A költségvetési hiányról beszélek. Meg arról, hogy Schröder kancellár elhatározta, hogy fellázad a maastrichti kritériumok ellen (a 3 százalékban maximált deficit-szabály ellen.). Azt mondja, ez a korlátolt szolg.szab. olyan kényszerzubbony, ami megfojtja a gazdaságot. Meg azt, hogy a modern, globális gazdaság flexibilisebb rendszer igényel.

Azt már tanácsadói meg a gazdasági szakértők (pl. Peter Bofinger) írják, hogy érdemes lesz elővenni Keynes tanár úr gondolatait, a deficitfinanszírozásról: hogy ti. van olyan, hogy ha nem megy a kocsi, akkor az államnak költségekbe kell vernie magát, (magyarán: hiteleket kell felvennie, el kell adósodni), hogy bekurblizza a belföldi vásárlóerő fellendülését, meg hogy beinduljon a gazdasági pörgés.

Aztán, mikor már megy a kocsi, visszatermelik a deficitet. (FAZ, január 22. „Vajon nem kell-e nekünk, a jelenlegi helyzetben – a legjobb Keynes-i hagyományokat követve – elfogadni a magasabb deficittel?” Egyébként u. e. a hang szólal meg a Der Spiegel jan. 24-i számában, a németek gazdaságpolitikai fordulatát elemezve.)Szóval, ahogy látom, nekik szabad. Lázadnak a franciák is. Sutyiba el is nézik nekik. No akkor miért ne mi is? Amikor Gyurcsány beszólt Brüsszelben, hogy merev ez a maastrichti zubbony – voltaképp csak azt tette, amit a legjobbak az EU-ban. És tudod mit? Van egy fogadásom, hogy át fog menni a kritériumok lazítása. Mi meg – ha igazán beindul a gőzhenger - vissza fogjuk tudni termelni a mai hiányt.

Nem kell hisztizni.

alma blogja