A Föld korát a tudósok általában 3,8 milliárd évre becsülik, és fennállása óta élővilága hat nagy kihalási válságot ért meg. Ám az előző öttől eltérően a jelenlegi, hatodik fajpusztulás nem évezredek vagy éppen évmilliók alatt megy végbe, hanem évtizedek vagy évszázadok alatt – állapították meg francia tudósok.
Az élővilág hatodik válsága a Föld történetében
"Ez súlyosan próbára teszi a fajok alkalmazkodási képességét" - vélekedik Robert Barbault, a párizsi Természettudományi Múzeum igazgatója, akit az AFP a hétfőn nyíló biodiverzitási konferencia alkalmából szólaltatott meg.
"Az utolsó nagy fajpusztulás idején, 65 millió évvel ezelőtt haltak ki a dinoszauruszok. A különbség ma az, hogy ezúttal érintettek és felelősek vagyunk, és cselekedni is tudunk" - mondja a tudós. Az emberfaj fantasztikus sikeressége vezetett sok ezer más faj hanyatlására, mivel az ember kiirtotta az erdők nagy részét, iparosította a Földet, átalakította a környezetet.
Az egyik természetvédelmi szervezet listája szerint ma 15 589 fajt fenyeget a kihalás veszélye: minden negyedik emlősfajt, minden nyolcadik madárfajt, minden harmadik kétéltűt. Azokat az emlősöket fenyegeti a legnagyobb veszély, amelyek az ember területét vitatják el: a farkasok és a medvék számos európai országban kipusztultak, másutt populációjuk néhány példányra csökkent.
Ázsiában és Afrikában szüntelenül apad az elefántok és a nagymajmok létszáma. Az, hogy Afrika déli részének néhány országában sikerült megállítani a folyamatot, nem változtat azon, hogy a földrész egészén aggasztóan alakul. A 20. század elején még 3 millió ormányos élt Afrikában, a negyvenes években számuk 1 millió volt, ma 400 ezer. Ázsiában számuk ma már csak 20 ezer, ott úgy tűnik, már megfordíthatatlan a kihalási folyamat.
Az ember mindenütt irtja az erdőket, olyan szűk területre szorítja vissza a nagy emlősállatokat, ahol már nincs módjuk arra, hogy vándoroljanak és keveredjenek. Így végül csak kis maradvány-népességek lesznek láthatók, amelyeket a szafarikon tekinthetnek meg a turisták.
Az elefánt pusztulásával más fajok is veszélybe kerülnek. A nagy növényevő ürüléke segíti az erdő regenerálódását. Az elefánt tisztásokat alakít ki, amelyek a nagyragadozók, az oroszlánok, leopárdok kedvelt tartózkodási helyei. Így eltűnése az egész erdőre kihat, a legkisebb rovaroktól a nagy emlősökig - figyelmeztetnek a tudósok.
Mit tehet a párizsi értekezlet? "Meggyőzhet bizonyos számú politikust arról, hogy érdeke az élővilág sokféleségének védelme, akár gazdasági-turisztikai, akár egyszerűen csak politikai szempontból. Például ez javíthatja a fejlődő országok viszonyát azokkal az államokkal, amelyekkel szemben eladósodtak, és amelyek elvárják tőlük, hogy jobban vigyázzanak állat- és növényvilágukra" - mutatott rá a tanácskozás előestéjén Régis Debruyne biológus.
(MTI)
