Rice megismételte, hogy az amerikai-orosz kapcsolatok elmélyítésének közös értékekre kell épülnie egy demokratikus irányban fejlődő Oroszország alapján.

Amerikai aggodalmakról számolt be a sajtó oroszországi szerepével, a bírói hatalom függetlenségével, a törvényesség uralmával kapcsolatban, és úgy vélte, hogy a civil társadalom kormányoktól független szervezetek (NGO) útján történő támogatása az a megfelelő mód, ahogyan Amerika segítheti Oroszországot egy demokratikusabb jövő formálásában.

Orosz politikusok nehezményezték a grúz és az ukrán ellenzéknek nyújtott nem hivatalos amerikai támogatást, jórészt ennek tulajdonítva a "bársonyos forradalmakat", amelyek Nyugat-barát elnököt juttattak hatalomra mindkét volt szovjet köztársaságban. Többen ezek megismétlődésétől tartottak más szovjet utódállamokban, sőt idővel akár Oroszországban is.

 Mindamellett Rice rámutatott, hogy az orosz demokratikus átmenettel kapcsolatos amerikai aggodalmak megtárgyalhatók Moszkvával, nem zárják ki a gyümölcsöző kapcsolatokat, és nem kell miattuk Oroszország elszigetelésére törekedni.

A Grúzia és Ukrajna esetleges NATO-belépésére és az orosz határok körüli amerikai támaszpont-telepítések kilátására vonatkozó kérdésre Rice kifejtette: hazája nem növeli, hanem módosítja és csökkenti a hidegháborús korszakból fennmaradt európai struktúráit, és az orosz kormánnyal is konzultál erőinek globális átrendezéséről. Egyben jó kapcsolatokat ápol a NATO határaitól keletre fekvő országokkal és a közép-ázsiai országokkal.      

Rice úgy ítélte meg, hogy Grúziának és Ukrajnának még sok gyakorlati lépést kell tennie a NATO-n kívül, amíg tagfelvételre érett demokráciává válhat. Az Egyesült Államok 2001 végi tálib-ellenes afganisztáni hadjáratához támaszpontokat telepített közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokban.

(MTI)