Ha ezelőtt akár két évvel valaki azt mondta volna a Porto Alegre-i globalizációelleneseknek, hogy nemsokára a jobboldal, a nagytőke olyan kiváló képviselője, mint Jacques Chirac francia államfő, ellopja egyik legjobb ötletüket, a Tobin-adót, bizonyára kórházba vitették volna az illetőt. Márpedig az idén a svájci hegyek között ez történt. A francia elnök, aki a tavaly őszi ENSZ-közgyűlés-nyitón már megpedzette a témát, Davosba küldött üzenetében kirukkolt a farbával. Adóztassák meg a spekulációs tőkemozgásokat, és a nemzetközi gazdagok olyasféle luxushuncutságait, mint a repülőbenzint, a fegyvereladásokat, lottóbevételeket, vagy a szennyezés mértékében a Kiotó-féle üvegházgázok kibocsátóit, indítványozta.

A hivatalos Amerika az idén is látványosan kerülte Davost (miként - más okokból ugyan - a hivatalos Magyarország első embere is). Ott volt viszont a nagytőke Amerikájának számos sztárja, Bill Gatestől John Thainig, a Wall Street kapitányáig, a New York-i tőzsde első emberéig. (Bill Gates egymagában nagyságrendekkel többet adott a legnagyobb iszlám országnak, a cunami sújtotta Indonéziának, mint a "testvérek", az olajgazdag arab államok, sejkek együttvéve). Sharon Stone tízezer dollárt ajánlott fel ott a helyszínen Tanzániának, amikor az ország elnöke, Benjamin Mkapa arra panaszkodott, hogy az adósságtörlesztés miatt nincs pénzük szúnyoghálókra. Pillanatok alatt összegyűlt egymillió dollár, elindulhatott a tanzániai szúnyogháló-bevásárló hadművelet. Ezen túl Davosban semmi nem jelezte a 2005-ös Világgazdasági Fórumon korszakalkotóként beharangozott "kemény döntéseket". A "szúnyoghálós" tanzánokon kívül pénzt senki sem kapott a szegényebbek világából, ötleteket, deklarációkat annál többen.

Amerikával Svájcban rendesen elbántak. Richard Holbrooke, aki majdnem külügyminiszter lett (a John Kerry-csapatnak ő volt a jelöltje) az amerikai külpolitika iraki "katasztrófájáról" beszélt néhány órával a választások előtt. Erre duplázott rá a New York-i Columbia egyetem tanára, Mahmud Mandami, aki szerint az iszlamista terrorért a fő felelősség Amerikát terheli. A politikai korrektség ilyen mértéke még a Die Zeit sokat látott főszerkesztőjét, Josef Joffet is meglepte. - Davosban mindenki igyekszik nett és kedves lenni, majd másnap hazatérve felvásárol egy újabb céget, és az utcára teszi az alkalmazottak felét - írta a nagyburzsoázia politikai korrektségének diszkrét bájától elbűvölten.

A nagy pillanat, Sharon Stone jelentkezik a "szúnyoghálós" tízezer dollárral