Mi megy, mi marad?
Korábban több prominens közéleti szereplő azzal fullasztotta paródiába a múlt megismerését, hogy tagadta közszereplő voltát.
Megosztja a hozzáértőket az adatok internetes hozzáférhetősége: míg a nyilvánosságpártiak elégedettek az ötlettel, a nemzetbiztonsági érdekeket szem előtt tartók veszélyesnek tartják, hogy túl sok irat lesz hozzáférhető. Igaz, minden azért nem: bár az eredeti ígéretek szerint még Medgyessy Péter kémelhárító jelentéseiből is csemegézhettünk volna, most már úgy fest, hogy semmilyen jelentés nem kerül a hálóra. Az ötlet megvalósítása súlyos terheket ró az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárára.
A fenti, bizonyos iratokat szupertitkosnak minősítő passzus mellett más törvényhelyekre hivatkozva is visszatarthatók dokumentumok: az 1990 februárja után is a szolgálatoknál maradt munkatársakkal kapcsolatos iratokba semmilyen civil bizottság nem tekinthet bele.
Az új törvény megszüntetné a mostani "iratrostáló" bizottságot, amelynek munkáját számos kritika érte - igaz, ez elsősorban nem a személyekre, hanem a törvényi feltételekre irányult. "Az első kérdésünk a szolgálatokhoz mindig az volt, van-e pontos kimutatásuk a náluk lévő iratokról. Természeten nem állt módunkban ellenőrizni, hogy az átadott jegyzékek az összes fellelhető iratot tartalmazzák-e" - tudtuk meg a bizottság tagjaitól. Vida István és Sipos Levente értékelése szerint a szűk mozgástér mellett is igyekeztek kihasználni a lehetőségeket. Ezerháromszáz esetben nem értettek egyet azzal, hogy a szolgálatok visszatartsanak bizonyos aktákat, és ötven eset kivételével sikerült is meggyőzniük erről a szolgálatokat. Igaz, a megtartani kívánt iratoknak idő hiányában csak körülbelül a harmadához jutottak hozzá. Voltak vitáik az átadandó iratokról, de ezeket rendezték, a második évre pedig egészen "öszszecsiszolódtak" a szolgálatokkal, amelyek az összes vitatott anyagot átadták.
A javaslat a jövő héten kerül a parlamenti bizottságok elé, és sokat változhat az elfogadásáig. A nyilvánosságpártiak azért elégedetlenek, mert szerintük addig nem lesz áttörés, amíg pontosan nem lehet tudni, hány helyen őrzik ma a rendszerváltás előtti iratokat, a civil történészek pedig nem nézhetik át a szolgálatoknál lévő összes papírt. "Ez elmebaj" - reagált erre egy nemzetbiztonsági forrásunk. Szerinte más, volt kommunista országokra se jellemző, hogy bárki betekinthet az államtitkokba. Életveszélyes lenne kiszolgáltatni a szolgálatok együttműködőit: a Romániában vagy arab országokban tevékeny ügynököket senki sem védhetné meg. Több forrásunk szerint Gyurcsányék nem gondolták át kellőképpen, mibe vágnak bele, amikor a lehető legteljesebb nyilvánosság mellett álltak ki.
