Mindez, párosulva Izrael kivonulási terveivel, alapot ad a valódi párbeszédre. Rice azonban sietett leszögezni: Amerika nem fogja döntőbíróként a két félre erőltetni konkrét javaslatait: Ariel Saron izraeli kormányfőnek és Abbasznak egymással kell megegyeznie. Washington azonban megbízza William Ward amerikai altábornagyot, hogy segítse a palesztin biztonsági szolgálatok átszervezését és az izraeli szervekkel való együttműködésüket. Ward kizárólag szakmai, nem politikai feladatokat lát el - pontosította ismét Rice az amerikai szerepvállalás határait. Pár évvel ezelőtt a CIA próbált hasonló segítséget nyújtani, nem sok sikerrel. Amerika azonban mégis átlép egy határt: megfigyelőket vezényel azokba a palesztin városokba, amelyekből Izrael kivonja katonáit, és átadja a biztonsági ellenőrzést a palesztinoknak. Ward e folyamatot is "figyelni" fogja.

Rice vasárnap izraeli, hétfőn palesztin vezetőkkel tárgyalt, akiket külön-külön washingtoni látogatásra hívott meg George W. Bush elnök nevében. Mindkét politikus elfogadta az invitálást, a látogatásra - fehér házi közlés szerint - március-áprilisban kerülhet sor.

Saron és Abbasz ma az egyiptomi elnök, Hoszni Mubarak vendégeként csúcstalálkozót tart egymással. A kiszivárgott hírek szerint Abbasz Sarm-es-Sejkben várhatóan bejelenti a négy éve tartó, második intifáda végét jelentő tűzszünetet, az izraeli katonai-polgári célpontok elleni palesztin terrorakciók leállításáért cserébe Saron mintegy hétezer palesztin fogoly szabadlábra helyezését adja. E jelentős áttörés ellenére a nagy vitakérdések - Jeruzsálem státusa, a palesztin menekültek visszatérése, - még megoldásra várnak.

A keddi sarm-es-sejki csúcsot különösen nagy figyelemmel követi Irán és Szíria: mindkét ország attól tart, hogy Irak konszolidációja és az izraeli-palesztin konfliktus viszonylagos nyugvópontra jutása után felkerülhetnek a washingtoni céltáblára. Rice a minap ismét cáfolta, hogy az USA meg akarná támadni Iránt vagy Szíriát, de tegnap mindkét országot figyelmeztette: Irán az atomprogramja, Szíria pedig a palesztin terrorizmus miatt "problémát jelent a nemzetközi kapcsolatok szempontjából". Az amerikai szóhasználatban ez elvezethet különféle ellenlépések megindokolásához.

Európa viszont ellenezne bármi ilyesmit, és különben is attól tart, hogy (Oroszországgal együtt) végképp kiszorul a Közel-Keletről. Tegnap Michel Barnier francia külügyminiszter jelent meg Izraelben és a palesztin hatóság székhelyén Ramallahban, hogy legalább jelezze: nemcsak Rice van a világon. Európa a tegnap Washingtonban felajánlott negyvenmillió dollárt is beszámítva sokkal nagyobb anyagi támogatást nyújt a palesztinoknak, és korábban megfigyelők küldését is felajánlotta. Izrael ezt enyhén szólva nem üdvözölte. Arról viszont egyre több (egyelőre nem hivatalos) szó esik, hogy a NATO, benne elsősorban az európai szövetségesek esetleg békefenntartókat küldenek Izrael és a majdani palesztinai arab állam "szétválasztására". Elméletileg ez már az idén esedékessé válhat, de gyakorlatilag kevesen hiszik, hogy a rendezés ennyire fölgyorsulna.

Nem elgondolhatatlan, hogy a NATO szerepet játsszon a Közel-Keleten, például egy elkövetkező tűzszünet fenntartásában az izraeliek és a palesztinok között - mondta tegnap Jaap de Hopp Scheffer NATO-főtitkár. Ehhez azonban három előfeltételt szabott: 1. békeegyezmény megkötését, 2. mindkét fél kérje ezt az atlanti szövetségtől, 3. az ENSZ határozza meg az akció mandátumát. (Brüsszeli tudósítónktól)

Rice és Abbasz kézfogása