Foglalkozása: Morcsányi
Egyik szülő sem tanulhatott tovább, ezért nagyon fontos volt számukra, hogy a gyerekeknek diplomát adjanak a kezükbe. Morcsányi a szülőktől feltétel nélküli szeretetet és odaadást kapott. "Akkor még nem is tudtam, nem is fogtam fel, hogy később mennyire hat majd rám ez a családközpontú, tisztes élet, amelyet szüleim éltek, és hogy mindenekelőtt való volt számukra a család boldogulása. Könyvtárunk nem volt otthon, de szeretet igen, amit azóta is érzek" - mondja az 53 éves Morcsányi, aki manapság azon veszi magát észre, hogy az egykori szülői minták jönnek elő, amikor gyerekeivel, húsz- és tizennégy éves lányaival beszélget.
Hírlik, hogy kényszerűségből ment a közgázra. Nem is érdekelte a makroökonómia? Kik voltak a mesterei az egyetemen? Bölcsészbeütéssel nem volt abban szenvedés, amíg 1977-ben elvégezte az egyetem népgazdaság-tervezés és -elemzés szakát? - faggatózom tovább. - Nem éreztem kényszernek, hogy a közgázra kerültem, féltudatos döntést hoztam, mint később is annyiszor az életben - feleli Morcsányi. Egy nagyszerű gimnáziumi tanárnőjének is komoly szerepe volt abban, hogy a közgázra jelentkezett. - De arról fogalmam sem volt, hogy mit választok a népgazdasági tervezéssel, igaz, egyik szak sem érdekelt különösképpen. Boldog állapot volt az egyetemen lenni, amit még évekig megőriztem. A közgáz elsősorban a szabadságot jelentette, azt, hogy minden kényszer nélkül válogathatok az életutak között. Mindezt anélkül, hogy túl sokat töprengtem volna azon, mit csináljak - ismeri el Morcsányi Géza. "Mindenesetre arra, amit például Szabó Katalintól, Mandel Miklóstól, Árvay Jánosnétól tanultam, mostanáig emlékszem". - Azt hallgattam meg, ami érdekelt, a többit nem - kapunk újabb töredelmes konfessziót arról, hogy szelektálni tudni kell. "Meglett emberként is sokkal érdekesebbnek tartom a pillanat hatása alatt cselekedni, semmint terveket kovácsolni. Ami nem jelenti azt, hogy ama bizonyos pillanat előtt nem rágódom sokat. "
Az egyetemen jelent meg a Közgazdász című lap, amelybe az ifjú Morcsányi interjúkat készített, többi között Mészáros Mártával, Melocco Miklóssal, Major Tamással. Kik voltak a szerkesztő kollégák, kik jártak be az akkori szerkesztőségbe, ahol divat volt nagyokat beszélgetni, és "természetesen" megváltani a világot?
"A Közgazdász afféle öntevékeny fórumként működött, persze az akkori idők sok-sok korlátjával". A szerkesztőség kiváló közösség volt, olyan kollégákkal, mint Marschall Miklós, Kocsi Ilona, Sebők János vagy Zimányi Zoltán. Az interjúkban Morcsányit az érdekelte, hogyan lehet érdemi kérdéseket feltenni az egyetemi pártbizottság felügyelte újságban. Az egyik interjúalany Czímer József volt, Gogol az Egy őrült naplójának a fordítója, aki később Morcsányit beajánlotta a pécsi Nemzeti Színházhoz.
De maradjunk még a boldog közgázos éveknél. Úgy hozta a sors, hogy Morcsányi részképzésen fél évet Moszkvában tölthetett. Mindez 1973-ban történt. Akkor szeretett bele az oroszokba, az orosz nyelvbe? Kik voltak a kinti barátai? Megismerkedett-e az ottani ellenzékiekkel? - kérdezem.
Moszkvai pszichológus barátját éppen kidobták az állásából, aztán amiatt zaklatták, hogy mért nincs munkahelye. Vele Morcsányi tízegynéhány évvel később New Yorkban találkozott. "A kinti orosz ellenzékiektől tudtam meg, hogy létezik a Szabadság Rádió, és Moszkvában olvastam a Gulagot szamizdatban, sokadik gépelt példányban". A mindennapi élet, a város szép és izgalmas volt, ugyanakkor nagyon sok borzalmat is megmutatott. Az orosz nyelv szeretete egyébként még az általános iskola hatodik osztályára datálódik, amikor egy bohém, mókás kedvű tanárember révén Morcsányi beleesett az oroszba, akkor, amikor nem volt éppen divatos dolog "ruszkit" magolni. A gimnáziumban is remek orosztanárt fogott ki, akitől nagyon sokat tanult: szótárazni, bonyolult szövegeket fordítani. És ez "így maradt", sőt az egyetemen is folytatódott.
- Lehet, hogy a kommunizmus fellegvára, Moszkva tette magát is másként gondolkodóvá? - kérdezem. Vagy ahogy egyszer mondta magáról Morcsányi: "szorgalmas tanuló voltam, következésképpen nem is lettem igazi lázadó". - Valóban sohasem voltam lázadó alkat, de részben a moszkvai élmények, meg valami itthoni KISZ-es affér miatt még egyetemista koromban egy barátommal együtt kiléptem az ifjúsági szervezetből, de ennek akkor már nem volt különösebb visszhangja - mondja.
Utánanéztem: harmadéves egyetemistaként Morcsányi megnézte a Pesti Színházban Darvas Ivánnal az Egy őrült naplóját. Igaz-e, hogy rengetegszer látta? Igaz. Morcsányi azóta lefordította a Radnóti Színház számára a Ványa bácsit, a Háztűznézőt, majd jött a Három nővér, a Sirály, amelyet a Krétakör Színház ad Siráj címmel, (nem az ő ötlete volt, hogy "ly" helyett "j"-vel írják ki a plakátokra a Csehov-darab címét) és most a Cseresznyéskertet próbálják a Radnóti Színházban. Az ő fordításaiban a "galambocskám" kifejezés nem fordulhat elő, mint mondja, "az mást jelent oroszul". Külön boldogság számára, amikor azt érzi, hogy a színészek "tudják használni" az ő fordítását.
Már szó volt arról, hogy Czímer József ajánlására Morcsányi a pécsi Nemzeti Színházhoz került dramaturggyakornoknak. Gázsija kezdetben 1200 forint volt. 1977-et írtunk. Gyakornoki állás volt ez, amihez hozzájárult a szülők áldozatkész támogatása is. A pénznél azonban sokkal fontosabb volt, hogy megtalálta azt, ami számára mind a mai napig az oxigén, a levegő, még akkor is, ha ez a levegő néha nem "valóságos ámbra", ahogy Gogolnál mondják. Ez pedig a színházi légkör. Morcsányi számára mámor volt, amikor rátalált a színházra. "Egyértelmű lett, hogy az életem valamilyen módon össze fog fonódni a színházzal".
1977-1988 között Pécsett, Szolnokon, Győrött, Egerben, a József Attila-, a Víg- és a Radnóti Színházban dolgozott. Mindenütt jól érezte magát, dramaturgi fizetésből azonban nehéz lakást venni, családot fenntartani. Ezért az Interpress Magazin főállású olvasószerkesztője lett. Nem sokkal később már a lektűrökre szakosodó IPC kiadó munkatársa és egyik tulajdonosa volt, s 1995-ig ott dolgozott. Akkor vette át a Magvetőt, amikor az éppen a csőd szélén állt. Nádas Péter javaslatára Esterházy Péter ajánlotta a tulajdonosoknak, hogy Morcsányi legyen a kiadó igazgatója. Esterházytól az Egy nőt adta ki először. Kezdett felfelé ívelni a kiadó. Majd 1998-ban rábízták a frankfurti könyvvásár magyar szekciójának szervezését irányító kht. vezetését, de erről lemondott, mert kiderült, hogy "nem bírja az állami mechanizmus körülményességét".
Morcsányi tehát fordít, dramaturg, tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és "mellesleg" a Magvető Kiadót vezeti, amely sorra adja ki az Év könyveit: Esterházytól, Bodor Ádámtól, Szilágyi Istvántól, Rakovszky Zsuzsától és Parti Nagy Lajostól. Nem mellesleg a Magvető adta ki a Nobel- díjas Kertész Imre Sorstalanságát, de az író egész életműsorozatát is, s ők fedezték fel a költő Falcsik Marit vagy Varró Dánielt, előbbit többek között Várady Szabolcs ajánlására. 1999-ben Morcsányi Jászai Mari-díjas lett, tavaly pedig a Gemini díjat kapta meg, "amiért több műfajban is eredményesen helytáll, többféle tevékenységet végez magas színvonalon".
Morcsányi egy lapinterjúban azt mondta: nem tudja elválasztani a könyvkiadási támogatások kérdését például attól, hogy milyen állapotban vannak a kórházak. Ezt ma is így látja. Sőt azt is vallja, talán a világ már nem is annyira kíváncsi arra a magaskultúrára, amelynek az állami finanszírozását oly sokan szorgalmazzák. És nem is a támogatáson múlik a dolog, teszi hozzá.
