Az internet-guru, Lawrence Lessig a Stanford University jogász professzora. Egy szerzőnek - magyarázza egy laikusok számára is érthető cikkében - szinte semmit sem kell tennie, hogy tulajdonjogát biztosítsa. A felhasználó számára viszont nehéz, olykor megoldhatatlan feladat kideríteni, hogy kié jog. A jogtulajdonos mégis kártérítési igényt érvényesíthet a felhasználóval szemben.

A Google és a nagyszabású programban résztvevő könyvtárak kockázata Lessig szerint dollármilliárdokra rúg. A Google minden dicséretet megérdemel, hogy ezt vállalni meri. De nem mindenki Google. Nem lenne jó egy olyan világban élni, amelyben csak nagyvállalatok hozhatnak létre digitális könyvtárat a világhálón.

A digitális közföldeket, ahol bárki szabadon tallózhat, csak akkor lehet megmenteni a bekerítéstől, vagyis a kizárólagos magántulajdonba vételtől, ha világosan elhatárolódik, hogy mi az enyém és mi az, ami mindenkié. Ezért a szerzői jog alapos reformra szorul.

Az amerikai tartalomipar - folytatja a fejtegetést Lessig - ellenzi a reformot, minden eszközt bevet ellene. A nagy film-, zene- és könyvkiadók ugyanis attól tartanak, hogy a régi médiumokhoz szabott szerzői jog modernizálása elkerülhetetlenül csökkentené a felhasználók kockázatát, ami szabadrablásra bátorítaná őket.

Fel kell venni a harcot az óriáscégek ellen - adja ki a jelszót. - Az internet szabadságát a mindenre kiterjedő, kötelező és könnyen hozzáférhető szerzői jogi nyilvántartás segítségével kell biztosítani.

Lessignek ez az elképzelés nem arat osztatlan sikert a minél szélesebb körű szabad felhasználás híveinek körében sem.

David Post, a Temple University professzora kételkedik benne, hogy a tőkekoncentráció olyan nagy veszélyt jelentene az internet világában, mint Lessig gondolja. Post a kötelező és átfogó nyilvántartás lehetséges kockázataira és mellékhatásaira mutat rá: "Micsoda lehetőségek nyílnának meg a kormány előtt, hogy mindenbe beleüsse az orrát, nem szólva a bürokratikus rémálomról."