Nem horgolnak - tanulnak
Az öregkori élet módja főként két körülménytől, az anyagi helyzettől és az egészségi állapottól függ. Tekintve, hogy a legalacsonyabb öregségi nyugdíj a harmincezer forintot sem éri el, az életmód skálája ebben a korosztályban is a nyomor szintjén kezdődik, és a tekintélyes vagyon birtoklásának mennyei magasságáig tart. Mégis, mi a jellemző?
Egy felmérés szerint, amely két évvel ezelőtt a fővárosi önkormányzat felkérésére a budapesti időskorúak - 60 év felettiek - körében készült, a többség havi negyvenezer forintból kénytelen megélni, és csak a korosztály 20 százaléka gazdálkodik hetvenezer forintnál többől. Ez azt jelenti, hogy a háztartások egyharmadában a jövedelem szinte minden forintja a lét és az otthon fenntartására fordítódik, s a korosztály egy tizede költheti el szabadon bevételének legalább a felét. A mindössze 500 személy válaszaira hagyatkozó felmérés arra jutott, hogy az úgynevezett szabadidős tevékenység jellemzően sétára, olvasásra és televíziózásra korlátozódik.
Kevésbé szomorú képet nyújtanak a Központi Statisztikai Hivatal 2001-ben gyűjtött országos adatai, amelyeket tízszer nagyobb sokaság - ötezer 75 év alatti nyugdíjas - válaszaiból számítottak ki. A statisztikusok által megkérdezettek 38,6 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a nyugdíjaskor kellemes, kiegyensúlyozott, szép időszak, és 45 százalék minősítette jelenlegi életszakaszát nehézségekkel, problémákkal telinek. A többiek az "is-is" választ adták.
A statisztikusok azt is kutatták, milyen hasznos tevékenységet végeznek az idősek rendszeresen. A legtöbben (70 százalék) a háztartási munkákat jelölték meg, ideértve a főzést, a mosást és a bevásárlást. A következő helyet (50,3 százalék) valamilyen háziállat gondozása foglalja el. Mezőgazdasági vagy kerti munkát, állattenyésztést folytat a megkérdezettek 48 százaléka, a ház körüli javításokat, karbantartásokat végzi a válaszadók 44,6 százaléka. Gyereket, unokát gondoz, felügyel 32,5 százalék, segít a fiatalok háztartásának ellátásában 24 százalék. Betegek ápolásával, ellátásával foglalkozik 13,4 százalék, és közéleti tevékenységet folytat, önkéntes munkát végez 5,9 százalék. Akik alkalmazottként vagy szerződésesként tovább dolgoznak, és munkájukért folyamatos jövedelemhez jutnak, a válaszolók 7,2 százalékát alkotják, további 4,7 százalékot tesznek ki azok, akik alkalmanként vállalnak, illetve kapnak fizető munkát.
Hogy mennyien ülnek tétlenül vagy fekszenek betegen az ágyban, nem tudjuk, pedig a nyugdíjasokról szóló szakirodalom szerint az élet minőségét javító tényezők között az élen szerepel az aktív tevékenység; annak akár közhasznú, akár hobbijellegű módja. A tétlenség és a magány az öregkor két nagy ellensége, különféle betegségek forrása, állítja az orvostudomány, de ezt bárki idős ember is megtapasztalhatja. Aki csak ül magában, nincs társasága, nem beszélget még a szomszédjaival sem, annak rosszkedve idővel depresszióba fordul, megismerkedik az álmatlansággal, a szédüléssel, a vérnyomás ingadozásával és más, hasonló tünetekkel. Az ilyen állapotot - mint a KSH adata is utal rá - az idősek valamilyen háziállat tartásával igyekeznek megelőzni. A hobbijószág lehet akváriumban tartott hal, kalitkában őrzött madár, játékos kiscica, de leggyakrabban kutya. Meglepő, hogy a statisztika szerint az idősek alig egyharmada foglalkozik gyerekkel, unokával. Igaz, a kicsik gyorsan felcseperednek, a csecsemőkor és a pubertás között legfeljebb egy évtized telik el, s később már kevesebb alkalom adódik az unokázásra.
Aki sok idős embert ismer közelről, vagy szörfölés közben rákattint a nyugdíjasok valamelyik honlapjára, nehezen hiszi el a fővárosi felmérésnek azt a megállapítását, amely szerint a 60 éven felüliek szabadidős tevékenysége jellemzően sétára, olvasásra és televíziózásra korlátozódik. Akkor mi végre lenne az ország megannyi településén, falun, városban és a fővárosban egyaránt az a sok rendezvény és program, amit például az ezüstkor.hu honlap kínál ennek a korosztálynak? Ezek között akad szenior atlétikai verseny, időskorúak országos színjátszó-találkozója, nyugdíjas dalosok országos találkozója, hogy csak néhányat említsünk a gazdag választékból.
Nem szerepel az idézett felmérésekben az sem, hány idős ember tanul idegen nyelvet pusztán hobbiból vagy memóriájának edzéseképpen, mennyien járnak ismeretterjesztő előadásokra, tanfolyamokra. A teniszpályákon sem tartják nyilván a játékosok életkorát, de ha máshonnan nem, hát jó néhány ismert személyiséggel készült interjúból is tudható, hogy ezt a sportot különösen sokan űzik kitartóan szinte a lét legvégső napjaiig. Akárcsak az úszást, amiből szintén nehéz kiöregedni - a Lukács uszoda, a Dagály vagy a Széchenyi törzsközönségének jelentős hányadát alkotják az idősek, sőt az aggastyánkorúak. És akkor még nem is említettük a Kattints rá, nagyi! számítógépes rendezvénysorozatot, a nyugdíjasok bakancsos, hátizsákos természetjáró és madármegfigyelő programjait, vagy a belvárosi tereket, amelyeken magas kort megért férfiak jelennek meg sakktábláikkal minden tavasszal, amint kisüt a nap.
Még változatosabb elfoglaltságokat találnak maguknak a legidősebb korosztály tehetősebb tagjai. Az utazási irodák és a légitársaságok sem tartják nyilván ügyfeleik életkorát, mégis tudható, hogy a magas korúak sem hiányoznak a törzsközönségből. Akadnak hetvenen felüliek, akik síelni járnak, vagy agysejtjeik épségét bizonyítandó, nemzetközi bridzsversenyeken is eredményesek.
Megszervezte magát a korosztály
Magyarországon a nyugdíjasok vékony, pár százalékos rétegét alkotják azok, akik nem úgy akarnak megöregedni, ahogy azt apáik, anyáik tették - mondja Jankovits György, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke. Ennek szembeötlő jelei is vannak: míg a "régi öregek" sötét tónusú ruhákban jártak, ha éppen jártak, mert "mozogtam én már eleget" felkiáltással kerülték az aktív testmozgást, ma a hölgyek bátran viselnek vidám, színesebb ruhát, és az idősebb urak sportos melegítőruhákban keresik az élet új útjait.
- Rendszeresen járok vidékre, és azt tapasztalom, hogy a nyugdíjasok egyre modernebben élnek, klubokba járnak, sportolnak, öntevékeny köröket szerveznek. Ebből azonban a magányosan, vagy a nyugdíjas társaiktól elszigetelten élő idősek többsége kimarad. A hagyományok és a régi beidegződések is ez ellen hatnak, és a változtatni kívánó nyugdíjas családjával, környezetével is szembekerülhet. Ezért is különösen fontos, hogy a nyugdíjasok szervezzék a közös időtöltést. Ezt nehezíti, hogy a hazai nyugdíjas társadalom egyharmadának mindennapos anyagi gondokkal kell szembenéznie - aki már a hónap elején attól tart, mekkora lesz a gázszámlája, nyilván kevéssé van ráhangolva az efféle programokra.
Mindent összevetve, tragikomikus, ami körülöttünk történik. Az emberiség évezredes vágya volt, hogy tovább éljen, és most, hogy ez megvalósulni látszik, a társadalom világszerte inkább riadtan, mint örömmel fogadja a változásokat.
- Itthon mindenképpen eredmény az, hogy a lehetőségekhez mérten megszerveződött a korosztály. Ma már öt országos szervezet több száz kisebb, helyi szervezetet fog össze, amelyekkel a nyugdíjasok 15-20 százaléka kapcsolatban áll. (B. Z.)
