Bush előző napi sajtóértekezletén azonban máris igyekezett visszafogni a beiktatáson tartott beszédével felkorbácsolt várakozásokat. Azt mondta, hogy a demokrácia terjesztése hosszú folyamat lesz. A kormányban ugyanakkor megőrizte befolyását Cheney alelnök és Rumsfeld védelmi miniszter, akik a katonai erőn alapuló, harcias külpolitika hívei. Az is kétségtelen, hogy az Egyesült Államok tűzerővel akár egyszerre több katonai konfliktust is győzne. Az elmúlt három év tapasztalatai azonban a jelek szerint kijózanítóan hatottak a Fehér Házra. Az Irakban lekötött hadosztályok nélkül Amerika egymaga nem tudna újabb országokat évekre megszállni, és a hagyományos szövetségesek elutasítják az újabb kaland lehetőségét. Még Nagy-Britannia sem támogatja például az Irán elleni katonai fellépést. Ennél is fontosabb, hogy a hazai közvélemény sem fogadna el még egy háborút. Bush így is rendkívül alacsony népszerűségi mutatókkal vág neki második négyéves mandátumának - amelynek második felét eleve "béna kacsaként" fogja eltölteni, miközben mindenki az új elnökválasztásra koncentrál majd.

A tegnapi The Washington Postban a kormányzati szándékokról talán a legjobban informált konzervatív kommentátor, Robert Novak arról írt, hogy Bush elnök nem tervezi Irán megtámadását. A Condoleezza Rice-szal a külügyminisztérium élére érkező Robert Zoellick és Nicholas Burns nem a neokonzervatív, hanem a klasszikus republikánus külpolitikai elithez tartozik. A többi személyi mozgás is arra utal, hogy az Európával fenntartott jó viszonyt fontosnak tartó diplomaták kerülnek kulcspozíciókba.

Bush 2005-ben több európai utat tervez, az elsőt mindjárt februárban. Az elnök a washingtoni várakozás szerint meg fogja próbálni elsimítani az első mandátuma alatt keletkezett ellentéteket.