Prioritások és szlogenek - Cikkünk nyomán
A csütörtöki találkozóra valóban magammal vittem az ír és a magyar fejlesztési tervet azért, hogy megmutassam a miniszterelnök úrnak a különbséget egy sikeres és egy általam rossznak tartott fejlesztési terv között. Ez utóbbit abban a szakadt szatyorban vittem, amiben a Miniszterelnöki Hivatal részemre átküldte. Lehangolónak tartom, hogy a mi fejlesztési tervünket - amely több ezer oldalas - a kormányfő hivatala csak egy szakadt szatyorra méltatta, ugyanakkor szimbolikusnak is találom a csomagolást, amit a találkozó előtt szóvá is tettem. Tóth Ákos cikke ezt a tényt nem közli, ezért az olvasó tévesen azt gondolhatja, hogy én tettem a fejlesztési tervet az ominózus szatyorba. A tények fényében Tóth Ákos a kritikáit ezért inkább a Miniszterelnöki Hivatalnak címezze.
Az ír példát azért tartom fontosnak, mert a fejlesztési tervükben, amely 300 oldalas és alig fél kiló, benne van az, ami a magyarban nincs: a világos iránymutatás. Az írek egyetlen kiemelt fejlesztési területet határoztak meg, az információ-technológiai ágazatot és a hozzá kapcsolódó alágazatokat. A fejlesztéseket az oktatástól az adóreformig ennek rendelték alá. Az eredmények közismertek. A magyar fejlesztési terv problémája ellenben éppen az, hogy a prioritások a semmitmondó szlogenek szintjén maradnak, értelmetlen és megmagyarázatlanul hagyott "fejlődési gócpontokat" jelöl ki, és egyetlen konkrétumot sem tartalmaz. Vagyis nem ad választ a legfontosabb kérdésre: miben lesz Magyarország jövője, és miben lesz Magyarország kiemelkedő Európában. Tóth Ákos érvelése, mely szerint az írek mindössze annak köszönhetik sikerüket, hogy ügyesen rajzolták át a régióhatárokat, és ezáltal nyertek el brüsszeli támogatásokat, egyszerűen butaság, és az ír nemzet mélységes lenézéséről árulkodik. Egyébként semmi köze sincs ahhoz, amiért én az ír nemzeti fejlesztési tervet mint pozitív példát felmutattam. Ahogy eddig is, a jövőben is bármikor állok a rendelkezésükre, így könynyen elkerülhető, hogy újságíróik tévesen idézzék szavaimat. Ami a cikk stílusát illeti, sajnálom, hogy Gyurcsány Ferenc kritizálása ilyen színvonaltalan és dühödt választ vált ki a lap újságírójából.