Az EP öttagú tényfeltáró bizottsága szombaton Szabadkán kezdte meg háromnapos vajdasági és belgrádi misszióját, hogy fényt derítsen a vajdasági nemzetiségi viszonyokat érintő problémákra és a múltbeli etnikai színezetű incidensek hátterére. A küldöttség tagjai a szabadkai városházán tárgyaltak egyházi elöljárókkal, civil szervezetek vezetőivel és középiskolai tanárokkal, kisebbségi pártok és nemzeti tanácsok vezetőivel, rendőrségi és bírósági tisztségviselőkkel, illetve az incidensek kárvallottjával.

Hegyi Gyula, a tényfeltáró bizottság szocialista képviselője azt a tanulságot vonta le az eddigi megbeszélésekből, hogy rendőrség nem veszi komolyan a sértettek feljelentéseit. Becsey Zsolt, a testület fideszes tagja szerint etnikai alapú provokációk sora nem jut el az igazságszolgáltatáshoz, Szabadkán nem találtak olyan ügyet, amely eljutott volna bírósági szakaszba.

Ezt az MTI-nek megerősítette a jogsértések egyik áldozata, Lavró Tihamér is, aki a találkozón beszámolt saját esetéről. Családjával egy javarészt szerbek lakta szabadkai városnegyedben él, ahol - állítja - állandóan zaklatják magyar volta miatt őt és családtagjait. Tavaly március 18-án összeverte két fiatal, súlyos sérüléseket szenvedett, két napig kórházban feküdt, de a hatóságok mind a mai napig nem zárták le az ügyét.

Becsey Zsolt úgy látja, hogy általában tapasztalható egyfajta félelem a jogsértések bejelentésétől, az áldozatok attól tartanak, hogy vádlottakká válnak. Mindkét magyar bizottsági tag kiemelte azt, hogy a hatóságok és az áldozatok másként állítják be ugyanazokat az eseményeket. Az EP-küldöttséggel tárgyaló rendőrparancsnokok azt állították, hogy a hatóságok minden ügyet tisztáznak, s ha vannak is jogsértések, azok nem etnikai indíttatásúak.

Hegyi szerint mindenki meggyőződhetett arról, hogy az etnikai erőszak a Vajdaságban a koszovói válság idején kezdődött, amikor az elűzött koszovói szerbek a Vajdaságban torolták meg sérelmeiket. Általános az, hogy amikor a választások vagy a koszovói történések miatt felforrósodik a hangulat, a Vajdaságban is fokozódik az etnikai erőszak. Becsey szerint a kisebbséghez tartózó tárgyalópartnerek kidomborították azt, hogy a jelenlegi belgrádi kisebbségügyi politika egyenes utat jelent a nemzeti közösségek eltűnéséhez. Többször hangsúlyt kapott például, hogy Belgrád nem engedélyezi a Vajdaságban magyar nyelvű tanárképző intézet létesítését.

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Józsa Lázsló, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a tárgyaláson egyaránt azt kifogásolta, hogy Belgrádnak nincs se rövid, se hosszú távú elképzelése a soknemzetiségű Vajdaság megőrzéséről, és az ígéretekkel ellentétben a szerb kormány nem látott hozzá a toleranciát elősegítő intézkedések megtételéhez.

Gabrityné Molnár Irén szociológus, a vajdasági Magyarságkutató Intézet vezetője úgy látja, hogy a bizottság tagjai felkészülten érkeztek, s arra keresték a választ, hogy a problémák kezeléséhez miként járulhat hozzá az Európai Unió. A szociológus a tárgyalásokon felvetette, hogy senki se vár hirtelen javulást és szemléletváltást, de elvárhat a közeljövőben legalább egyfajta törekvést az esélyegyenlőség megteremtésére. Az EP-bizottság szlovén tagja, Jelko Kacin erre úgy reagált, hogy nem elég az esélyegyenlőség, a kisebbségeknek kötelességük előnyös megkülönböztetést követelni. Gabrityné szerint az EP-bizottság tagjai azt ígérték, hogy Brüsszel mindaddig odafigyel a Vajdaságra, amíg az ország nem csatlakozik az Európai Unióhoz.

Az EP-küldöttség szombat délután Temerinben, vasárnap Újvidéken folytatja tényfeltáró körútját.