Számos drogügyi indítvány várt évek óta elbírálásra az AB előtt - olvasható Dénes Balázs írásában. - Két indítványozó még a korábbi, 1999. március 1-jén hatályba lépett, az Orbán-kormány szóvivője által 1998 őszén „Európa legszigorúbb drogtörvényének” nevezett Btk.-szakaszokat támadta, három indítvány pedig a szocialista-szabad demokrata koalíció által 2002 decemberében elfogadott és 2003. március 1-jén érvénybe lépő „enyhébb” szakaszokat támadta.

Mit tartalmaz Hende Csaba indítványa?

Az egyik szigorításpárti indítványozó, Hende Csaba országgyűlési képviselő több nyilatkozatában hangoztatta, hogy jegyez egy indítványt. A TASZ szerette volna megismerni Hende indítványát, ő azonban a megkeresésekre nem reagált. 2004 szeptemberében ezért a közérdekű adatok nyilvánosságára hivatkozva kérték az Alkotmánybíróságot, hogy az indítványt adja ki. Az AB a kérést érdemi indoklás nélkül elutasította - számolt be a TASZ elnöke.

Per az Alkotmánybíróság ellen

Mivel a TASZ szerint a mindanynyiunk életét közvetlenül befolyásoló jogszabályokra vonatkozó indítványok közérdekű adatnak számítanak, kihasználva a törvény adta perindítási lehetőséget, a Fővárosi Bíróság előtt 2004 novemberében beperelték az Alkotmánybíróságot közérdekű adat közlésének megtagadása miatt. Az Alkotmánybíróság ellenkeresetet adott be, amelyben még azt is vitatta, hogy a kért indítvány egyáltalán adatnak minősül-e. Ugyanakkor az AB elnöke először 2004. december 18-án, később december 27-én is nyilvánosan elismerte, hogy készek változtatni gyakorlatukon, és a jövőben kérésre ki fogják adni a közszereplők alkotmánybírósági indítványait.

A hazai információszabadság szempontjából minden bizonnyal mérföldkőnek számít ez a per - szögezi le Dénes Balázs, majd hozzáfűzi: "Az Alkotmánybíróság indítványokat ki nem adó gyakorlata miatt valójában a mai napig nem tudhatjuk, hogy vajon minden, az egyes indítványokban szereplő felvetést és szempontot megvizsgált-e a taláros testület, illetve hogy valóban az szerepelt-e az indítványokban, amikre az Ab hivatkozott."

Bihari, Kukorelli: szokatlanul kemény különvélemények

A drogdöntést 7:2 arányban hozta meg a testület, az indokláshoz Bihari Mihály és Kukorelli István alkotmánybírák fűztek különvéleményt. Az a kemény hang s azok a súlyos állítások, melyeket mindkét egyet nem értő bíró megfogalmazott, bizton nevezhető szokatlannak, sőt, talán példa nélkülinek - állapítja meg a TASZ szakértője.

Kukorelli alkotmánybíró különvéleményében például azt írja: „ A megsemmisített szabályokat nem tartom alkotmányellenesnek, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását megalapozatlannak ítélem, az azonnali hatályú megsemmisítést pedig az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság sérelmének tekintem.”

A TASZ határozottan osztozik a különvéleményt megfogalmazó alkotmánybírákkal azon a véleményen, hogy az AB döntésével nem hogy a jogbiztonságot védte meg, hanem a jogbizonytalanságot erősítette.

Bővült a büntetendők köre

A drog-határozattal az AB nem valamely büntetés, hanem egy speciális büntethetőséget megszüntető ok (az elterelés bizonyos formái) ellen lépett fel. Azaz, mivel szűkült az elterelhető emberek köre, a határozat után több embert kell megbüntetni, mint azt a jogalkotó a törvénymódosítás elfogadásakor megkívánta. Ez azonban nem fér bele a negatív jogalkotás büntetőjogilag értelmezhető kategóriájába. Álláspontunk szerint kizárólag az lett volna az alkotmányos megoldás, ha az AB felhívta volna a jogalkotó figyelmét az alkotmánysértés tényére, de nem helyezte volna hatályon kívül a vitatott rendelkezéseket.

Példátlan jogbizonytalanság

Ráadásul az AB az elterelés kifogásolt szakaszait a kihirdetés napjával, azonnali hatállyal helyezte hatályon kívül. Az AB az azonnali hatályon kívül helyezéssel példátlan módon jogbizonytalansági helyzetet teremtett. Magyarországon valamely jogszabály hatályba lépésének egyik - ha nem a - legfontosabb feltétele, hogy azt a Magyar Közlönyben közzétegyék. Az alkotmánybírósági határozat kihirdetésének napján, 2004. december 13-án, hétfőn nem lehetett kapni a Magyar Közlöny azon számát, amely tartalmazta a határozatot és a megváltozott paragrafusokat. A fejlécben szereplő dátumhoz képest két nap késéssel jelent meg a Magyar Közlöny.

A szociális munkás asszisztál a bűncselekményhez?

Érdekes az AB álláspontja a drogbetegek kezelésével foglalkozó szakemberek jogi helyzete tekintetében is. A határozat szerint ui. alkotmányellenes a helyzet azáltal, hogy nincsenek kidolgozva a rájuk vonatkozó szabályok. Az Alkotmánybíróság szerint: „a programokban segédkező egészségügyi és szociális személyzet büntetőjogi helyzete szintén bizonytalan. A közreműködők már pusztán az eszközök használatának biztosításával is formális értelemben bűnsegédi magatartást fejtenek ki, és jelenleg csupán a hatóságok önmérsékletén múlik, hogy ennek következményeit nem alkalmazzák.” 1999 és 2003 között a tűcserét végző szociális munkás valóban bűnsegéd lehetett, hiszen tevékenységével a törvényben is nevesített magatartáshoz, azaz a fogyasztáshoz asszisztált - szögezi le Dénes Balázs. - Igen ám, de ebben az időszakban sem az „önkorlátozó” magatartás, hanem az egyszerű jogértelmezés volt az alapja annak, hogy nem indultak ilyen eljárások. Az Ab által kifogásolt probléma tehát valójában a több mint 2 éve hatályban lévő szabályozás szerint nem probléma, és kizárólag az 1999-2003 közötti időszakra tartalmaz némi igazságalapú kérdésfeltevést - állapítja meg.

Hol vannak a források?

Az Alkotmánybírósági határozatból nem derül ki, hogy pontosan milyen forrásokból is dolgoztak. "Nehéz lenne felkutatni a forrásokat, s ennek elsősorban az az oka, hogy a döntés indoklásában gyakorlatilag nincsenek források" - olvasható Dénes Balázs cikkében. - "A TASZ drogdöntés-kritikájának éppen az a legfőbb alapja, hogy egész egyszerűen nem értjük, az Alkotmánybíróság honnan vette az állításait."

Az Ab állítása szerint részletesen áttekintette a nemzetközi gyakorlatot, az egyes országok szabályozását. Ha ez így van, akkor miért nem sikerült választ találni arra a kérdésre, hogy a hazainál jóval kevésbé korlátozó szabályozást alkalmazó országok, melyek szintén részesei az általunk is aláírt ENSZ-egyezményeknek, miként egyeztetik össze belső szabályozásukat az egyezményekkel? - kérdezi a TASZ szakértője.

Topolánszky: ilyen vizsgálatokról nem hallottam

Az AB szerint „a nemzetközi szervek által világszerte többszörösen lefolytatott vizsgálatok azt mutatják, hogy jelenleg a megelőzés feladatát a szankció nélküli tiltás önmagában még a fogyasztás esetében sem tudja hatékonyan teljesíteni. A büntetőjogon kívül nincs tehát a jogalkotónak más olyan hatékony eszköze, amellyel a problémát hatékonyan kezelni tudná és amellyel képes lenne (…) a kábítószer-bűnözést megfelelő keretek között tartani.” Hogy melyek ezek a vizsgálatok, mely szervek folytatták le őket, és hol lehet e vizsgálatokat elolvasni, titok. Drogpolitikával foglalkozó szakemberek mindenesetre e vizsgálatok létéről nem tudnak: Topolánszky Ákos, volt drogügyi helyettes államtitkár egy, a döntés kihirdetése után három nappal tartott sajtótájékoztatón (melyen számos, a drogkérdéssel foglalkozó szakember adott hangot értetlenségének és egyet nem értésének az AB-határozattal kapcsolatban) kijelentette, hogy több évtizedes szakmai pályafutása során ilyen vizsgálatokról nem hallott, és nagyon kíváncsi arra, az Alkotmánybíróság milyen szervek milyen jelentéseire gondolt.

A német gyakorlat - mire példa?

A német alkotmánybírósági döntést ugyan számos esetben idézi a testület, mint olyan döntést, amely megállapította, hogy nem alkotmányellenes a drogfogyasztás, pontosabban a kannabisz-származékok fogyasztásának tiltása. Ez igaz, de valami rendkívül fontos kimaradt az idézett német indoklásból, valami, ami az egész német döntést valójában megtölti tartalommal. Németországban ugyan továbbra is büntetendő cselekmény a drogfogyasztás, de a gyakorlatban a jogalkalmazók eltekintenek a büntetéstől, és ez nem a mi fenyegetünk-de-aztán-elterelünk megoldásunk alkalmazását (melynek során minden esetben meg kell indítani és le kell folytatni a rendőrségi büntetőeljárást), hanem a gyakorlatban valódi diszkrecionális jogkörben alkalmazott kvázi dekriminalizációt jelent.

Minden fogyasztó junkie?

A határozat talán legnagyobb problémája, hogy amikor a kábítószer-használókról szól, akkor mintha a jelek szerint képtelen lenne a differenciált megközelítésre. A kábítószer-fogyasztók jellemzésére a médiában gyakorta közvetített, több éve keménydrog-függő „junkie” képét veszi alapul, s von le ebből a képből az összes tiltott drogot használó emberre azonos következtetéseket.

Önrendelkezés, emberi méltóság

A határozat legfőbb érve a szabad önrendelkezési jogból kiinduló érvelés ellen éppen az, hogy egész egyszerűen vitatja a drogot kipróbálók vagy használók emberi méltóságának létezését vagy érvényesülő önrendelkezési jogát. A határozat szerint ugyanis a drogot fogyasztók pontosan a drogfogyasztással mondanak le saját önrendelkezési jogukról, és pontosan a drogfogyasztással tiporják sárba saját emberi méltóságukat.

Ez az érvelés - írja Dénes Balázs - egyáltalán nem ad választ arra kérdésre, hogy miért kell büntetni azt, aki másnak nem, csak magának árt. Az Ab érvelését következetesen végiggondolva egyébként valószínűleg büntetni kellene az öngyilkossági kísérletet elkövetőket is.

Legális és tiltott szerek

A drogdöntés olvasása során a legfeltűnőbb a fentieken túl talán mégis az, ahogy a határozat önkényesen, a rendelkezésre álló tudományos információkat semmibe véve tesz különbséget a legális drogok és a tiltott szerek között. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO például a magyar drogdöntést megelőzően már 6 évvel korábban, egy 1998-as összehasonlító tanulmányában megállapította, hogy „(…) az elvonási tünetek vagy nem jelentkeznek, vagy pedig enyhék a kannabisz fogyasztásával való hirtelen felhagyás esetén, míg a komoly alkoholisták esetében jelentős elvonási tünetek jelentkeznek, melyek akár végzetesek is lehetnek". Ez volna hát a különbség, ami például az alkohol- és a marihuánafüggőség között fennáll - nem egy droglegalizációért küzdő szélsőséges kis szervezet, hanem a WHO szerint. Igen érdekes, hogy e különbségből hogyan jutott az AB arra a következtetésre, hogy míg a függőség szempontjából veszélyesebb drog szabadon fogyasztható és árusítható, addig a kevésbé veszélyes szer fogyasztói esetében jogos a börtönbüntetéssel való fenyegetés.

Egységes szemlélet?

A határozat még egy súlyos, megmagyarázhatatlan hibát is vét - folytatja Dénes Balázs. - Az alkotmánybírák a jelek szerint határozatukat az ún. „egységes kábítószer-szemlélet” alapján hozták meg, azaz abból indultak ki, hogy minden tiltott drog egyformán veszélyes, ártalmas és ezért ugyanúgy büntetendő. "A kábítószerkérdéssel foglakozó szakemberek, sőt, állítom, hogy a drogügyben még oly tájékozatlan társadalom sincs azonban azon a véleményen, hogy például a kenderfogyasztás veszélye azonos lenne a heroinhasználattal" - szögezi le.

Káros hatásait nem lehet lebecsülni

A Társaság a Szanbadságjogokért elnöke végezetül megállapítja:

"Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a drogdöntéssel az Ab eddigi történetének egyik - sőt valószínűleg a - legkifogásolhatóbb határozatát hozta meg. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság hazánkban precedensbíróságként működik, azaz egyes határozatait későbbi döntéseihez alapul kell hogy vegye, illetve tekintettel arra, hogy egy már eldöntött kérdésben elvileg az AB később sem juthat más eredményre, a határozat káros hatásait nem lehet lebecsülni. Ugyanakkor a döntés indoklása oly mértékben kifogásolható és vitatható, hogy álláspontom szerint egyáltalán nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság bizonyos idő elteltével ugyanezekben a kérdésekben - például a droghasználat engedélyezésének szabad önrendelkezési jogból való levezethetősége ügyében - gyökeresen eltérő álláspontra jusson. Az azonban nem kérdés, hogy a határozat komoly csapás a jogrendszer alkotmányosságára, és rendkívül szomorú képet fest a mindannyiunk szabadságjogai védelmére hivatott legfőbb állami szerv, az Alkotmánybíróság működéséről. A legnagyobb pofont azonban azok kapták a drogdöntés meghozatalával, akik azt állítják, hogy drogügyben a morális szempontok, az előítéletek, a félelmek és a tudománytalan ál/féligazságok helyett a döntések meghozatalakor a valódi közegészségügyi szempontokra, a tudományosan bizonyított tényekre és az emberi jogi szempontok figyelembevételére kell helyezni a hangsúlyt."

(forrás: Beszélő, 2005. január)

(kiemelések tőlem - NOL szerk.)