Nem, sajnos azt sem árulhatjuk el, hogy a szóban forgó ügy államtitkot képez-e.

Egy volt katonai hírszerző a közelmúltban könyvet írt a titkos kódnevekről, és több mint háromezer fedőnévből álló jegyzéket mellékelt hozzá. Innen tudni, hogy azok a szupertitkos katonai kommandók, amelyek a múlt heti elnöki beiktatás alatt Washingtonban álltak bevetésre készen, az "Erős Gejzír" kódnéven futnak. A "Szomjas Szablya" program az emberi gondolkodást utánzó mesterséges döntéshozatali rendszer kifejlesztésére irányult a kilencvenes években. A "Pókerblöff I." elektronikus lehallgatóállomás volt Hondurasban a nyolcvanas években. A "Facsúcs" művelet az elnök atomcsapás vagy más támadás miatt bekövetkező halála esetére szolgál kész forgatókönyvvel.

A Pentagonnak nyilván kódnévadó osztálya is van. A Stratégiai Támogató Részleg (Strategic Support Branch) néven ismertté vált titkos hírszerző szervezetet például az elmúlt három évben annyiszor keresztelték át, hogy a végén már a kongresszusi képviselők is összezavarodtak, hogy végül szavaztak-e meg erre pénzt vagy sem. Az újabb nagy leleplezésen már meg sem lepődött senki. Donald Rumsfeld még egy, tényleg "saját" kémhálózatot épített ki - a meglévő tizenöt amerikai titkosszolgálat zöme is hozzá tartozik -, amelyre semmilyen külső rálátást nem enged. A védelmi miniszter annyi mindenbe nem bukott bele, hogy egy már-már elsüllyeszthetetlen csatahajó képzetét kelti, amely egyre kapja a találatokat, mégis rendületlenül tovább tüzel.

Azzal kezdődött, hogy Rumsfeld, aki 1975 és 1977 között egyszer már irányította a Pentagont, gyakorlatilag az első napon összeveszett a szenior katonai vezetőkkel. Hideg- és valódi háborúkban kiérdemesült, ősz tábornokokat egzecíroztatott nyilvánosan, aki nem lépett egyszerre, nem hogy rétest, de száraz kenyeret se kapott estére. Megpróbálták megbuktatni, de akkor jött a terrortámadás, és gyorsan el kellett foglalni Afganisztánt, hogy nézett volna ki egy ilyen nagy hadsereg csata közben miniszter nélkül? A Tora Bora barlangjai körül még javában dörögtek a fegyverek, amikor jött az új parancs: Irány Irak! Tommy Franks tábornok a feljegyzések szerint katonásat káromkodott, aztán haptákba vágta magát, és megint nem volt idő megszabadulni Rumsfeldtől.

A tábornoki kar és a sajtó egy emberként sóhajtott fel, amikor kiderült, mi folyt az Abu Graib börtönben: "az nem lehet, hogy Rusmfeld ezt is túlélje". Tévedtek, mint az iraki megszállás megannyi más baklövését, a Fehér Ház ezt is megbocsátotta a miniszternek, aki az elnökválasztás utáni kormányátalakítást is átvészelte. Bush a leghevesebb támadások közepette odáig ment, hogy "minden idők legjobb védelmi miniszterének" nevezte, ami lehet, hogy prófétai jóslatnak bizonyul, ám az állítást az eddigi tények egyelőre kevéssé támasztják alá.

Bush egészen mostanáig nem engedhette meg magának Rumsfeld leváltását, mert az a hibák beismerését jelentette volna. Mindazonáltal nem létezik elsüllyeszthetetlen csatahajó. Ha a hét végi választásokat követően Irakban nem enyhül a feszültség, az elnöknek nem nagyon lesz más választása, mint kiadni az obsitot a hetvenharmadik évét taposó veteránnak. Ilyen fordulat esetén Washingtonban is kevesen fognak titokban a párnájukba sírni.