Hatos gyilkosság Horgoson
Szalmáéknak nemigen voltak barátaik a vajdasági Horgoson - ezért fordulhatott elő, hogy a múlt szerdán látták utoljára a két gyereket az iskolában, ám e hét keddig nem kereste a családtagokat senki. A távolabb élő nagypapának tűnt fel, hogy nem adnak életjelt magukról a rokonok. A kapukat zárva találta kedd délben, ekkor értesítette a rendőrséget, akik behatoltak az épületbe, és a család mind a hat tagját holtan találták. Egyes hírek szerint valamennyiükkel hangtompítós lőfegyver végzett. Más informátorok úgy tudják: a 69 éves nagyapát, és a 65 éves nagymamát késsel szúrták agyon. Az áldozatok között van a 39 éves családfő és 34 éves felesége, valamint 12 éves fiuk és 8 éves lányuk.
Az E75-ös út horgosi átvezető szakaszán három egymás mellett álló házat őriztek tegnap a rendőrök. Mindhárom az elhunytak tulajdona volt: a középső kétszintes épületben lakott a fiatalabb házaspár és a két gyerek. Újságírókat nem engedtek az épületekbe, ám számos nyomozó, bűnügyi szakértő járt ki-be. Szóra bírni azonban csak néhány szomszédot sikerült.
- Sokszor láttunk itt kamionokat - mesélte Gyalus Miklós, az egyik szomszéd. - Szalmáéknak volt legalább 20 hektár almásuk, Boszniából, meg Crna Gorából is jöttek ide teherautók. Volt több napszámosuk, azok válogatták és rakodták az almát. Gazdag emberek voltak, benn, Horgos központjában is építettek egy házat. De szinte nem is ház volt az, hanem palota. Ha csak benéz az udvarra, gépek, pótkocsik, raktár - látszik, hogy itt volt pénz.
- Nem tűnt föl, hogy nincs mozgás a háznál?
- Korábban is sokszor előfordult, hogy napokra elutaztak, például Magyarországra. Ott is van házuk, valamit üzleteltek is.
- Nem hallottak zajt valamelyik éjszaka? - faggatjuk a másik szomszédot, egy szerb férfit, aki beszél magyarul, de csak Milán bácsiként mutatkozik be.
- Nem hallottunk mi semmit - feleli a férfi. - De itt megy el minden jármű Belgrád felé az ablak alatt, néha a saját hangunkat sem halljuk.
A felesége csak sóhajtozik: pár napja még semmi baj sem volt, és most mind halottak. Még az ártatlan gyerekek is.
Körmöci Károly, Magyarkanizsa község polgármestere (ehhez a közigazgatási egységhez tartozik a nyolcezer lakosú határközség, Horgos is), annyit mond az újságíróknak: nagy valószínűséggel nem volt etnikai indítéka a gyilkosságnak. Ezért nem is tapasztalt félelmet a helyiek körében. Az emberek inkább úgy gondolják: akik gyilkoltak, pontosan tudták, kit és miért támadnak meg. Azt, hogy a gyilkosságnak nem etnikai indítéka volt - ezt megerősítette Sznezsána Lekovics, az ügy nyomozásával megbízott vizsgálóbíró is, aki azonban a nyomozás érdekeire való tekintettel nem árult el részleteket.
Szalmáék egyébként néhány évig Magyarországon, a Szegedhez közeli Domaszéken laktak. Ma is be vannak jelentve a településen, és a Dózsa György utcai ház az ő nevükön van. A polgármesteri hivatal egyik tisztviselője szerint a magyar állampolgárságot is kérvényezték, de nem kapták meg. (A bevándorlási hivatal illetékesei ezt az információt nem kívánták kommentálni, mert álláspontjuk szerint a bűncselekmény szempontjából az áldozatok nemzetiségi hovatartozásának nincs jelentősége. Azt viszont megerősítették: az elutasító választ is a köztársasági elnök írja alá.) Szalmáéknak volt kapcsolatuk egy helyi almatermelő gazdával is, de az illető már elköltözött a faluból.
A teljes család kivégzésszerű meggyilkolása emlékeztet a szegedi Z. Nagy család esetére, amellyel Magda Marinkót, a Kecskeméten, Orosházán és Szabadkán elkövetett gyilkosságokért életfogytiglanira ítélt, és ma is magyarországi börtönben fogva tartott férfit gyanúsították, ám a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy Magda ölte meg Z. Nagyékat. A tettes személyére azóta sem derült fény.
Horgoson a helybeliek biztosra veszik, hogy a gyilkosság összefüggésben van Szalmáéknak a központban épített, fényűző házával, annak tetemes költségével. Almát termeltek, de abból valószínűleg nem származott annyi bevétel, amennyiből azt a házat rövid idő alatt fel lehetett volna építeni. Elképzelhető, mondják nevük elhallgatását kérő forrásaink, hogy egyszerűen túlköltekeztek, nagy adósságot csináltak az üzleti világban, amit nem tudtak visszafizetni.
A magyar-szerb határ térségében többféle illegális üzlet virágzik: ilyen például a feketepénzváltás. Mivel Szerbiában olcsóbb a benzin, magyar gépkocsik járnak át üzemanyagért a határhoz közeli benzinkutakhoz. Fizetőeszközként elfogadják tőlük a forintot, amit feketén, a hivatalos árfolyamnál előnyösebben adnak el dinárért a szegedi bevásárlóközpontokba igyekvőknek. Egy másik előnyös üzlet a szeszcsempészet, amely Szerbiából Magyarországra irányul, a zöldhatáron keresztül. A magyarországi baromfi-feldolgozó cégek csődje után a hírek szerint rengeteg baromfit csempésztek át a zöldhatáron, engedély és állatorvosi iratok nélkül. Ugyancsak parázs üzleti vitát váltott ki, hogy a legértékesebb, első szedésű fűszerpaprikát helyi szervezővel dolgozó magyarországi üzletemberek felvásárolták a helyi feldolgozók elől, amit életveszélyes fenyegetések követtek. Az EU-csatlakozás miatt itthon feleslegessé váló almát szállítanak Magyarországról Szerbiába, ott, mint helyi, vajdasági termést felvásárolják muzulmán kereskedők, akik Pristinába viszik tovább. Ugyanakkor a maffia Szerbiában adót vet ki az üzletekre, és példát statuál, ha nem kapja meg, amit követel.
Nem tudni, hogy a fenti, vagy egyéb illegális üzletekhez volt-e köze a Horgoson kivégzett családnak.
