A mintegy félszáz egyházi fenntartású gimnázium kevesebb mint tizedét teszi ki az érettségit adó középiskoláknak. Ezért is szembetűnő, hogy több egyházi intézmény a legsikeresebb gimnáziumok közé tartozik: az Országos Közoktatási Intézet kimutatása alapján négy kategóriából kettőben katolikus középiskola vezeti a rangsort. Ha például azt nézzük, hogy melyik iskolában produkálják a legnagyobb fejlődést a diákok, akkor az első helyen a fővárosi Patrona Hungariae Gimnáziumot találjuk, a harmadikon a debreceni Svetits Katolikus Gimnáziumot, a kilencediken a szintén budapesti Piarista Gimnáziumot. Más tekintetben a pannonhalmi Bencés Gimnázium is az élmezőnyben van.

Az Országos Közoktatási Intézet szakértői saját listájuk kapcsán általában arra figyelmeztetnek, hogy súlyos hibát követ el az, aki ezeknek az adatoknak a jelentőségét bármilyen összefüggésben túlbecsüli. Az eredményességi mutatók csak részben jellemzik az iskolákat, sok más fontos szempontot is figyelembe kell venni egy gimnázium megítélésénél. Ennek tudatában is kérdés: mi a magyarázata az egyházi középiskolák kiváló szereplésének?

Kamarás István vallásszociológus azt állítja, hogy inkább akkor kellene magyarázatot keresnünk, ha az említett katolikus gimnáziumok nem kerültek volna be a legjobbak közé.

Amikor a Rákosi-korszakban államosították az egyházi javakat és feloszlatták a szerzetesrendek nagy részét, az egyházi középiskolák túlnyomó többségét is megszüntették. Mindössze nyolc katolikus és egy református gimnázium működését engedélyezték - mondja a vallásszociológus. Ennek egyik következménye az lett, hogy hirtelen túlkínálat jelentkezett pedagógusokból, a csekély számban megmaradt egyházi iskolák pedig jobbnál jobb tanárok közül válogathattak. Ez már önmagában garancia volt a magas színvonalra, ami évtizedek múltán sem romlott. Még a nyolcvanas években készült felmérések is igazolták például, hogy az egyházi gimnáziumokban tanuló diákok az átlagosnál több könyvet és értékesebb irodalmat olvasnak.

A hagyományok tovább élnek. A korábban is létező egyházi intézmények megőrizték rangjukat, viszont a rendszerváltás után hiába alakultak sorra a felekezeti fenntartású középiskolák, ezek ma még nem képesek felvenni a versenyt a régiekkel. Ugyanolyan szóródás figyelhető meg, mint a világi iskolarendszerben - állapítja meg Kamarás István. A "régi" egyházi gimnáziumok alkotják az elitet, ezekbe többnyire jómódú és gazdag családok gyerekei járnak, vagy olyanok, akik kevésbé tehetősek ugyan, de az átlagnál jobb képességűek. És vannak az újonnan alapított iskolák, amelyek - talán egy-két kivételtől eltekintve - egyelőre nem nyújtanak kiemelkedő teljesítményt.

Mindebből az is kiderül, hogy egy oktatási intézmény pusztán az egyházhoz való tartozástól még nem válik színvonalassá. Másrészt - teszi hozzá a vallásszociológus - az sem igaz, hogy az a katolikus gimnázium, amely már a szocializmus évtizedeiben is működött, automatikusan az elit iskolák közé sorolható. A szentendrei és az esztergomi ferences gimnázium például nem az ott elért tanulmányi eredményekről, hanem mindig is értékrendjéről és jó hangulatáról volt híres.

Kamarás István egyetért azokkal, akik szerint egy iskolát nem csupán az eredményei minősítenek. Az iskola személyiségformáló ereje, a közösség, a gimnáziumi évek során kialakuló barátságok és a kamaszkori élmények legalább annyira fontos értékmérők, mint a bizonyítványban szereplő osztályzatok.

Részlet a Piarista Gimnázium honlapjáról