- Mit gondol, elegendő lesz-e a 2006-os választásokig hátralévő tizenhat hónap ahhoz, hogy elképzeléseit megvalósítsa? Hiszen időbe telik, amíg megismeri az apparátust, aztán kitör a nyár, majd jön a választási kampány. Könnyen a körmére éghet a munka. Mi a credója, ha egyetlen mondatban kellene válaszolnia?

- Még csak miniszterjelölt vagyok, ma és holnap lesznek a bizottsági meghallgatások. A kulturális esélykiegyenlítés politikáját kívánom folytatni.

- Pontosabban?

- Arra törekszem, hogy ne szakadjon el egymástól a magaskultúra és a közösségek kultúrája. Másrészt a régiók közötti kulturális különbségeket is csökkenteni szeretném, mégpedig úgy, hogy erősítjük a mindennapi, a közösségi kultúrát. Továbbá azt szeretném, ha a kulturális minisztérium az eddigieknél közelebb jutna a fiatalokhoz.

- Kézzelfoghatóbban?

- Kis türelmet kérek, még egy hétre van szükségem. Erről majd akkor beszélnék szívesebben. Egy elhamarkodott mondatnak nincs teteje.

- De fut az idő, hiszen épp az elején beszéltünk arról, hogy másfél év sincs már hátra a mostani ciklusból. Hogy lehet így stratégiát kialakítani?

- Tisztában vagyok a feladat nagyságával. Tudom, hogy nehéz lesz. Azt hiszem, hogy a hátralévő rövid idő alatt is lehet olyan programokat kigondolni - ha nem is befejezni, de legalább elindítani -, amelyek később beérnek. A másik feladatom az lesz, hogy befejezzük a futó programokat, a Hiller István által elkezdett projekteket. Ez nem kis feladat. A választások közelsége nem akadályozhatja meg a hosszú távú kulturális koncepció kidolgozását a korábbi stratégiai anyagokra is támaszkodva.

- Ez mind szép, de mi ennek a lényege?

- Az, hogy most már Magyarország végre az Európai Unió tagja, nem pedig egy felfelé csimpaszkodó kis posztkommunista ország. Önbizalommal kell újradefiniálni, hogy mit is értünk magyar, nemzeti kultúrán. Azt is meg kell határozni, hogy mit jelent a magyar kultúra a közép-európai régióba ágyazva. Nagy kérdés az is, hogy milyen mintát tudunk nyújtani azoknak az országoknak, amelyek ugyanazt az utat akarják bejárni, amit mi, vagyis csatlakozni az Európai Unióhoz. Ez lenne talán az a kulturális misszió, amire gondolok. Jobban meg kell mutatni a magyar kultúra értékeit az európai kultúrában.

- Ön köztudottan balliberális értékeket vall. Tart-e attól, hogy majd önre is azt mondják: "minden szentnek maga felé hajlik a keze"?

- De hiszen minden miniszternek ezt mondják, nem? Azt mondják rájuk, hogy valamilyen táborhoz tartoznak. Nyilvánvaló, hogy egyetértek a koalíció programjával, különben nem tettem volna eleget a miniszterelnök felkérésének.

- Ön évek óta politikai-politológiai elemzéseket, esszéket ír többek között a Népszabadságba, a Mozgó Világba, a Kritikába, a Beszélőbe, a Magyar Narancsba, a Magyar Hírlapban pedig kéthetente jelentkező rovata volt. Nyilván tudja: miniszterként nem űzheti ezt a mesterséget.

- Egyértelmű, hogy amíg miniszter vagyok, addig nem lehetek politológus is. Ez két különböző műfaj. Az egyetemi értelmiségi lét és a miniszterség más és más dolog.

- Tagja-e valamelyik koalíciós pártnak?

- Nem vagyok egyetlen párt tagja sem. Inkább szellemi értékeket szeretnék képviselni.

- Ön a Közép-európai Egyetem, a CEU egyetemi tanára. Ezt a pozícióját megtartja?

- A futó kurzusaimat szeretném megtartani. A rektor úrtól fizetés nélküli szabadságot kaptam.

- Ön a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke, tevékenységét a szakma Bibó István-díjjal ismerte el.

- Az elnöki ténykedésemet felfüggesztem, és a társaság decemberi közgyűlése hivatott új elnököt választani. Ha akkor is miniszter leszek, akkor feltétlenül lemondok az elnöki tisztségről. A folyó ügyeket addig Török Gábor politológus, főtitkár, a Corvinus Egyetem politikaelméleti tanszékvezetőjének helyettese viszi.

Bozóki András

1959-ben születt Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi doktorátust. 1980 és 1985 között elvégezte a szociológia szakot az ELTE Szociológiai Intézetében. 1988-89-ben fél évig szociológiát és politikatudományt hallgatott a Los Angeles-i Kalifornia Egyetemen (UCLA). Politikai pályafutása 1987-ben indult: részt vett az első lakiteleki találkozón, ahol a Magyar Demokrata Fórum mozgalomként megalakult. 1988 májusában tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának. 1989-ben, a rendszerváltás évében - amíg a Fidesz és az SZDSZ közötti kettős tagság lehetséges volt - tagja volt az SZDSZ-nek. 1988 júniusától 1993 novemberéig a Fidesz tagja volt. 1989 nyarán a Fidesz és az Ellenzéki Kerekasztal képviseletében részt vett a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. 1990 januárjától áprilisig a Fidesz szóvivője és kampányának egyik arculattervezője volt. 1991-92-ben a Fidesz parlamenti frakciójának tanácsadója volt. 1989-ben társaival együtt megalapították a Magyar Narancsot, ahol 1989-92 között szerkesztőként, 1992-96 között főmunkatársként dolgozott. A Fideszből 1993-ban lépett ki. 1994 óta docensként tanít a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) Politikatudományi Tanszékén. 2003 decemberében három évre a Magyar Politikatudományi Társaság elnökévé választották.