyarul sem írni, sem olvasni, sem beszélni nem tudó német diák papírjáról, aki ennek ellenére nem riadt vissza attól, hogy metrózzon diákbérletével. Ez okozta vesztét.

Bár korábbi igazolványa még érvényes volt, arról már leszedte a fényképet, és átragasztotta az újra. A fotón két pecsét volt: a régi és az új. Ez nem érvényes - mondták a jegyellenőrök, és helyszíni bírságot követeltek. Patricknál nem volt pénz, még akkor sem, amikor az őt körülálló ellenőrök azt mondták, rendőrt hívnak, ha nem fizet...

Két autó érkezett a Deák térre. A német diák nemcsak az egyenruhásokat, hanem két magyar barátját is megpillantotta az aluljáróban, a nyelvi különbségeket tehát a következőkben sikerült leküzdeni. Bevitték őket az őrsre. Mielőtt elindultak volna, az egyik rendőrnek eszébe jutott, hogy még megszökik a nyakon csípett fiú, ezért kipattant az autóból, a hátsó ajtóhoz lépett, és bezárta.

Patrick a rendőrségen három órát töltött. Újra és újra válaszolt az állandó kérdésekre az újabb és újabb érdeklődőknek. Aztán végre megérkeztek az illetékes detektívek, akik Patrick szerint nem nagyon értették, mi dolguk van vele, és humorral fogták fel a történetet. A helyszíni bírságtól eltekintettek, és abban állapodtak meg a diákkal, hogy ha az egyetem igazolja: tényleg oda jár, minden rendben.

Amikor kisétált az irodából, egy tiszthölgy utána szaladt, "Ne haragudjon!", kiabálta, aztán társai kiszóltak neki: "Hagyd, szabad!"

- Vagy tizenöt ember foglalkozott velem a négy óra alatt: ellenőrök, járőrök, detektívek és asszisztensek - mondja a német egyetemista -, ezen csak nevetni tudok.