Kerekasztal exportra
Független lesz a budapesti demokrácia-központ
Még az idén megkezdheti munkáját a budapesti nemzetközi demokrácia-központ - derült ki az egyik ötletgazda, Simonyi András washingtoni magyar nagykövet és a Somogyi Ferenc külügyminiszter megbízásából a megvalósíthatósági tanulmányt elkészítő Gyarmati István lapunknak adott nyilatkozatából. Márciusban külföldi és hazai résztvevőkkel megbeszélést tartanak, majd megszületik a kormányoktól független, hazai bejegyzésű és székhelyű alapítvány, amelynek kuratóriumában a tervek szerint a magyarok mellett tekintélyes amerikai, európai, afrikai és ázsiai személyiségek is részt vesznek majd.
A központ létesítéséről a nyilvánosság előtt elsőként Kovács László beszélt Colin Powell tavaly nyári budapesti látogatása alkalmával. Az amerikai külügyminiszter üdvözölte az elképzelést, amely Simonyi és a rendszerváltás idején az Egyesült Államokat Budapesten képviselő Mark Palmer egyik vacsoráján született. Magyarországi élményei olyan hatással voltak az amerikai diplomatára, hogy másfél évvel ezelőtt könyvet írt arról, miként lehetne 2025-re felszámolni minden diktatúrát (Világdemokrácia 22 éven belül, Népszabadság, 2003. december 9.). Kovács utódja a külügyminiszteri poszton, Somogyi Ferenc szintén erőteljesen támogatja az ötlet megvalósítását.
Simonyi szerint a központ feladata az, hogy összegyűjtse, és mások rendelkezésére bocsássa a békés átmenet terén szerzett közép-európai tapasztalatokat. - Mi emlékszünk rá, hogyan működött a diktatúra, és arra is, hogyan alakítottuk át rövid idő alatt az országot. Magyarországot a kerekasztal teszi különösen érdekessé. A rendszerváltás tárgyalások útján ment végbe, és teljes demokráciát eredményezett - mondta a nagykövet, aki szerint a központ "termékének" most jelentős piaca van a világban. - Azt akarjuk, hogy szolgáltatásaihoz bátran nyúlhassanak a változások szükségességét felismerő kormányok, és az ellenzékben lévő politikai erők is - fejtette ki Simonyi András. Úgy vélte, hogy a privatizáció levezénylése, az államigazgatási apparátus felfrissítése vagy a diktatúra hadseregének demokratikus átszervezése is Magyarország nemzetközi érdeklődésre számot tartó sikerei közé tartozik. Ő is, és Gyarmati is hangsúlyozta, hogy a központnak függetlennek kell maradnia a mindenkori kormányoktól.
A finanszírozással kapcsolatban Gyarmati azt mondta, hogy az induláshoz 250-300 ezer dolláros adományra lenne szükség. A volt diplomata a napokban Lengyelországban járt, ahol Bromislaw Geremek professzorral, egykori lengyel külügyminiszterrel beszélgetett a projektről. A központról egyeztettek már a német kormánnyal és a Bundestaggal, a szociáldemokrata párt (SPD) háttérintézetével, a Friedrich Ebert Alapítvánnyal, az amerikai Freedom House-zal (ennek egyik vezetője Mark Palmer) és a Madeleine Albright volt külügyminiszter nevével fémjelzett Community of Democracies szervezettel, az ENSZ fejlesztési ügynökségével (UNDP), illetve neves közép-európai személyiségekkel. A tervekről a hazai ellenzékhez tartozó politikusokkal is beszéltek.
A pénzt Gyarmati szerint a nevekre és a projektekre adják. Az intézet állandó apparátusa kicsiny, legfeljebb 6-10 fős lesz, ennek fenntartását jórészt az alapítói tőke kamataiból kívánja fedezni. A többi költségre pályázatok útján lehet pénzt szerezni - az Európai Unió például évente 15-16 milliárd eurót költ a demokrácia fejlesztésével összefüggő projektekre. Simonyi azt mondta, a magántőkére is számítanak, például azokra a cégekre, amelyek haszonnal fektettek be a demokratizálódott Közép-Európában.
A washingtoni nagykövet azt mondta, hogy Amerikában nagy érdeklődéssel kísérik a tervet, amely egybevág a George W. Bush elnök második négyéves mandátumára meghirdetett világméretű demokráciaterjesztési programmal - de születésekor ezt még nem lehetett tudni. Gyarmati személy szerint nem ért egyet a neokonzervatív irányzattal. Ugyanakkor, mint kifejtette, nincs különbség az amerikai és az európai demokráciafelfogásban - legfeljebb a kormányzati gyakorlatban. Az európai demokráciák történelmi okokból centralizáltabbak az amerikainál. A konkrét elképzelések között említette egy interjútár létrehozását, ahol a rendszerváltások olyan nagy alakjainak visszaemlékezéseit rögzítenék, mint Václav Havel, Javier Solana, Lech Walesa és Göncz Árpád.
