Ugyanakkor azt látom, hogy ez a helyzet nem nagyon izgatja az embereket. Abból látom, hogy az aranyár pár hónap alatt hatalmasat zuhant. (egy év alatt 550 dollárról 420 dollár körüli szintre.) Pedig az arany még ma is (csak tegnap?) egérútként szolgál: ha baj van, a pénz inflálódik, az értékpapírok túrót sem érnek, az arany (gyémánt) viszont tartja az árat. (Múlt időben). Ezért nevezték safe heaven-nek, azaz, biztos menedéknek recesszió, válság, vagy egyéb bajok ellen. (Mert hogy nem nagyon van más: a részvény és kötvény befullad, pénz ott rohad a bankban, cég tönkremegy, - az arany: szilárd.) Most meg, az emberek inkább eszeveszett költekezésbe kezdenek, mindent vesznek (elsősorban Amerikában). Az aranyat meg eladják. (Bocs, az elmúlt héten ismét vásárolják az aranyat, de a 30%-os zuhanáson ez sem sokat javít)

Szóval inkább vásárolnak, ezt-azt, - nem szoronganak, hogy mi lesz. A főnök (az Elnök) a helyén van, a tévében jól mennek a dolgok, a kamatláb alacsony (2.5%, vagyis olcsó a pénz), a háború messze van- minek következtében a telek- és házárak, meg a profitok az égbe mentek. A tulajdonosok gazdagnak érzik magukat és költekeznek. Ami jó, mert az amerikai gazdaságot a vásárlási láz tartja normál szinten.

Ugyanakkor a biztonságról való lemondás (kiszállás az aranyból, a takarékossági kvóta további csökkenése) arra utal, a piaci szereplők aszongyák, egyszer élünk, és legyen jó ez az egyszeri élet. A Fed már jelzi, hogy az olcsó pénznek véget akar vetni, mert gáz lesz belőle, fékezne, de egyelőre nem tud. A The Economist elemzése éppen a túl sok pénzben (a pénztömeg hirtelen megnövekedésében) látja az amerikai és a világgazdaság veszélyét. Eközben a nemzeti bankok meg adják el az aranytartalékaikat, és az arany eladása csak növeli a pénztömeget.Egy szó, mint száz: az aranyár esése - nagyobb bajok előjele: már megint fújnak egy lufit, egy olyan kipukkadóst, mint amilyen az Internet lufi volt. Fújják, a lufi dagad, lassan ki fog pukkadni, de senki nem látja. Vagy látja, de aszongya, üsse kavics, legalább addig éljünk jól. Mind a két reakció veszélyes: aki nem látja a bajt, éppúgy növeli a jövő kockázatot, mint aki látja, de csak tesz rá egy lapáttal.

Titanic-efektus?

alma blogja