A "veszélyeztetett" fákon környezetvédő aktivisták ülnek, az önkéntes őrszolgálat tagjai egymást váltva figyelik a fanyűvők felbukkanását. A honvédelmi tárca és a civil zöldek között továbbra is merev a frontvonal, napról napra csökken az esélye a racionális megoldásnak.

A Zengő csúcsa - ahová a radartornyot tervezik - tájvédelmi körzet, ami a hazai természetvédelem rendszerében viszonylag alacsony szintű védelmi fokozatot jelent. Ugyanakkor az európai jelentőségű természetvédelmi területek Natura 2000 hálózatának is része, mint az egész kontinens számára fontos fajok és társulások kiemelt jelentőségű élőhelye. A bánáti bazsarózsa mellett a kevesebbet emlegetett hölgyestike is előfordul itt, a védett erdőtársulások közül pedig a cseres tölgyesek, a törmeléklejtő-erdők, az illír bükkösök és a molyhos tölgyesek miatt indokolt a védelem.

A védetté nyilvánításkor az erdészeti, a természetvédelmi és a rekreációs érdekek együttes érvényesülését a tájvédelmi körzetté nyilvánítás szolgálta leginkább, a Natura 2000 területek kijelölésénél viszont kizárólag az előforduló fajokra voltak tekintettel. (Az építkezés kapcsán készült botanikus szakvélemény szerint 19 védett növény fordul elő itt, s egy hasonlóan természet közeli állapotban fennmaradt, fajokban gazdag hegyoldal Európa minden más országában a legmagasabb szintű védelmet érdemelné).

Annak, hogy tájvédelmi körzetben út és radartorony épüljön, nincs kategorikusan kizáró elvi akadálya. Bizonyos építési beruházásokra a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken is sor kerülhet, feltéve, ha a védendő fajok pusztulását el lehet kerülni. A tervekben egy közel 2 kilométer hosszú, 13 méter széles út kialakítása, illetve a mintegy 50 méter magas radartorony felépítése szerepel. A nagyobb beavatkozás kétségtelenül az útépítés: ki kell vágni a nyomvonalra eső fákat, utána dózerrel kik kell alakítani az építkezésnél használt "felvonulási" utat, amit a munkák végeztével majd leaszfaltoznak. A nyomvonal egy 2003-as felmérés szerint 688 tő bánáti bazsarózsát érint (a Mecsekben összesen mintegy 15 ezer tőnyi él a ritka növényből, s ez a világon előforduló teljes állomány 90 százaléka). A hölgyestike (pontosabban a magyarországi alfaj) az Északi-középhegységben is előfordul, ám a zengői út a teljes mecseki állomány mintegy 70-80 százalékát elpusztítaná. (Más kérdés, hogy a bánáti bazsarózsá tövenkénti értéke 100 ezer forint, míg a hölgyestikéé 2000 forint).

Ami a probléma társadalmi vetületét, vagyis a civil ellenállást illeti, annak kiváltásában egy 2002 májusában, még az előző kormány utolsó jogalkotási lépéseként elfogadott jogszabály-változtatásnak döntő szerepe volt. Korábban a honvédségi építmények esetében is (mint minden más épületnél) az önkormányzat volt az elsőfokú építési hatóság, s az első zengői terveket a HM még ennek ismeretében terjesztette elő. Akkor a torony első szintje gyakorlatilag egy kilátó lett volna, s a kialakításkor minden másban is igyekeztek alkalmazkodni a helyiek igényeihez, vagyis hajlottak a kompromisszumra. Az említett változtatás viszont azt eredményezte, hogy honvédségi ügyekben a honvédelmi tárca vált építési hatósággá, vagyis önmaga engedélyezheti a saját építkezéseit. Ebből adódott, hogy 2003-ban már olyan tervet terjesztettek a helyiek elé, amiben a kilátó nem szerepelt, és a honvédség hallani sem akart semmiféle konszenzuskeresésről. Akkor bontakozott ki a máig tartó "polgári engedetlenség", ami ráadásul nem is példa nélküli: a HM a Kánya-hegyen (az Északi-középhegységben) már fel is épített egy hatalmas adótornyot a saját engedélye alapján, s a tulajdonosok most utólag próbálnak érvényt szerezni a jogaiknak a tájképcsúfító beruházás ügyében.