Tíz év, és átbillenhet a földi klíma!
A kis szigetállamok politikai vezetői kongatták meg elsőként a vészharangot. A mind veszélyesebbnek látszó szennyezőanyag-kibocsátások korlátozására, egy nemzetközi egyezmény kidolgozására Málta tett javaslatot. A kevéssel a tengerszint felett elterülő korallszigeteken létrejött államok külön szövetséget hoztak létre, és követelték, hogy a nemzetközi közösség lépjen fel a feltehetően gyors tengerszint-emelkedést is eredményező feltételezett globális melegedés ellen. Csatlakoztak hozzájuk az afrikai országok is, amelyekben súlyos aszályok okoztak éhínséget és erősítették a sivatagosodás folyamatát.
A legfejlettebb országok elismerték elsődleges felelősségüket, s vállalták, hogy az ezredfordulóra megállítják a légköri szennyező anyagok kibocsátásának növekedését. Az 1992-es riói megállapodás azonban nem oldhatta meg e globális üggyé vált problémát. A fejlett országok egy részében - az egyezmény ellenére - tovább növekedtek a kibocsátások, a fejlődő világ számos országában a rendkívül gyors gazdasági növekedés pedig együtt járt a mind nagyobb környezet-terheléssel. Az ezredfordulóhoz közeledve az emberi tevékenységekből eredő gázkibocsátások miatt a légkörben az üvegházhatású anyagok, köztük is elsősorban a szén-dioxid mennyisége közel harmadával haladta meg az ipari forradalom előtti szintet.
Ilyen előzmények után következett a kiotói konferencia. Az iparilag fejlett országok Kiotóban azt ígérték, hogy az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását 2012-ig. (Az EU átlagosan nyolcszázalékos csökkentést vállalt, Magyarország hat százalékot, azzal a könynyítéssel, hogy a viszonyítási alap a rendszerváltás előtti, nagyobb nehéziparral és több károsanyag-kibocsátással jellemezhető időszak lett.) A gyorsan növekvő fejlődő országok ugyanakkor nem vállaltak önkorlátozást, mert attól tartottak, hogy ez visszafogja gazdasági növekedésüket. Az Egyesült Államok törvényhozása pedig nem ratifikálta a megállapodást. Az orosz elnök 2004 végén jelezte, hogy csatlakozik a kiotói jegyzőkönyvhöz. A holnap hatályba lépő dokumentumnak jelenleg mintegy százharminc ország a részese. A jegyzőkönyv 2012-ig szól, de már most a folytatásról gondolkodnak a világ vezetői. Az EU 25 tagállamában lassan formálódik, hogy mi legyen 2012 után. Tavaly óta létező állásfoglalás szerint az a cél, hogy 2 Celsius-fokot semmiképpen se haladjon meg a melegedés. Azonban az EU-25-ön belül is eltérőek a vélemények: az olaszok nagyon óvatosak, a németek és az angolok nagyon aktívak és a legmagasabb szinten szorgalmazzák a nagymértékű csökkentést.
Valamit pedig tenni kell. Az egyik kutatócsoport - International Climate Change Taskforce - számításai szerint bolygónk átlaghőmérsékletének növekedése 2015-re elérheti azt a kritikus szintet, ahonnan már nincs visszatérés. Ezt követően a földi ökoszisztémában már visszafordíthatatlan változások indulhatnak meg. Az ipari forradalom idején a légkörben lévő szén-dioxid-mennyiség 280 milliomod térfogatrész (ppmv) volt, napjainkra ez 379 ppmv-re növekedett. A foszszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) elégetése következtében évente 6,3 milliárd tonna szén kerül szén-dioxid formájában a légkörbe. Ha a jelenleg évente 2 ppmv-vel növekvő szén-dioxid-arányt vesszük alapul, akkor ez 2015-re eléri a kritikusnak tartott 400 ppmv-s szintet.
A klímaváltozás sokféle újdonságot hozhat. A szén-dioxiddal például már kereskedni is lehet. 2005. január 1-jétől az Európai Unióban bevezették a szén-dioxid-kibocsátás kvótakereskedelmét. A tagországokban egyes vállalatokra szén-dioxid-kibocsátási kvótákat határoztak meg. Ha ennél kevesebbet bocsát ki egy cég, akkor a különbséget eladhatja másnak, ha viszont többet, akkor szabad kvótát kell vásárolnia. A rendelkezés hatálya alá a 20 megawattnál nagyobb hő- vagy villamosenergia-termelő tüzelőberendezések, olajfinomítók, a vaskohászat és az acéltermelés, a cement-, az üveg- és az építőanyag-gyártás, valamint a papíripar nagyobb gyáregységei tartoznak. A 25 uniós tagországban összesen 12 ezer céget érintő új szabályozás ellen sok ipari cég tiltakozik, mondván: a rendelkezés csökkenti versenyképességüket.
Magyarországon mintegy 250 létesítményt érint ez a rendelkezés - ezek a hazai szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékát adják. A kiotói jegyzőkönyv szerint Magyarország jelenleg 30 százalék kvótafelesleggel rendelkezik - egy tonna szén-dioxid egységára 4-10 euró körüli értéket jelent. Becslések szerint ez a tartalék évente mintegy 10-17 milliárd forintot ér. A kvótakereskedelemről készült törvényt a hírek szerint hamarosan tárgyalja a parlament - holott már január elseje óta folyhatna e téren a kereskedelem. A törvény hiányát Brüsszel fel is rótta nemrég Budapestnek.
