Eltelt pár hét - közben karácsony volt, meg Újév, dajdaj meg minden, vagyis nem volt idő komor gondolatokra. De jött a kijózanodás, és az amerikai kormánykörök - illetve a héják -, egyre agresszívebben kérdik, hogy vajon megengedheti-e az USA, hogy ekkora stratégiai tételt csak úgy átpasszoljon Kínának, végül is - mint kommunista ország - ellenségnek számít. Na jó, nem olyan ellenség, hisz nagy üzleteket csinálunk velük - de akkor is, Kína pl. képes lehet arra, hogy az IBM "tudástőkéjét" átjátssza a katonáknak és minden eddiginél korszerűbb fegyvereket, építsen belőlük. És máris itt a fenyegetés Amerikának. Betiltani az üzletet?

Persze az üzlet világ is felhördült: na ne má, ha egyszer egy szerződést aláírtak, azt nem lehet politikai okokból visszacsinálni. Nem is fogják, annyira nem telik. De kormánykörök - az IBM precedens kapcsán - olyan rendszabályt fontolgatnak, hogy mielőtt egy nagyobb üzletet megkötnek, nézné már meg valamelyik kormányágazat, hogy vajon stratégiailag elfogadható-e az üzlet? Ha nem az, akkor állítsa le. (Szóljon bele az üzletbe, jó centralista módon.)

Oké, még ez is elmenne, ma egyre erősebb a háborús hisztéria. Csakhogy az üzleti világ gyanakodva figyeli a kezeket ebben a pókerben, és így gondolkozik: mi van, ha nemcsak azokat az üzleteket állítja le a kormány, ahol nemzeti (védelmi) érdekeket akar védeni, hanem azokba is belenyúl, ahol a kormányhoz közelálló cégek érdekei sérülnének? Mi van, ha az állami intervenció odáig terjed, hogy a normális gazdasági versenyt félretolja és az egyik céget előnybe hozza, a másikat, (ahol a hivatal szerint gyanús üzlet készül) hátrébb sorol?

Na ne, ez mán nem megy, mondják a businessben. Ilyen csak a diktatúrákban képzelhető el.

Egyelőre nem is, mert hogy épp most robbant egy botrány, ami ellenprecedens lenne az ilyen állami belepiszkáláshoz. A harcrepülő-fejlesztésben a kormány a Boeinget szerette volna pártfogolni a Lockheed-Martinnal szemben. Vagyis a Boeing oldalán folyt a belepiszkálós játék. Elég durván, méghozzá: Az egyik volt katonai főember a Boeingtől kapott mellékállást, valamint némi zsozsót, mire fel, a légből tankolni képes üzemanyag-hordozó óriásgép megrendelését a Boeing kapta. Aztán kirobbant a botrány. Így aztán a bíróság marasztalta el a belepiszkálós játék embereit. Amivel egy időre ki is tiltotta az állami beleszólás durvább módszereit a pályáról.

Szóval, van itt ellenprecedens is. Csakhogy az IBM más: az IT a jövő harcmodorának magva, ezért elképzelhető hogy a következő IT-üzlet esetében a kormányszimpátiák jobban be fognak szállni az üzleti szabadság korlátozásába. Merthogy más a műfaj.

Ezért aztán az IBM-vita kapcsán általánosabb - abszurdabb félelem is megfogalmazódott: el lehet képzelni, hogy a világ legszabadabb üzleti versenypályáján megjelenik az állami dirigizmus? Na ne má...- mondja az üzlet. De hát mindig az erősebb kutya győz...

(MTI)