Házelnöki honlapján egy tavaly májusi beszéde az utolsó tétel. Korábban két-három havonta került fel új szöveg. Beszédes ez a csend? Vagyis összefügg azzal, hogy az utóbbi hónapok nem sorolhatóak Szili Katalin politikai pályafutásának legkedvesebb időszakai közé?

- Valóban nem, ugyanakkor életem legtanulságosabb politikai időszakát éltem meg. Amikor 2004-et lezártam magamban, az a nyári nap tetszett a legemlékezetesebbnek, amelynek során néhány órán belül voltam puccsista lázadó és konzervatív fundamentalista...

Gondolom, egyfelől a megbuktatott miniszterelnök, másfelől a párton belül előretörő új generáció szemében...

- Valahogy így. 2004-ben azt kellett érzékelnem, hogy elveszítettem a "politikai ártatlanságomat".

Milyen relációban, ha szabad így...

- Elsősorban a pártbeli kapcsolataimat tekintve. A pártközvéleményben kissé bizonytalanná vált a megítélésem. Ebben biztosan része volt egy-két nyilatkozatomnak is...

Úgy egy éve például azt mondta, hamarosan eldől, hogy a szocialista párton belül is bekövetkezik-e a rendszerváltozás. És valóban gyökeresen kicserélődött a párt vezetősége, de ön is elveszítette elnökhelyettesi pozícióját.

- Kicsit úgy éreztem magam, mint aki órákig várja a gyorsvonatot, az meg is jön, csak éppen elhúz mellette. Láttam, hogy mi következik, de az események dinamikája engem is meglepett. Másfelől tekintve viszont elmondhatom: kevés politikusnak adatik meg, hogy ilyen nagy formátumú változások részese legyen, mint én voltam. A történetben nem a személyem a lényeges. Az a fontos, hogy a kormány-, illetve miniszterelnök-váltás, a párt belső generációváltása megtörtént.

Szóval, erre gondolt egy éve...?

- Ilyesmire. Ha nem is olyan forradalmi hangulatra, mint ahogyan történt, de erre. A nyár végéig ki fogjuk választani az egyéni képviselőjelölteket 2006-ra, és meggyőződésem, hogy ebben a felállásban, Hiller Istvánnal komoly győzelmi esélyeink vannak.

Rendben, az MSZP sínen van, de Szili Katalin mintha elrontott volna valamit.

- Fogalmazzunk politikailag is korrekten: négy év elnökhelyettesi ténykedés után nem vállaltam párttisztséget. Komolyan vettem a tagság részéről megfogalmazott egy ember - egy funkció elvét. Ennek persze voltak előzményei. Nehéz év volt a tavalyi: az európai parlamenti választás messze nem azt az eredményt hozta, mint amit reméltünk. Már akkor lehetett tudni, hogy következik a kettős állampolgárságról szóló népszavazás az év második felében, de nem foglalkoztunk vele, bár én ezt már nyáron szóvá tettem. Medgyessy Péter elkövetett több komoly politikai hibát, aminek következtében mennie kellett. Igaz, én a gyors és biztonságos váltás mellett voltam, s Kiss Péterben láttam ennek biztosítékát. A párt elnöksége egyhangúlag ugyanígy foglalt állást. Még akkor is, ha tudtuk, 2006-ra is megoldást kell találnunk, s az majd egy másik lépés lesz. Az azóta történtek fényében úgy látom, hogy ezen túl vagyunk: Gyurcsány Ferenc visszaadta a reményét annak, hogy 2006-ban is nyerünk.

Ezen belül mi (lesz) az ön szerepe?

- A direkt pártpolitizálástól némiképp eltávolodtam...

Olyannyira, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt lelkiismereti választásra szólított fel, szemben pártja, illetve a kormányfő kettős "nem"-jével.

- Én nem így látom. Egy ,97- ben született AB-határozat egyértelműen előírja, hogy a közjogi szereplők ilyen helyzetben mit tehetnek. Ennek szellemében jártam el. Házelnöki pozíciómmal csak ezt tartottam összeegyeztethetőnek. Ez persze különös lehetett, mondjuk abban az összefüggésben, hogy a köztársasági elnök például nem így tett. Egyébként pedig, úgy gondolom, hogy ilyen nagyságrendű kérdésekben a legfontosabb, hogy teret nyissunk a lehetséges konszenzusnak. A kormány Szülőföld-programját, a nemzetpolgárság bevezetését erre vezető lépésnek tartom...

Azt mondja, távolodik a direkt pártpolitizálástól, de az imént például az MSZP nemzetpolitikai elképzeléseire hivatkozott...

- Nem szakítottam a párttal, ... a helyzet változott meg. A négyéves elnökhelyettesi pályám a múlté. Nemcsak abban az értelemben, hogy már nem én vagyok a párt második embere. Én mindig is az integrálás, a kapcsolatépítés érdekében próbáltam fellépni...

És a pártnak már nem erre van szüksége?

- Az új vezetőség által irányított MSZP sokkal harcosabbá vált. Gondoljon csak bele, hogy a hit, a nemzet kérdésében, vagy éppen az ügynökügyekben az elmúlt 15 évben mikor fogalmazott ennyire világosan, kontúrosan a párt és kormánya, mint az utóbbi hónapokban.

Lehet-e összefüggés a pártpolitizálásból való kilépés és a között, hogy immár a harmadik legkedveltebb politikus? Egyáltalán, érzi azt az ember, hogy a népszerűségi listán emelkedni vagy süllyedni fog?

- Szerintem a higgadtságot és a komolyságot honorálják az emberek a túlfűtött politikai közegben. És igen, azt hiszem, esetemben a lelkiismereti szavazásra való felszólítást is. Ha valaki hibázik egy nagyot, vagy botrányba keveredik, tudja, hogy népszerűségi pontokat is veszít. A fordítottja viszont nem jár automatikusan. Nekem jólesik persze az elismerésnek ez a formája, de igazán komolyan a közvetlen gesztusokat tudom venni, azt, amikor megszólítanak, épp ott, épp úgy, hogy azt gondolhatom: ez tényleg nekem szól.

Néhány napja egy szocialista politikusnő bejelentette, hogy ha felkérik, elvállalja a köztársaságielnök-jelöltséget. Ez így megy?

- Így. Bővebben: azért nem így. A döntés, a jelölés joga az MSZP vezető testületeié.

Önt is az esélyesek között tartják számon.

- Tőlem erről nem lehet jól kérdezni, csak a jelölő párttól. Én legfeljebb anynyit mondhatok el, hogy szerintem melyek a legfontosabb kiválasztási szempontok. Például az, hogy legyen víziója a jelöltnek arról, hogy melyek az ország legfontosabb problémái...

Ön szerint...?

- A szegénység, a vidék helyzete és a demográfiai válság...

Nem tudjuk, ki lesz a köztársasági elnök, de tudjuk, hogy most ön a házelnök. Nemrég hoztak nyilvánosságra egy - önök által rendelt - felmérést, amely szerint a gondjaira bízott intézmény megbecsültsége zsugorodik. Az okokról nem szóltak.

- A politikai viták hangnemét sérelmezik a legtöbben, úgy érzik, hogy a frakciók és a képviselők egymással foglalkoznak, és nem az emberek gondjaival.

Hétfőn kezdődik a tavaszi ülésszak. Ön házelnök, és most már felméréssel a kezében tudja, hogy az emberek mit utálnak. Tehet-e valamit?

- A Házszabály szerint meg kell óvnom a parlament méltóságát és tekintélyét. Csak épp az eszközeim csekélyek hozzá. Ha 2006-ban nyerünk, márpedig így lesz, akkor alkotni kell egy új, tisztességes, az eddiginél hatékonyabb Házszabályt is.