Orbán Viktor napokban tett javaslatainak jelentős része kiérlelt, ugyanakkor ezeket a Fidesz elnöke nem vitatta meg a párttal - nyilatkozott tegnap a Nap-kelte című tévéműsorban Pokorni Zoltán. Az ellenzéki párt alelnöke szerint javarészt megalapozottak Orbán országjáró körútjának eddigi állomásain tett ígéretei. (Faluparlamentek létrehozása, a kistelepülési pótlék, családi adózás, alternatív szavazatszámláló rendszer, a nők részmunkaidős foglalkoztatásának növelése, Budapest-terv.)

Orbán kedden kijelentette, hogy sehol nem szenvednek el a nők oly mértékű diszkriminációt, mint nálunk. A kérdésfelvetést valósnak, Orbán megoldási javaslatait viszont a családi adórendszerről félrevezetőnek, demagógnak nevezte Szekeres Imre. Az MSZP elnökhelyettese szerint a jelenlegi kormány kezdte meg e problémák orvoslását az esélyegyenlőségi törvénnyel, illetve a pozitív diszkrimináció alkalmazásával a szülésről és a gyesről visszatérő munkavállaló nők esetében.

Maguk az európai statisztikák sem támasztják alá Orbán kijelentéseit. A hazai női foglalkoztatási mutatók egy része kedvezőbb az EU átlagánál. Ahol roszszabbul állunk, ott sem a legrosszabbul a kibővített EU tagjai közül - nemhogy a fejlődő országokhoz viszonyítva. Az Eurostat (az "uniós KSH") az EU huszonöt tagja körében évente vizsgálja a munkaerő-piaci, demográfiai folyamatokat. Az interneten bárki számára hozzáférhető adatokból kiderül: messze vagyunk ugyan a lissszaboni célok teljesítésétől (vagyis a nők 60 százalékos foglalkoztatási arányától 2010-re), ám a helyzetünk kifejezetten jónak mondható például Máltához képest, egyébként pedig kicsit gyengébb, mint az átlagos. A 2003-as felmérések szerint a 15-64 év közötti magyar nők 51 százaléka dolgozott, vagyis öt százalékkal maradtunk el az uniós átlagtól. Ami ezen belül az 55-64 éves nőket illeti, hazánkban a 22 százalékos arány kilenc százalékkal alacsonyabb az átlagnál, viszont ugyanenynyivel magasabb a szlovákiai adatoknál. Csakhogy a férfiak foglalkoztatási rátája is hasonló lemaradást mutat.

A keresetek különbségével is mérhető, hogy a nők hátrányos megkülönböztetésben, elbánásban részesülnek-e a férfiakhoz képest. Ebben a tekintetben nemhogy a legrosszabb lenne nálunk a helyzet, de még a 15 százalékos EU-átlagnál is jobb - ha csupán egy százalékponttal is. A 2003-as adatok szerint Cipruson 25, de még Nagy-Britanniában is 22 százalékkal volt kevesebb egy azonos képzettségű női alkalmazott órabére, mint egy férfié.

Jobban állunk az uniónál mind a női, mind pedig a férfi munkanélküliség tekintetében. A munkaképes magyar nőknek mindössze hat százaléka munkanélküli, míg Lengyelországban és Szlovákiában csaknem húsz százalékuk.

Orbán Viktor a nők tűrhetetlen helyzetének megoldására a távmunka és a részmunkaidős foglalkoztatás arányának növelését javasolta. Ezzel gyakorlatilag a jelenlegi kormányprogram célkitűzését tette magáévá, amely szerint "Támogatjuk a részmunkaidős foglalkoztatási és a távmunka-lehetőségek kiszélesítését, elsősorban azok esetében és átmeneti jelleggel, akik hátrányosabb helyzetben vannak a munkaerőpiacon: a nyugdíjkorhatár elérése előtti években, a gyesről, gyedről visszatérő szülőknél, a foglalkoztatási rehabilitáció érintettjeinél, a pályakezdőknél." Ebben a tekintetben valóban jelentős a lemaradásunk az Európai Unióhoz képest, de a férfiakat tekintve is. Az EU-ban ötször-hatszor annyian dolgoznak részmunkaidőben vagy távmunkában, mint Magyarországon. Az ilyen, alternatív munkavállalási formák terjedését ráadásul sok tényező akadályozza, amelyek közül az internetezés költsége legalább annyira fontos, mint a nők esetleges diszkriminációja.

Nem porcelánfigurák