A fegyveres frakciók az első héten egyetlen perc türelmi időt sem hagytak Mahmud Abbasznak, győzelme óta alig telt el nap kisebb-nagyobb merénylet nélkül. Márpedig Izrael addig nem tárgyal az új palesztin elnökkel, amíg az nem képes garantálni, hogy kontroll alatt tartja a terroristákat - ha már a lefegyverzésük nem valósítható meg.

Abbasz az elmúlt napokban kétszer is sikertelenül tárgyalt a Hamasszal, az Iszlám Dzsiháddal és más szervezetekkel az Izrael elleni terrortámadások leállításáról. Ők azonban nem hajlandók erre, mivel ezt Izraellel, a "cionista ellenséggel" szembeni engedékenységnek látják. Az új elnök azonban közölte, a merényletek megakadályozására nagy létszámú biztonsági erőket vonultat majd fel Gáza és Izrael határán - olyan erőket, amelyekbe integrálni (bevonni) akarja az egyik legagresszívabb terrorszervezetet, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjait. Holott (sok más merénylet mellett) éppen ők követtek el az elmúlt héten Karninál, a gázai határnál a hét civil áldozatot követelő öngyilkos támadást is. Ráadásul a csoport szervezetileg már Arafat idején is a Fatah alá tartozott.

Kérdés azonban, hogy helyes és hatékony stratégia-e, ha (Izrael által egyelőre mérsékeltnek és pragmatikusnak tartott) palesztin elnök éppen azokat az erőket veszi fel újraszerveződő biztonsági szervezetébe, amelyek eddig számtalan izraeli civil meggyilkolásáért vállalták a felelősséget. Szudánban hasonló folyamat zajlik, negatív eredménnyel: az iszlamista kormány nem lefegyverzi, hanem beolvasztja reguláris hadseregébe a Darfurban civileket gyilkoló milicistákat, a déli fegyveres gerillákat pedig a szudáni titkosszolgálat igyekszik integrálni. Emberjogi szervezetek jelentései szerint a gyilkosságok azóta is folytatódnak.

Ha Abbasz (aki a kampányban Hamasz-nyelvezettel "cionista ellenségnek" nevezte Izraelt és "szabadságharcosoknak" a terroristákat) le is akarna számolni a fegyveresekkel, helyzetét nehezítik az alkalmi rivalizálások. A Jane's brit nemzetbiztonsági lap szerint tavaly október tájékán komoly feszültség keletkezett a két legnagyobb szervezet között: a Hamasz egyik vezetője egy zártnak hitt megbeszélésen élesen bírálta az Iszlám Dzsihádot, amiért szoros szálak fűzik Iránhoz és a Hezbollahhoz, és amiért kisajátítja az iszlamista propagandát.

Ennél is nagyobb kihívás Abbasz számára a terroristák alkalmi koalíciója. A Hamasz és a Dzsihád korábban komolyan fontolgatta fegyveres brigádjaik egyesítését. Ez ugyan nem valósult meg, de az izraeli hírszerzéshez közel álló források szerint hét fegyveres szervezet (köztük az Abbasz-féle Fatah alá tartozó Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád) még az elnökválasztás előtt összefogtak, hogy a leendő győztessel éreztessék: gyenge pozícióban van, s tőlük függ a politikai mozgástere. A győzelem utáni támadássorozat ezt a stratégiát látszik alátámasztani.

A közel-keleti béke reménye, a tárgyalások folytatása főleg azon mozzanaton múlik, hogy az új elnök képes lesz-e kezelni a "saját" terroristáit. Kérdés, ki integrál kit.