A tudós és az objektivitás
Nincs kifogásom az ellen, hogy az alapkutatók, adott esetben a biotechnológiai kutatás képviselői a fantáziájukkal az egeket ostromolják, de nekünk, növénynemesítőknek mindkét lábunkkal a földön kell állnunk, figyelembe kell vennünk a kor társadalmi, gazdasági és piaci igényeit, s azoknak megfelelő fajtákat kell előállítanunk. Ezeket az igényeket a kormányzat sem hagyhatja figyelmen kívül, mert az a bukását jelentené.
A cikkben hivatkozott Philippe Busquin, európai kutatási biztos írásának címe: A jövő növényei. A könyv önmeghatározása szerint: "A növény-genomika és biotechnológia európai víziója. 2025", s egyetlen kiindulási pontja az, hogy a jövő növénynemesítése csak biotechnológiai úton képzelhető el. Ezt azonban a növénynemesítők vitatják és eddig a gyakorlat sem igazolta. Eddig biotechnikai úton a gyapot, a szója, a repce nemesítésében és a kukoricamoly elleni harcban értek el eredményt. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a hazai viszonyokra vetítve általánosítsunk és korholjuk a kormányt, hogy miért nem engedi ezek bevezetését. Bizonyára azért, mert nem akarunk gyapotot termeszteni és a kukoricamoly ellen sem permetezünk, a szója gyomirtását pedig meg tudjuk oldani más módon is.
Tény, hogy a kormányokra kettős nyomás nehezedik. Az egyik a több kémiai szer felhasználását forszírozó multinacionális cégek nyomása, amelyek ennek érdekében még vegyszerrezisztens hibridek és fajták előállítására is vállalkoznak. A másik pedig az ellenük küzdő Greenpeace-szervezetek, amelyek féltik a környezetünket és minket, fogyasztókat a szermaradványoktól.
A kérdést, azt hiszem, magasabb szintről kell vizsgálni. Mindenekelőtt arra kellene válaszolni, hogy fűződik-e társadalmi érdek ma a genetikailag módosított, vagy - hétköznapi szóval élve - a génmanipulált növények termesztéséhez. Fűződne, ha nem lenne elég élelmiszerünk, a génmanipulált fajták többet teremnének, és az igényeket csak azok termesztésével tudnánk kielégíteni. De Európában élelmiszer-túltermelés van! A világ fejlett része ki tudja elégíteni a fejlődő világ fizetőképes keresletét is. A szegény, fizetőképtelen réteggel persze nem tud mit kezdeni, de erre a megoldást más módon kell keresni és nem nekünk.
Társadalmi probléma lenne az is, ha a mindennapi kenyerünk génmanipulált búzából készülne. Még a napi betevő falatot se vehetnénk nyugodtan a szánkba, mert nem tudnánk szabadulni attól a gondolattól, hogy hátha ez is valami génmanipulált búzából készült, és ha én nem is, de az utódaim esetleg károsodhatnak tőle.
Tudatunknak ez a megmérgezése felülmúl minden gazdasági érdeket. Ezt a hitet a társadalomban semmilyen genomikai magyarázattal nem lehet eloszlatni. Ehhez több generáció kell!
Arra sincs válasz, hogy mi lesz akkor, ha a növény olyan anyagokat termel, amelynek elfogyasztásától a rovar, vagy annak lárvája elpusztul, mert felvetődik a kérdés, mi lesz, hogy ha az ember fogyasztja el ugyanazt a növényt. Akkor az is elpusztul?
A gazdasági érdekek közül csak azt említem, hogyha mi tudunk minimális vegyszerfelhasználással nagy termést elérni, akkor miért akarunk olyan fajtákat előállítani, amelyekre több vegyszert kell vagy lehet permetezni. Miért akarjuk a környezetünk vegyszerterhelését fokozni?
A genetikailag módosított növényfajták vetőmagja általában drágább. A multinacionális cégek termelési technológiájába bele van foglalva a több vegyszer használata, így a termelésük költségesebb.
A harmadik tényező a piac. Jelenleg a genetikailag módosított fajták termése vagy eladhatatlan, vagy csak olcsón értékesíthető. Akkor ismét itt a kérdés, hogy miért vetnénk ilyen fajtákat? Milyen piaci előnyünk származna abból?
A genetikailag módosított növényfajták termesztésbe vonása egyértelműen a multinacionális cégek fajtáira való áttérést jelentené. Ezek azonban nem, vagy csak részben felelnek meg a hazai agroökológiai feltételeknek. Termesztésük nem környezetkímélő, hanem környezetszennyező. Az áttérés hátrányosan érintené a hazai vetőmagipart, kutatást, a monopolhelyzetbe kerülő multinacionális cégek pedig tetszésük szerint emelhetnék az árakat. A magyar szántóföldek vegyszerterhelése is növekedne. A termelés nem olcsóbb lenne, hanem drágább. A termés nem több, hanem ugyanannyi, vagy kevesebb és eladhatatlan.
Magyarország a gabonatermésének a felét, de inkább nagyobb felét külföldi piacon értékesíti, nem mindegy, hogy milyen minőségű az az áru, és eladható-e. Ebben nem lehet kockáztatni!
A magyar biotechnológiai kutatás még semmilyen fajta előállításához nem vezetett. A hagyományos nemesítésben viszont további lehetőségek vannak. Ennek a realizálásáról kellene elgondolkodni. A jelenlegi fajtákban rejlő lehetőségeket is csak 30-40 százalékban használjuk ki. Ez is a hazai agrárkutatás és hasznosítás nagy lehetősége.
Az EU-csatlakozással megkaptuk a kvótánkat. Meghatározták számunkra, hogy miből mennyi termék előállítását támogatja az unió. A mi feladatunk most megtalálni az éghajlatunknak, talajunknak és technológiai feltételeinknek leginkább megfelelő fajtákat, s törekedni a termés stabilitására, a piac által elismert minőségű termékek előállítására.
A kormány sem tehet mást, mint hogy olyan jogszabályt alkot, amely a mai korban a legjobban szolgálja a társadalmi, a gazdasági és a piaci érdekeket. Ezzel tudja biztosítani a magyar mezőgazdasági versenyképességét. Ha nem ezt tenné, akkor agrárvész helyett GM-vészről kellene beszélni.
A boltok polcaira csak garantáltan jó minőségű, vegyszermaradványoktól mentes élelmiszer kerülhet. Még a gyanúja se vetődhet föl annak, hogy az káros is lehet az egészségünkre. Ez a bizalom föltétele! Ettől a bizalomtól nem foszthatjuk meg sem magunkat, sem embertársainkat, sem pedig a magyar társadalmat. Szükségünk van a mindennapi jó közérzetre.
Jelenleg jogszabályaink megfelelő védelmet nyújtanak a GM-növények elhamarkodott bevezetése ellen. Reméljük, hogy ezen nem fognak változtatni semmilyen cég-, vagy csoportérdek hatására. Ha a kormány kitart az eddigi óvatos tartózkodása mellett, akkor nem a Greenpeace, hanem a józan ész győzelméről, nem agrárvészről, hanem a magyar agrárium megmentéséről beszélhetünk.
A szerző a Magyar Növénynemesítők Egyesületének elnöke
