Eltöprengtem ezen néhány kollégámmal, és bizalmas levelet küldtem igen óvatos-biztos úton az akkori magyar vezetésnek: ha segíteni akartok az erdélyi magyarságnak önismeretében, történelmi tudatának megtartásában, anyanyelvűségében (és nem sorolom tovább) - indítsatok Románia területén is fogható, műholdas televíziós műsort. Arra is céloztam (Neamþ megyében tapasztaltam), hogy a moldvai csángókra is minő hatása van csekélyke műsorunknak, már ahol az fogható.

Néhány év alatt 21 önálló tévéjátékot, tévére alkalmazott színházi előadást és játékfilmet mutattunk be - hogy csak az itt is ismert neveket mondjam: rendezett nekünk Harag György, Taub János, Farkas István, Tömöry Péter, Fischer István, Vajda István, Kincses Elemér, a szerzők közül sorolhatnám Deák Tamást, Nagy Istvánt, Páskándit, Tomcsa Sándort, Sütő Andrást, Méhes Györgyöt, Huszár Sándort, Kocsis Istvánt, Bajor Andort, Bálint Tibort, de persze a világirodalom sok szerzőjét is, Pirandellótól Csehovig és Caragialeig, nem beszélve a kortárs román szerzőkről. Portréfilmek, interjúk, dokumentumfilmek készültek jeles romániai magyar színészekről, festőművészekről, írókról. Ebben a szerkesztőségben kezdte televíziós karrierjét Csép Sándor, Csáky Zoltán, Cselényi László, Vári Attila, Tomcsányiné Jakab Mária, Máthé Éva, Xantus Gábor, Tamás Gábor, Boros Zoltán, Labancz Frida, Simonffy Katalin, Mag Péter, Huszár Irma, Bisztricsányi Klára, Birta József, Majtényi Ági, Majtényi Éva, Ferencz Zsuzsa, Galbács Pál, Spielmann Mihály, Rostás Zoltán, Rostás Lia, Sugár Teodor, Miklós Georgina, Kiss Ágnes, Forró Eszter, Eugenia Silisteanu, Lukács Zsizsi, Leonard Popovici, Öllerer József (no, ő nem itt kezdte, sajnos: itt végezte, akárcsak Adelmann Alfréd) - de hát fejből sorolom, jaj, kiket hagyok ki!

Volt bőven kollektív tapasztalat, amelyre építhettem javaslatomat Budapestnek. No persze, nem állítom, hogy levelemnek meghatározó szerepe lett volna. Csak megtámogatta anyaországi értelmiségiek rövidesen megmutatkozó, hasonló törekvéseit. 1983-ban kerültem Pestre, s jóval a "Duna" indulása előtt a filmgyári kezdeményezők Böjte Józseffel részletes programjavaslatot dolgoztak ki, amelyhez engem is kifaggattak.

A végre induló "Dunában" két-három évente én is képernyőre kerültem. Nyilván itt nem hasznosíthatták egész más helyzetben szerzett tapasztalatainkat. De azért odafigyeltem olykor-olykor.

Most például rettentően aggaszt, hogy a Duna TV-nek jó fél éve nincsen elnöke. Lejárt az előző elnök mandátuma, s a kuratórium nyolctagú elnökségének nem sikerült újat választania - ehhez kétharmados többség kell. Vagyis hat szavazat. A legesélyesebb elnökjelöltre, Cselényi Lászlóra is csak öten szavaztak a nyolcból. Egyetlen szavazat hiányzott. Hárman (épp az "enyéim": a szocialista kurátorok) nem szavaztak rá. Tökéletesen érthetetlen. Cselényit jó harminc éve én csábítottam a színházból a tévézésbe, "főnöke" voltam évekig, alaposan ismerem. Fegyelmezett, leleményes, termékeny kolléga. Barátságos, távolságtartó, szókimondó. Igényes és művészi vállalkozásaiban nagyra törő. Tűzbe teszem a kezem az alkotó művészért és közéleti emberért. Vakon megbízom benne.

Az EUSZ (AEJ) Berlinben Európa-díjjal tüntette ki a nagy ívű, páratlan Minoritates Mundi sorozatáért, amelyben kamerájával szinte az egész földet bejárva, a kisebbségi kérdést (megoldásváltozatait, nem megoldásának tragédiáit) mutatta be. Az előző elnökválasztáson is óriási eséllyel indult. Kolozsvári eredetű-vértezetű rendező, aki a nemzeti-nemzetiségi kérdést kívülről-belülről, elméletben s a gyakorlatból ismeri. Aki védi a nemzeti érdeket, de sosem volt nacionalista, sosem volt-lesz demagóg. Az előző elnökválasztáskor (mondja fideszes haverom) a jobboldal fenntartásai tették lehetetlenné megválasztását; leghevesebb ellenzői az apósát, a nagyszerű írót vetették akkor a szemére. Talán mert nem volt jobboldali. Politikai folklór? Lehet. Ne latolgassuk most. Az (anno) helyette megválasztott elnök ciklusában Cselényinek lassan nemcsak nagydíjas sorozata szűnt meg, de maga is szinte eltűnt a képernyőről.

Most pedig az én barátaim, a baloldaliak szavaztak ellene. Igaz, a döntő pillanat előtt voltak híreim, miszerint "mindkét oldalon kétségek merülnek fel vezetői és szervezői képességeit illetően". Tarthatatlan fenntartás. Aki tévés műsor-, riport-, dokumentumfilm-készítő rendező, aki a Duna-deltától a Tűzfokig s Alaszkáig tévés stábot vezet, már rég megsemmisült volna, ha nem jó vezető, szervező. S mindezek tetejébe remek fórummá tette az Uránia Nemzeti Filmszínházat, amely műfajában a nemes akciókészség tán legelevenebb központja ma fél Európában. Ja, hogy a Fidesz-kormány idején nevezték ki? Igaz. Csakhogy Cselényi sosem volt fideszes káder, és sosem lesz szocialista káder. Értékelvű, tisztességes, egyenlő távolságot tartó, a nálunk egyre ritkább "konszenzus-egyéniségek" egyike. Épp azért egyezhettek volna meg az ő személyében a politikai vetélytársak, mert egyiküknek sem tett semmiféle ígéretet. De bármelyikük kormányzása idején értékelvű, magyar, demokrata, nagy kisugárzású, vonzó televíziót teremtett volna. Akinek ehelyett jobban konveniál a seszínű vagy szolgai megoldás, aki tehát nem képes különbséget tenni a jeles és a nulla között, az ne döntsön ilyen ügyben.

A szerző újságíró