- Kemény indítás. A gyorsétterem helyén valaha kávéház volt, egyike a hajdani hatvanvalahány körúti kávéháznak. Szomorú a mostani funkciója. És kérdés, hogy egy ilyen cég, mint a McDonald's, ha már fest, miért nem az egészet festi. Ez persze az önkormányzaton és a lakóközösségen is múlik, ők is tehetnének érte, és nem csak ők, itt és most. Keményebbeknek kéne lenniük a lakóközösségeknek, a közös képviselőknek.

Apropó: mit keresünk a Baross utcában?

- Szerintem azért érdekes hely a Baross utca, mert amióta létezik, azóta többször esett át karakter- és funkcióváltáson. Valamikor viszonylag elegáns utca volt, középosztálybeliek lakták, aztán a háború utáni évtizedekben deklasszálódott, most pedig különféle fejlesztéseknek köszönhetően kezd megint felértékelődni. Dzsentrifikálódik. Nagyon az elején vagyunk még ennek a folyamatnak, de már vannak apró jelek.

Ha a katona a Harminckettesek terén eldobná a kézigránátját, talán felgyorsulna az a folyamat. Bár ebben a színesre festett Karl-Marx-Stadt-i hangulatú gigapalotában, itt balra, nem sok kárt tudna tenni.

- Ez a ház a Sicc sorozat egyik fontos kötetét idézi fel bennem. Építették az új szocialista városrészt, és ennek az volt az egyik módja, hogy lelöktek egy görkorcsolyára szerelt elefántot, az lebontotta a régi házakat, és aztán ilyen szépeket építettek a helyükre. Korai hatvanas évekbeli darab, olcsó anyagok, nem túl igényes architektúra. Kezd megjönni az íze, de mindig idegen marad ebben az alapvetően eklektikus-szecessziós környezetben.

Akár az átellenben lévő épület, a lépcsőzetes ablaksorral, amelyben a Munkáspárt is lakik. Valahogy úgy képzelem, ilyen házakba vitték be azokat, akik nem szolgáltatták be a juhot.

- Borzalmas. Marha ronda, és úristen, ahogy a lábazatát elnézem, attól tartok, hogy egy jobb kor jobb tervezőjének műve, amely viszont már a brutalizmus jegyében született. De itt már jobban feltűnik: végig fák vannak...

Lobogó nejlonszatyorcsíkokkal...

- ...ami ennek az utcának is hihetetlenül jót tesz. Határozottan kellemes környék lehetne, néhány részlete sokkal rangosabb negyed benyomását kelti, mint amilyen most valójában. Itt van például a Horváth Mihály tér. Nézd meg balra azt a házat, a Matávé azt hiszem; az a bumfordi szecesszió, amelynek jegyében a Gresham is született, és ami miatt a maga korában a Greshamet is utálták, de most már nagyon jó... aztán ott a templom, ami szintén, meg a Fazekas Mihály Gimnázium, ami megint csak.

Egy parkhoz értünk, vagy nem tudom.

- Fociketrec, felfagyott aszfalttal, kifagyott fű. Gyerekparadicsom.

Benne a Százholdas Pagony játszótér, ahonnan a jelek szerint az összes figurát elvitték, mert a keményfa fűtőértéke igen magas. Bár lehet, hogy Micimackó, Füles és Tigris egyszerűen leléptek, és majd akkor jönnek vissza, ha a dzsentrifikálódás befejeződött. És végül persze az is elképzelhető, hogy értékmentő szándékkal szerelték le a mesehősöket, akik most egy fűtött garázsban röhögnek a fagyott rögökkel játszadozó gyerekeken.

- Egyértelműen emlékeztet az eredeti helyszínre. Másrészről viszont kiderül, hogy Jimmy tényleg örök. Megtépve bár, de még mindig látható a táblán a portréja, a Józsefvárosi Színház jóvoltából. És itt jön egy nagyon jó szakasz megint.

Még a végén elkezdünk ünnepelni.

- Azért azt nem. Viszont azt akartam mondani, itt látszik a leginkább, hogy tulajdonképpen egy nagyvárosi bulváron járunk. Nagyon jó házak itt-ott - különösen a 76.-os számúra hívnám fel a figyelmet -, fasor, széles járdák, üzletek az eredeti XIX. század végi portálokkal. Ha jönne egy jobb kor, amely az utcai kiskereskedelmi életet visszaigazítaná abba a rendszerbe, amit ezek a portálok kínálnak, micsoda sor lehetne ez! Persze van pár bezárt bolt itt is, vadplakátokkal. Azt viszont nem értem, hogy sikerült a plakátokat betenni a rács mögé.

A türelemüvegről nem hallottál?

- Ja úgy. Szóval ezen a fertályon megmaradt valami, amit urbanisztikai nyelven neighborhood-ként emlegetnek, ennek lényege, hogy a szolgáltatási rendszer, a kiskereskedelem a környék lakosságát látja el, a környék fizetőképes kereslete pedig fenntartja ezt a rendszert. Ebbe szoktak durván belenyúlni a plázák. Na, aztán itt, a Koszorú utca vonalában jön a horror. A lakótelep.

Amelyet újabb úgynevezett park szakít meg.

- Végül is mi a park definíciója? Na, egy kedélyeskedő '80-as évekbeli épület, és meg is érkeztünk a Kálvária térre.

Amelynek legfőbb ékessége egy szökő- meg egy benzinkút.

- De a házak és a portálok némelyike azért jó, megint. Igaz, hogy mindent elkövettek, hogy a látvány összességében rossz legyen. Drótok a levegőben, összevissza... itt van két jó régi remíz és aztán befejezésként egy heroikus vállalkozás, amelyet egy építész-ingatlanfejlesztő, Kévés György jegyez: az Orczy Center, amely a hetvenes évek olasz építészetének jegyében épült. Tíz éve nyomatja Kévés, iszonyú kitartással. Törött ródlik a grundon, de ide még jön egy épület, és kialakul majd egy belvilág, átellenben a Posta központjával, amelyhez az MK 27-es magnó formavilága szolgált mintaként.

A harminckettes baka kézigránátjával felgyorsíthatná a környék újjászületését