Az utóbbi ötven év filmtörténete bőven kínál második világháborús filmeket. Elsősorban tengerentúli és szovjet - jobb vagy rosszabb - hősi harci eposzokat, holokausztdrámákat. A német Joseph Vilsmaier Sztálingrádja 1993-ban egy addig nem igazán hangoztatott tragédiát mesélt el. Az igazi lelkiismeret azonban csak az ezredfordulón szólalt meg, ennek egyik eredménye A bukás. De ilyen film az Oscar-díjas Volker Schlöndorff A kilencedik nap című mozija is (ezt is nemsokára bemutatják Magyarországon).

Persze évekig lehet vitázni, hogy a háborús bűnösök megjelenése a filmvásznon milyen hatásmechanizmusokat okoz, de ettől függetlenül rendszeresen születnek ilyen művek. A bukás Hitler és körei ábrázolásának köszönhetően filmtörténeti jelentőségű mű, bár távolról sem tökéletes. De még így is sokkal színvonalasabb és kevésbé kártékony néhány hollywoodi gyöngyszemnél.

Most persze nem a második helyen startolt Válótársakra gondolok, a Pierce Brosnan és Julianne Moore főszereplésével készült romantikus komédia ártatlan darab. Az "először utáljuk egymást, de azért később egymásba habarodunk" sablont már számtalanszor láttuk, ami igazán felfrissítő, az az öniróniával (is) játszó két főszereplő, akik első pillantásra is már igen furcsa párt alkotnak. Mivel egyiküket sem láttuk még nagyon ilyen szerepben, már a jelenlétük szórakoztató, ehhez jön még hozzá az a tíz-tizenöt jól eltalált poén, amely kellemes szórakozássá varázsolja a Válótársakat.

A hét harmadik listás premierje A tűzből nincs kiút című tűzoltós dráma. A mű körülbelül annyira érdekfeszítő, mint a címe, a jó színészek rossz filmben jellemző darabja. Ordít róla, hogy "én csak egy videofilm vagyok".