A diafilm reneszánsza
Az 1954-ben alapított Magyar Diafilmgyártó Vállalat fénykorában, a hatvanas-hetvenes években évi több százezer diafilmet értékesített. A nyolcvanas évektől a többféle televíziócsatorna megjelenésével, a videók elterjedésével a kereslet alaposan megcsappant, de a kilencvenes évek elején privatizált cég folyamatosan működött, nem kellett bezárni. Az elmúlt két-három évben pedig ismét megnőtt a kereslet a diafilmek iránt, ma már évente több mint százezer tekercset adnak el.
- A kisgyerekes szülők szívesen nosztalgiáznak, de nemcsak ez az oka annak, hogy egyre többen fedezik fel újra a diavetítés örömét - mondja Csehné Lendvai Gabriella ügyvezető igazgató. - Úgy vesszük észre, sokan tudatosan fordulnak vissza mindenhez, amit valóban értékesnek tartanak. A mesélésnek ez a formája pedig tényleg az, hiszen itt a szülőnek ott kell lennie a gyerekkel, figyelnie kell rá, válaszolnia a kérdéseire. Elsősorban klasszikus meséket, történeteket vittek diafilmre, a rajzok pedig neves grafikusok munkái.
Bár az ötven év alatt több mint hatezer kiadvány készült, ezek túlnyomó része ma nem kapható, legfeljebb bolhapiacokon vagy a pesti gyűjtők boltjában. Jelenleg valamivel több mint kétszáz cím közül lehet választani, amelyek többsége a klasszikus Grimm-, Andersen-, nép- és televíziós mesék diafilmváltozata. Ezeken kívül kötelező olvasmányok, ifjúsági regények, mondák, történelmi, mitológiai és bibliai történetek szerepelnek a kínálatban, de kaphatók óvodásoknak szóló oktató diafilmek is. A cég nemrég elkezdte bővíteni a listát: nemcsak a régebbi tekercsekből keresnek elő néhányat, de újakat is készítettek, például tavaly megjelentették Bartos Erika mesesorozatának, a Bogyó és Babócának az első epizódját (A szivárvány), amelyet az idén újabb részek követnek.
Míg a nagyjából nyolcszáz forintba kerülő tekercsek több játék- és könyvesboltban, illetve a cég honlapján (www. diafilm.hu) is megvásárolhatók, az elmúlt években nem lehetett diavetítőt kapni. Ezek gyártása ugyanis itthon jó néhány éve megszűnt, és nemrég az addig szállító orosz cég sem készített többet. A bolhapiacokon hirtelen annyira megnőtt a kereslet a régi diavetítők iránt, hogy akadt olyan kiskereskedő is, aki felvásárlásba fogott. Sőt több helyen ismét javítani kezdték a hibás darabokat. Nemrég egy magyar vállalat ismét nekikezdett a diavetítő-gyártásnak, és két kínai cég is belépett a piacra. Így most háromféle új vetítő kapható Magyarországon, körülbelül tizenkétezer forintos áron. Pontos adatok nincsenek, de becslések szerint tavaly több mint ötezer darabot adtak el.
Egyre gyakrabban keresik (főként az iskolák) a keretezett oktató diasorozatokat is, amelyekből szintén készülnek újak: két éve például a Magyarország történetét bemutató, ötszáz képből álló sorozat Arany-díjat nyert a Hundidac taneszköz-minősítő versenyen.
A diafilm tehát reneszánszát éli, olyannyira, hogy másfél éve virtuális diafilm-történeti múzeum "nyílt": ezen a www.diafilmmuzeum.hu című oldalon egy teljes, több ezer darabos, diafilmekből, vetítőkből, katalógusokból álló kollekció, Bíró Ferenc magángyűjteménye látható.
