Antall/Boross

A Duna-gate botrány nyomán megszületik az első átvilágítási javaslat 1990-ben: Hack Péter, Demszky Gábor (SZDSZ) előterjesztése a III/III-as ügynökmúltat összeférhetetlennek mondaná ki az esküre kötelezett tisztségekkel. Elfogadását a jobboldal megakadályozza. Az Antall-kormány saját javaslata: az átvilágítást a felsőoktatási intézmények, a közmédiumok, a nagyobb lapok és az állami vállalatok vezetőire is kiterjesztenék. A döntésig ez a terv sem jut el. Végül a Boross-kabinet ügynöktörvényét fogadják el, azt is csak 1994-ben, a ciklus utolsó napján. Bár az Alkotmánybíróság ennek több paszszusát megsemmisítette, máig e törvény alapján világítják át a közhatalmat gyakorló, illetve a politikai közéletben részt vevő személyeket.

Horn-Kuncze

Az Alkotmánybíróság döntései nyomán az államfő és az Országgyűlés előtt esküre kötelezettekre szűkítik le az átvilágítandók körét. 1996-ban létrehozzák a Történeti Hivatalt, ahol részben kutathatóvá válnak az állambiztonsági anyagok.

Orbán-Torgyán

Kiterjesztik az átvilágítandók körét, többek között a bírákra, ügyészekre, újságírókra, pártvezetőkre. Ez a javaslat is az Alkotmánybíróság előtt landol, miként Kőszeg Ferenc (SZDSZ) azon elképzelése is, hogy a teljes III-as főcsoportfőnökség iratanyagát tegyék kutathatóvá. A Fidesz egyesíti a jelenlegi nemzetbiztonsági és az egykori állambiztonsági szervek irattárát, egyben meghosszabbítva az iratok titkosságát.

Medgyessy/Gyurcsány

A D-209-es ügy nyomán a Medgyessy-kormány is benyújtja az átvilágítást bírákra, ügyészekre, szakszervezeti és egyházi vezetőkre is kiterjesztő javaslatát, ám az MSZP visszaszűkíti a kört, s így az SZDSZ végül elutasítja a törvényt. Két évvel később, már a Gyurcsány-kormány alatt Fodor Gábor és Mécs Imre (SZDSZ) benyújtja az eredeti, kompromisszumos javaslatot, amely a parlament szakbizottságán akad el. Az MSZP saját javaslattal áll elő, ezúttal a szaklevéltárban nemcsak a közszereplők, hanem a "civilek" állambiztonsági múltját is megismerhetővé tennék.