George W. Bush csütörtöki beiktatási beszédét elemezve a világsajtó tegnap megpróbálta megjósolni, mi várható Amerikától a következő négy évben. Az AP hírügynökség kommentátora, Ron Fournier azt emelte ki, hogy a beszédben nem hangzott el Irak neve. Republikánus körökben, sőt a Fehér Házban is tisztában vannak azzal, hogy minden attól függ, sikerül-e kijavítani az Irakban elkövetett, a nyilvánosság előtt soha be nem ismert hibákat. A The Washington Post - amely egész mellékletet szentelt a beiktatási ünnepségeknek - Lincoln, Franklin D. Roosevelt és Reagan beszédeihez hasonlította Bushét, amelyet még a közismerten ambiciózus elnöktől is meglepően nagyra törőnek nevezett. Szó szerinti értelmezéssel Bush beszédéből az következne, hogy Amerika fellép minden tekintélyuralmi rendszer ellen - beleértve saját közel-keleti szövetségeseit is. Valójában Bush nem négy évre, hanem nemzedékekre előre kívánt programot szabni.

A jobboldali Fox News a beszédet 180 fokos fordulatként értékelte 2000-es nézeteihez képest, amikor elzárkózott a külföldi "nemzetépítéstől". A The Wall Street Journal általában Busht támogató kommentátora, Peggy Noonan szerint a történelmi léptékű beszédben túl sok szó esett Istenről, miközben a földi állapotok messze vannak a mennyeitől.

Az európai lapok közül a legélesebben talán a londoni The Guardian fogalmazott. A volt brit külügyminiszter, Sir Robin Cook szerint a washingtoni tűzijátékot világszerte reménytelenség fogadta, a beiktatás pedig leginkább koronázásra hasonlított. A diadalittas hangulat és a való világ között azonban akkora a kontraszt, mint amilyen széles az amerikai kontinens. A belga Le Soir szerint Európa arra ítéltetett, hogy segítsen kijavítani Bushnak a hibáit, mert egyedül nem lesz rá képes.

Bush és neje a beiktatási bálon