A filmkönyv egy olyan film megvalósulását követi végig, amely Kertész Imre szellemében: nemzeti ügynek tartja a szembenézést a holokauszttal, amikor elvették a sorsot honfitársaink millióitól. Hogy az olvasó a legteljesebb ismeretek birtokába juthasson, a könyv végigkíséri a film születését a kész kópiáig.

A közvéleményt ugyan meglepte, hogy Koltai Lajos, a minden tekintetben sikeres operatőr rendezni akar, a szakma azonban tudta: nem első filmes rendező bemutatkozásáról van szó, hanem nagyobb igények beteljesüléséről.

A könyv első fejezete éppen ezért pályaképet rajzol Koltai Lajosról.

A könyv második fejezete, amely a koncepciótól az első forgatási napig tartó időszakot tekinti át, két nehéz kérdést szeretne egyértelműsíteni. Az egyik: miért éppen Koltai Lajos nyerte el Kertész Imre bizalmát? A másik: vajon Koltai Lajos érintettsége a holokauszt történetében elég mély-e, hogy kellő empátiával tudja ábrázolni a regény kamasz főhősét? Mindkét kérdés összefügg azzal, hogy a magyar holokausztot milyen mélyen tekintjük a magyar történelem kérdésének.

A Vince Kiadó kötetét beszélgetés zárja Kertész Imrével. Tanúi lehetünk annak, hogyan alakult ki példaszerű alkotói együttműködés író és rendező között.

A könyvet minőségi képek sokasága illusztrálja. A Sorstalanság fotóit Gulyás Buda készítette, összesen tizenkét fotós művészi igényű munkái láthatók még a kötetben.

A szerző, Marx József a film gyakorlatának és elméletének szakembere. Könyvei Jancsó Miklósról vagy Szabó Istvánról ezt kellőképp bizonyítják. Mivel Koltai Lajos pályáját legalább három évtizede nyomon kísérte, közte és a Sorstalanság rendezője között megvolt az a bizalom, amely a filmkönyvnek, ennek a sok tekintetben újszerű műfajnak a megvalósításához szükséges.

Volt egy regény. Van egy film. És egy filmkönyv.