Az irodalomba a Mozgó Világ 1976-os szociográfiapályázatán nyert első díjával lépett be, azóta jelennek meg elbeszélései, regényei, szociográfiái. Közben, az eredetileg fegyver-, lőszer- és robbanóanyag-technikusi végzettségű író 1992-ig a Medicor Művek debreceni gyárában dolgozott, elbocsátását követően munkanélküliként tartotta magát számon. 1978 óta állt a III/III-as ügyosztály szolgálatában, ezt a tényt 1999-ben vallotta meg a nyilvánosság előtt. Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek. Tucatnyi kötetét számos, egyebek közt Év könyve díjjal (1995), József Attila- (1997) Márai Sándor-díjjal (1999) ismerték el.

A megalázottak és megszomorítottak írójának nevezték. Joggal. Az első A 6714-es személy című kötetétől az olyan könyvein át, mint a Miért jó a póknak, A te országod, az Ennyi volt vagy a Minden messze van, egészen A mi utcánkig, a Lassú teherig, A térkép szélénig mindig azokról írt, akiknek talán legjobb lett volna meg se születni, nem lenni, semminek lenni, s ha már vannak, legjobb lett volna mielőbb meghalniuk. És miközben róluk ír, egy pillanatra se lágyul el. Soha nem érzelmes, együtt érző, moralizáló, mállékony. Tényszerű. Miértek és hogyanok, reflexiók és magyarázatok nélkül. A világ, az ő világa, ólomszürke, istentől elhagyott, gyalázatos kegyetlenségű. Elnémult nyomorúságban makogó kreatúra az ember. Ó, hogyne: van itt hűség, bátorság, igazságosság, nagylelkűség, részvét, irgalmasság, hála, alázat, türelem, tisztaság, szelídség, jóhiszeműség, áldozatkészség, humor is, sőt szeretet, s ez is, az is föl-fölragyog egy-egy pillanatra, minden együtt van tehát, amitől ember volna az ember, és élet volna az élet. De semmi sem lesz az, ami lehetne, amivé lennie kellene, mert nem lehet. Mindenektől elhagyott itt az ember. Mindenektől elhagyottak vagyunk. Tények? Inkább a tények vízióba forduló valósága az, ami Tar Sándor művészete. Ő egyébként soha nem akart megoldani semmit. Nem remélt se magának, se másnak megbocsátást, megváltást. Azt se hitte, hogy történetei segíthetnek bármit megérteni, feloldani. Írt, mert ez volt a dolga. És - szinte észrevétlenül - nagy író lett.

Tar Sándor