Ha szegény, hátrányos helyzetű családok gyermekei aránytalanul sokan vannak egy iskolában vagy egy osztályban, akkor oktatási szegregációról, elkülönülésről beszélünk. Kertesi Gábor és Kézdi Gábor egyebek mellett azt vizsgálta, hogy mi vezet a szegregáció kialakulásához, és milyen intézkedésekkel szorítható vissza az. Kutatásukról az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének hétfőn tartott tájékoztatóján számoltak be, Budapesten.

Nemzetközi összehasonlításban tekintve Magyarországon szembetűnően erős az általános iskolai tanulók eredményessége és családi háttere közötti összefüggés. Minél képzetlenebbek és szegényebbek a szülők, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyerek sikertelen lesz az iskolában, hogy tehát nem tud kitörni abból a közegből, amelybe született. A hátrányok generációról generációra öröklődnek. Azokban az iskolákban, ahol különösen magas a szegénysorban élő - nem feltétlenül roma - gyerekek aránya, a pedagógusok is túlterheltté válnak. Az ebből a helyzetből adódó pluszfeladatokért azonban anyagi kompenzációt nem kapnak. Sok tanár ezért igyekszik olyan iskolát keresni magának, ahol kevesebb vesződséggel több sikerélményhez jut. A jobb képességű pedagógusok elvándorlása az egyik oka annak, hogy a szegregált intézményekben az oktatás színvonala is alacsonyabb.

Ezzel párhuzamosan szükségszerűen létrejönnek azok az iskolák is, ahová a középosztálybeliek járatják gyerekeiket. Mindez nem utolsósorban azért alakulhatott így, mert a rendszerváltáskor Magyarország a szabad iskolaválasztás bevezetése mellett döntött. Kertesi Gábor ezt olyan grandiózus kísérletnek minősítette, amelynek se a jelentőségével, se a várható hatásaival nem voltunk tisztában. Alig néhány ország akad a világon, ahol a szülők bármely iskolába beírathatják gyermekeiket, és ahol az iskolák - a saját körzetükben lakók ellátási kötelezettségén túl - ilyen szabadon válogathatnak a jelentkezők közül. Nagyrészt ennek a következménye a szegregáció: szigorúbb körzeti iskolarendszerben is létezik a társadalmi státus szerinti elkülönülés, de a mértéke jóval kisebb.

Pontos adatok nincsenek arról, hogy hány diák tanul szegregált körülmények között, de a kutatók úgy tapasztalják, számuk egyre nő. Kertesi Gábor és Kézdi Gábor szerint a szabad iskolaválasztás jelentős korlátozása, esetleg megszüntetése olyan heves tiltakozást váltana ki, ami az összes politikai erőt eleve elriasztja ettől a lépéstől.

Akkor mit lehet tenni? A kutatók szerint pontosítani kellene például az iskolák felvételi rendszerének szabályait. Az általános iskolák elméletileg nem tarthatnak felvételi vizsgát, de - kihasználva a joghézagokat és a szankciók hiányát - jelenleg tömegesen sértik meg a törvényt. Világosan szabályozni kellene azt is, hogy túljelentkezés esetén milyen módon válogathatnak az iskolák azok közül, akik a körzetükön kívülről jelentkeznek. Ha törvény írná elő, hogy a körzeten kívüliek kizárólag sorsolás útján kerülhetnek be az adott intézménybe, akkor - állítják a kutatók - nem sérülne a szabad iskolaválasztás elve, viszont jelentősen csökkenthető lenne a szegregáció.