KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK:Horváth Gábor: Üdvözlöm a fórum minden résztvevőjét!

cselepet:
Tisztelt Horváth Gábor,
2004 novemberében Busht "csak" újabb négy évre választották meg.
A kilenc tagú amerikai Legfelsőbb Bíróság tagjait azonban korlátlan időtartamra választják. A jelen összetételben, úgy tudom, a bíróság kiegyensúlyozottnak mondható, de úgy hírlik, Bushnak lehetősége nyílik átalakítani ezt az összetételt - s ezzel akár az amerikai jogrend néhány elemét is átalakíthatja.
Kérdéseim:
1. Várhatóan hány bírót nevezhet ki Bush?
2. Ön mire számít Bush részéről? Kemény konzervatív bírákat nevez ki, vagy nem fog ujjat húzni a középre szavazókkal, és mérsékelt személyeket keres a feladatra?
3. Milyen kérdésekben volna ennek leginkább jelentősége? Érintheti-e az amerikai külpolitikát is, vagy "csak" a belpolitikát?

Horváth Gábor: 1. A különböző találgatások szerint George W. Bush a következő négy évben 1-3 új bírót nevezhet ki a Legfelső Bíróságba. A kilenctagú testületből többen rákbetegséggel küzdenek, például a testület nyolcvanéves elnöke, William Rehnquist, aki ma az elnök esküjét fogadja.
2. Nem kétséges, hogy kiket nevezne ki, ha egymaga dönthetne. A Szenátusban azonban a demokratáknak még elég erejük van a leginkább konzervatív jelölések megtorpedózására. Az obstrukcióhoz ugyanis 40 szavazat is elég, nekik most 44-45 van. Arra itt nem nagyon számít senki, hogy Bush eleve mérsékelt személyeket keresne a megüresedő posztokra.
3. A testület döntései a hálószobáktól a világpolitikáig az élet minden területét érinthetik. Utóbbira példa a guantanámói rabokra vonatkozó döntés, amely lehetetlenné tette, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a Fehér Ház és a Pentagon eredeti szándékai, és ne lehessen vádemelés nélkül bárkit örökre fogva tartani. A liberális oldalon leginkább az abortusz teljes tiltásától félnek, amit egyáltalán nem lehet kizárni, ha a Legfelső Bíróság követi a politikát, és tovább tolódik jobbra.

cselepet: Kedves Horváth Gábor, a legfőbb bírákkal kapcsolatban: "A liberális oldalon leginkább az abortusz teljes tiltásától félnek, amit egyáltalán nem lehet kizárni, ha a Legfelső Bíróság követi a politikát, és tovább tolódik jobbra." -írta. Úgy tudom, az amerikai választók kétharmada ellenzi az abortusz teljes tiltását. Bush meg merné kockáztatni, hogy tiltáspárti bírót jelöljön? Egyáltalán: a bírónak nyilatkoznia kell-e előzetesen állsápontjáról, vagy ez csak sejthető?

Horváth Gábor: A kinevezési procedúra része a szenátusi meghallgatás, amelynek során az ilyen kérdések mindig felmerülnek. A konzervatív oldal az elmúlt hetekben már assózott egyet saját magával, amikor a jogalkotási bizottság republikánus elnöke azt találta mondani, hogy nehéz lesz jóváhagyatni az abortuszt ellenző bírákat. A funadamentalista keresztények felhördültek, és a fejét követelték, pedig ő csak arra utalt, hogy a demokraták miatt nem fog átmenni a jelölés. Végül ünnepélyesen meg kellett ígérnie, hogy Bush minden jelölését támogatni fogja. Az abortuszról legutóbb 5:4 arányban döntött a testület, ha egy-két személycsere után újra napirendre tűzik, lehet, hogy átbillen a dolog. Van azonban némi remény arra, hogy Bush nem fogja erőltetni a kérdést. A vallási szervezeteknek már azzal is hatalmas csalódást okozott, hogy a várható demokrata obstrukcióra hivatkozva visszatáncolt az egyneműek házasságát tiltó szövetségi alkotmánymódosítás tervétől.

barika: Tisztelt Horváth Gábor,
Boston környékén élő fórumozó vagyok és nagy élvezettel olvastam cikkét. Eközben megelégedettség is eltöltött, mert az Ön által idézett számadatok annak bizonyitására, hogy ez a "rózsás" világ sem olyan rózsás, mint egyesek gondolják hajaszálpontos egyezésben voltak azokkal melyket gyakran idézgetek a fórumon (45 millió biztositatlan, 400szoros jövedelem stb). Lehet, hogy azonos ujságokat olvasunk?
A választásról rengeteg analizist olvastam és az a véleményem, hogy nem annyira Bush nyerte meg, mint a demokraták vesztették el. Az US News-ben jelent meg egy kimutatás, miszerint akinek a gazdaság, az oktatás, sőt akinek az Iraki háború kimenetele volt a döntő szempont az együntetűen Kerry-t választotta. Két kategória segitette Bush-t a bársonyszékbe. A terror ellenes küzdelem, de domináns módon a morál.
A MORÁL!!! Azt az embert akinek egy Karl Rove a koordinátora! Akinek első négy éve alatt egy háború minden tákolt indoka megdőlt és ezért semmi felelősségrevonás nem történt!
Akinek uralma alatt szinte korlátlan szabad kezet kapott a Corporate világ Enronjaival és Haliburtonjaival!
Hol hibázták el a demokraták annyira Ön szerint, hogy a morál terén voltak képesek olyan döntő vereséget szenvedni, hogy azzal még az egyéb területeket sem tudták kompenzálni?

Horváth Gábor: A cikkben szereplő adatok egy része valóban közkézen forog. Én a Washington Postot és a New York Timest szoktam olvasni, a többi lapba idő hiányában csak a neten kukkantok bele. Mellesleg rohamosan nő az internet szerepe – de hát kiknek is mondom?!
A demokraták erkölcsei semmivel sem gyengébbek, mint a republikánusokéi. Ahol a liberális oldal taktikai értelemben nagyot hibázott, az az egyneműek házasságának erőltetése volt egy konzervatív hullám idején. Függetlenül attól, hogy igazuk van-e vagy sem, lovat adtak az elnök támogatására amúgy is hajló vallási szervezetek alá, amelyek nem csak bekapcsolódtak a kampányba, de tucatnyi államban népszavazást erőltettek ki a helyi alkotmány módosítására. A végül mindent eldöntő államban, Ohióban ez nagyban hozzájárult a választásokon korábban nem túl aktív farmerek mozgósításához. A homoszexuálisok ellen mentek szavazni, és ha már ott voltak, beikszelték Bush nevét is.

barika: Kedves Gábor, köszönöm a választ. Egyetértésem. Itt mi néhányan úgy mondjuk, hogy a demokraták céljai "félrecsúsztak". Az igazi tömegeket érintő kérdéseket kevésbé hangoztatták és amiket hangsúlyoztak az az adott közegben nem volt elég a sikerhez, sőt inkább visszahúzta a liberális oldalt.
A választói szinten semmi differenciát nem látok az emberek erkölcse, morálja között pártállás függvényében.
Igaz, hogy politikusi szinten sem sokat, de ez már más kérdés...

Horváth Gábor: Kedves Barika, utólag könnyű megmondani, hogy félrecsúszott a demokraták kampánya. Eső után Monday morning quarterbacking. Azt hiszem, nagyon nehéz lett volna megtalálni a helyes kérdéseket, túl fontos volt a terrorizmus és Irak, ahhoz, hogy másra lehessen koncentrálni. Az egynemű párokat összeadó San Franciscó-i polgármester inkább tehet a demokraták vereségéről, mint Kerry összes tanácsadója együttvéve.

petro: Ha Bush valóban az al-Kaidát üldözi, Szaúd-Arábia kétségtelenül gyanús szövetséges. Mindenesetre kézenfekvőbb lenne a szaúdiak felé figyelni 2001. szept. 11. után, (a merénylők szaúdi kapcsolatai is sajtónyilvánosságot kaptak), mint Szíria vagy Irán felé.

Mit gondol, Szaúd-Arábiát valóban későbbi kiemelt ellenségként kezelik az amerikai stratégák? Ha igen, változtatott terveiken az iraki hátország stabilizálásának kudarca?
Van-e az Egyesült Államoknak ereje újabb háborúba indulni Bush második ciklusa elején? A szándék minden valószínűség szerint meglenne, Irán, Szíria is kézenfekvő célpont lehetne.
Az amerikai hadsereg - és iraki szövetségesei - katasztrófális kudarca, teljes defenzívába szorulása azonban intő jel lehet.
üdvözlettel
Petró Károly

Horváth Gábor: Az Egyesült Államoknak van ereje (katonája, fegyvere, pénze) egy-két újabb háborúhoz, ám az iraki példa azt sejteti, hogy szövetségesek híján nem tud tartósan megszállva tartani ellenséges lakossággal rendelkező, kiterjedt területeket. Nem hiszem, hogy Irán vagy Szíria esetében akár még az irakihoz hasonló koalíciót is össze lehetne hozni, és a hazai ellenállás is erősebb lenne. A szeptember 11-ei tragédia távolabb kerülésével, és az iraki tapasztalatok után aligha lehetne még egyszer olyan könnyen törvényhozási felhatalmazást kapni egy háborúhoz.
A megdönteni kívánt rezsimek ellen azonban nem csak a háború lehet hatásos eszköz. Líbia példája azt bizonyítja, hogy Washington végül is csaknem bárkivel hajlandó alkut kötni, ha az segítséget ígér a terrorizmus elleni harcban. Arra számítok, hogy Amerika egyelőre nem vállalkozik még egy teljes körű háborúra. Az iráni atomprogram miatt azonban támadhat olyan feszültség, amely rövid időn belül korlátozott katonai konfliktussá fajulhat. Mellesleg Amerikában voltak olyan hangok, hogy ha már a terrorizmus ellen indul háború, Bagdad helyett Teheránnal kellett volna kezdeni.
Szaúd-Arábiában az Egyesült Államok nem érdekelt a királyi család megdöntésében – arról nem is beszélve, hogy a Bush-család nemzedékek óta milyen szoros kapcsolatokat ápol az uralkodóházzal. Washington azon dolgozik, hogy a belső feszültségeket oldandó a szaúdiak maguk léptessenek életbe reformokat, és lépjenek fel keményen az al-Kaida tagjai, illetve szimpatizánsai ellen.

Ami az olajfüggést illeti, az Egyesült Államok nem kevésbé függ például Venezuelától, amelynek Fidel Castróhoz húzó elnöke, Hugo Chavez finoman szólva nem népszerű a Fehér Házban. A választási kampány idején sok szó esett a kőolajfüggőség enyhítéséről, végül a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy erre rövid- vagy középtávon semmi esély.

e-mailben érkezett:Tisztelt Horváth Gábor, Bush újraválasztásával esélyt kapott arra, hogy kormányzása egész "korszakká" váljon, annak tartós hatásai legyenek Amerika és a világ fejlődésére. Kisugározhat-e Bush sikeres "konzervatív büszkeség" mozgalma Európára, a kontinentális jobboldal öntudatának megerősödésére?
Ehhez kapcsolódó kérdés: a 2000-es kampányban Bush csapata eredeti gondolatokkal állt elő a konzervatív szociálpolitika, oktatáspolitika megújítására (pl a voucher-rendszer elterjesztése az oktatásban, hogy a szövetségi pénzekből a szegény családokat és ne a lepusztult gettó-iskolákat támogassák.)
Keveset hallottam, olvastam arról, hogy ebből a szempontból mi történt eddig a Bush-korszakban. Történt-e egyáltalán valami?
üdvözlettel
bigusz dickusz

Horváth Gábor: Az európai közvélemény Irak kapcsán, de nem csak amiatt, elég erélyesen elutasítja Bush politikáját, ezért azt hiszem, Európában egyelőre minden jobboldali párt kétszer is meggondolja, hogy hivatkozzon-e a tengeren túli elvbarátokra. Más kérdés, hogy az amerikai politika egyes elemei és fogásai hivatkozás nélkül is átvehetőek. Például az egyház politikai szerepéről folyó európai vita sok eleme megegyezik az amerikaival. Bush programjának több pontja, és az egész ideológiából sütő individualizmus összességében idegen az európaiak zömétől. Legalábbis egyelőre.
Iskolaügyekben a magániskolákban az egy gyermekre jutó közoktatási támogatás mértékéig beváltható, és alig burkoltan az egyházi oktatást támogató vaucherek helyett inkább a tanintézmények eredményeinek folyamatos ellenőrzésén alapuló „egy gyermek sem maradhat le” (no child left behind) programról volt sok szó. Ezt most ki akarják terjeszteni a középiskolákra is. Bush, mint mindenben, az oktatásban is az egyéni döntésekre helyezi a hangsúlyt, és csökkenteni kívánja a társadalom kollektív felelősségét.

avicenna:
Az Egyesült Államok Külügyminisztériumában zajló személyi változások mennyiben támasztják alá azt a gyakran hangoztatott véleményt, hogy az amerikai külpolitika a multilateralizmus irányába fog elmozdulni? Robert Zoellick és Nicholas Burns is olyan személyek, akik jól ismerik az európai és euroatlanti integrációs szervezetek működését, és kitűnő személyes kapcsolatokat alakítottak ki azok képviselőivel. De vajon jelent-e ez tényleges közeledést az EU és az Egyesült Államok között, vagy lényegében megmarad az USA szelektív szövetségesi politikája? Bóka János

Horváth Gábor: Kedves Bóka János, Richard Holbrooke lényegét tekintve tegnap azt írta a Washington Postban, hogy a személyi választások biztatóak, de egyelőre kérdés, hogy Zoellick, Burns és Dan Fried kinevezése egyben politikai szándékot is tükröz-e, a választ csak az idő adja meg. Én úgy gondolom, sok jel utal arra, hogy Bush felismerte az előző négy év néhány hibáját, és most legalábbis meg fogja próbálni korrigálni azokat. Sok függ attól, hogy Európa miként reagál majd a várható mosolydiplomáciára, tud-e olyan pozitív üzeneteket továbbítani, amelyek láttán a Fehér Ház érdemesnek találja majd a további párbeszédet. A kölcsönös bizalmatlanság azonban ott lappang majd az udvarias mondatok mögött, szerintem Bush és Európa már nem nagyon fog hinni egymásnak, és az amerikai elnök személye előbb fog megváltozni, mint egy kontinens szemlélete. e-mailben érkezett
Kedves Horváth Gábor, azt írta cikkében: "Az elnök mindenekelőtt ismeri Amerikát. Tudja, hogy milyen rétegeknek kell megfelelnie, kikre számíthat, és hogyan szólíthatja meg őket. Rendíthetetlenül áll mögötte az amerikai Dél, ezen belül a feltörekvő Texas, a nagytőke, és nem utolsósorban az egyházak zöme."Valóban ki lehet azt mondani, hogy "a" nagytőke Bush mögött áll? A választások előtt olyasmit lehetett olvasni, hogy nagyon is függött az iparágtól, hogy ki mögött állnak (pl úgy tudom, az őssejtkutatás bibliai alapú tiltása miatta a biotech multik egyáltalán nem örültek Bush győzelmének, és mindent meg is tettek ennek elkerüléséért. Soros György Bush-ellenes kampánya más eset, bár ő is beletartozik "a nagytőke" fogalmába.)üdvözlettel
egy nyugdíjas olvasója

Horváth Gábor:
Valóban vannak olyan iparágak (biotechnológia, az IT zöme), amelyek talán jobban örültek volna a demokrata jelölt győzelmének. Ám az energetikai szektor, a gyógyszergyárak, a média- és szórakoztatóipari tulajdonosok, az autógyárak, meg még sok mindenki egyértelműen a deregulációt, a Bush által is hangoztatott csökkenő állami beavatkozást részesíti előnyben. Továbbá ott van az anyagi értelemben mindig kifizetődő "a győztes oldalhoz kell tartozni" elv is. A Republikánus Párt egyre több olyan cégtől kap komoly támogatást, amely korábban a Demokratáknak (is) adott.

demosthenes: Kedves Horváth Gábor!
1. Gondolja, hogy az USA hegemónia törekvéseiben lesz változás, vagy az adminisztráció továbbra is tisztán a neocon elveket követi?

Horváth Gábor: Az Egyesült Államok céljai nem fognak változni. Eszközei részben talán igen. A neokonzervatív vonal az elmúlt négy évben nem csak sikereket ért el, hanem komoly kudarcokat is elszenvedett. Irakban például szinte semmi sem úgy alakult, ahogyan azt Bush elnöknek ígérték. Ez nyilván nem csak a liberális sajtónak tűnt fel, még ha Bush minden másnál többre is tartja a személyes lojalitást.

demosthenes: Gondolja-e hogy a Kennedy-klánhoz hasonló nagy család jött létre a Bush família személyében? Hangulatoldó, de komoly kapcsolódó kérdés: ki lesz hamarabb az USA elnöke: Jeb Bush, Hillary Clinton vagy a Terminátor?

Horváth Gábor: A Bushokat máris a Kennedyekhez mérik. Mellesleg Robert Kennedy fia most indul Cuomo fia ellen a New York-i ügyészségért, ami egy politikai karrier kiindulópontja lehet. Ha csak Jeb, Hillary és Arnold közül lehet lehet választani, azt gondolom, hogy az elsőnek van a legjobb esélye. De a Republikánus Pártban másoknak is vannak komoly ambíciói, így például Rudi Giulianinak, George Patakinak és John McCainnek.

demosthenes: Változik-e az USA kizárólag magára gondoló katonai és külpolitikája amelyben a jelenlegi szlogen: velünk vagy ellenünk, minden körülményben?

Horváth Gábor: A lényegét tekintve nem. Bush számára továbbra is az lesz a szövetségesség fokmérője, hogy egy ország mennyiben segíti Amerika törekvéseit. (Valljuk be, ez kicsiben nálunk is így van.)

demosthenes: Származik/származott-e Magyarországnak abból előnye, hogy az iraki konfliktusban teljes mellszélességgel az USA mellé állt?

Horváth Gábor: Ezt nagyon nehéz elbírálni. Abban az értelemben nem, hogy Amerika dollármilliárdokkal mondott volna köszönetet. Abban az értelemben igen, hogy Magyarország több lábon áll, ami jobb, mint ha csak az EU - nem is egységes - politikáját követné. Nem véletlen, hogy az "új demokráciák" zöme ugyanígy gondolkodik. A Brüsszellel való filléres (vagy milliárdos) alkudozások közepette sem árt(ott) annak tudatosítása, hogy Magyarország másfelé is rendelkezik nyitott vegyértékekkel. Ez elég bonyolult játszma, amelynek egyelőre még csak a közepe felé tartunk. Az is tény, hogy az amerikai multik szívesebben fektetnek olyan országokba, amelyek stabilan az Egyesült Államok szövetségesei, mert úgy gondolják, hogy abból nem lehet baj. Javítja az országkockázat-mutatókat.

demosthenes: Milyen hatást gyakorol a költségvetés helyzete az USA politikájára ebben a négyéves ciklusban?

Horváth Gábor: Bush tisztában van vele, hogy a helyzet tarthatatlan. Programja szerint felére kívánja csökkenteni a tavaly 412 milliárd dolláros deficitet, de azon máris folyik a vita, hogy mennyi a 412 fele. (Nem feltétlenül 206, minden attól függ, mit számítunk bele a deficitbe. Ha Irakot nem, akkor egy kicsit más a leányzó fekvése.) Azonban a védelmi kiadásokat leszámítva is, a központi állami kiadások négy év alatt több mint egynegyedével nőttek, miközben Bush éppen a költekező állam leépítésének klasszikus konzervatív politikáját ígérte. Ez neki már nem árthat, elvégre többet nem indul az elnökségért, de a honatyák nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. Ezért lesznek (máris vannak) viták a republikánus oldalon.

demosthenes: Gondolja-e, hogy az USA gazdasága a kiegyensúlyozatlanságok miatt összeomolhat? Egy súlyos gazdasági válság esetén használná(használja)-e az USA hadseregét előnyök kiharcolására?

Horváth Gábor: Ha erre tudnám a választ, akkor hamarosan felhagyhatnék az újságírással mint kenyérkeresettel. A nálam sokkal okosabbak szerint a következő egy-két évben nem várható ilyesmi, de középtávon nem elképzelhetetlen. Ami a hadsereg bevetését illeti: minek van ez a méregdrága dolog, ha nem lehet vele előnyöket kiharcolni? Másrészt nem hiszem, hogy a londoni Cityt vagy az EU brüsszeli székházát akarnák elfoglalni. A szaúdi olajkészletek "biztonságának garantálására" azonban bármikor alkalmazhatják a katonai erőt, akár holnap is, ha például Oszama bin Ladennek sikerülne megdöntenie az uralkodóházat.

demosthenes: Van-e Európának jövőképe egy USA által katonailag dominált világ gazdaságában. Más szavakkal: tudja-e Európa érdekeit képviselni egy olyan globális környezetben, amelyben az USA katonai potenciálját gazdasági előnyök szerzésére (is) használja?

Horváth Gábor: Nem gondolom, hogy az USA katonailag dominálná a világgazdaságot. Még egyszer sem fenyegette meg az OPEC-et, hogy ha az olajárat nem viszik le vagy föl, akkor minden olajkútra kitűzik az amerikai zászlót. Az Egyesült Államoknak számos más eszköze is van gazdasági érdekei érvényesítésére, amelyet nem kevésbé hatékonyan vet be. Ha elfogadnánk a kérdésben foglalt állítást, Európának egyértelműen és csak a saját fegyveres erők fejlesztésével kellene foglalkoznia. A versenyképesség azonban nem csak ebből áll (bár bizonyos értelemben olykor ez is a része lehet, sajnos). Én azt hiszem, Európának van terve (jövőképe) versenyképessége fokozására. Ennek része a kutatásra-fejlesztésre forítot összegek növelése, de sajnos a jóléti állam bizonyos elemeinek leépítése is. Amerikában sokkal többet és valamivel hatékonyabban dolgoznak az emberek, mint Európában. Több pénzt keresnek, ellenben kevesebbet kapnak az államtól, és ez nem haderő függvénye.

demosthenes: Lát-e alapvető különbséget a két vezető párt között?

Horváth Gábor: Látok. A demokraták sokkal közelebb állnak az európai gondolkodásmódhoz. Az állam szerintük szerepet játszik a lemaradók felkarolásában, felelősséggel tartozik azokért, akik bármilyen oknál fogva sikertelenebbek az átlagnál. A külpolitikában is vannak különbségek. Az Egyesült Államok érdekei nem változtak volna attól, ha Kerry fut be az elnökválasztáson, de a kampány alapján azt hiszem, hogy ő az eszközök szélesebb tárházát vetette volna be ugyanazon célok elérésére, és kevésbé támaszkodott volna a katonai erőre. Legalábbis magasabbra került volna a hadsereg bevetésének küszöbe.

demosthenes: Mennyiben érvényesül a választói szándék a kampány- támogató cégek szándékával összevetve? Melyik fontosabb?

Horváth Gábor: Két, egymással ellentétes folyamatot lehet megfigyelni. Egyrészt óriási összegeket emészt a választási kampány, jórészt a tévéhirdetések miatt. Az amerikai választási törvények értelmében a cégek nem adhatnak közvetlenül a kampányra pénzt, más kérdés, hogy megtalálják a módját a támogatásnak - például a beiktatási ünnepségeket jórészt ők finanszírozzák. A koncentráció mellett azonban decentralizáció is zajlik: az internet segít tömeggé szervezni a szétszórtan élő egyes támogatókat. Howard Dean kampánya hónapok alatt forradalmasította a műfajt. Nekem személy szerint nagy tanulság, hogy a tömegek Amerikában a saját pénzükkel is szavaznak. Sok ismerősöm mesélte el, hogy mennyit küldött ennek vagy annak a jelöltnek (a maximum egyenként kétezer dollár). Én még életemben összesen nem költöttem annyi pénzt "politikára", mint amennyit ők egyetlen választási ciklusban, és nem csak arról van szó, hogy ők megtehetik. Nálunk a pártok megszavazták maguknak, hogy az adófizetők pénzét költhetik. Amerikában ez nem egészen így van, ami erősíti az emberek demokrácia-érzetét.

lófülű:T. Horváth Gábor!
Van egy úgynevezett dominó elmélet, mely szerint az USA - kihasználva jelenlegi monopol hatalmi helyzetét - megkisérli ellenőrzése alá vonni a stratégiai fontosságú kőolajkészleteket a Keleten.
Ha ez sikerülne, a Távol-Kelet részére megépülő távvezeték segítségével biztosítaná ott is, és ezzel jószerivel az egész Földön az USA az ellenőrzést.
Ehhez a felállított dominók - a keleti olajkitermelő államok - megdöntésén keresztül vezet az út.
Első Afganisztán - mint a távezeték leendő útvonala a Távol-Kelet felé, aztán Irak, majd Irán, Szaúd-Arábia, mint kitermelők..és így tovább..
Így az úgynevezett terrorellenes harc nem annyira cél, mint eszköz..
Az USA jelenlegi ez irányú törekvéseit pedig jószerivel nem lehet megállítani: nincs ilyen erő, és az ár is túl magas lehet..
Van ennek az elméletnek valami realitása Ön szerint??

Horváth Gábor: Nem gondolom, hogy Washington előre elhatározta volna az összes kőolajkitermelő ország elfoglalását. Bár a világ stratégiai készleteinek zöme a Közel-Keleten van, jelenleg az USA importjának 13 százaléka Venezuelából származik, jelentős Nigéria és néhány más afrikai beszállító szerepe is. Más kérdés, hogy 20-40 éves távlatban nyilván nem szeretnék, ha kiszámíthatatlan, és az Egyesült Államokkal ideológiai-vallási alapon éles ellentétben lévő rezsimektől függene a világ olajellátása. Azt hiszem, mi sem. Bush eddigi két háborújára van más magyarázat is, mint az olaj. Afganisztánból szervezték a szeptember 11-ei támadást. Szaddám Huszein ellen erős személyi motívumok is szóltak ("meg akarta öletni Apukámat"), továbbá a neokonzervatívok azt hitték, Bagdad elfoglalásával sikerül az egész Közel-Keletet pacifikálni. Ha Irán felhagyna az atomprogrammal és a Hamász, meg a Hezbollah támogatásával, nyilván nem lenne mitől tartania. Szaúd-Arábiáról már többször is volt szó alább.

Tisztelt Horváth Gábor! Azt hallottam, hogy a terroristák atomfegyvert csempésztek Amerikába, decemberben.
Ön mit tud erről? Üdvözlettel, Kálmán László

Horváth Gábor: Én semmit, de ha ön tud valamit, azonnal szóljon az FBI budapesti összekötőjének! Komolyra fordítva a szót: ha lenne ilyen információ, aligha vonulna ki Bush két óra húsz perc múlva az utcára.

cselepet: a háborús kilátásokkal kapcsolatban ezt írta:
"az iraki példa azt sejteti, hogy szövetségesek híján nem tud tartósan megszállva tartani ellenséges lakossággal rendelkező, kiterjedt területeket."
Irak esetében a helyzet mintha más lenne. A háború elején azzal kalkuláltak, hogy nem lesz tartósan és tömegesen ellenséges a lakosság.
A megszálló erők magatartása és akciói sokat "segítettek" abban, hogy ellenséggé váljanak a semleges kispolgárok is.

Horváth Gábor: Nem látok ellentmondást. A lényeg az, hogy egy 25-milliós ország megszállása is komoly nehézséget okoz, Irán pedig sokkal nagyobb és népesebb. Az egész koncepció ott bukott meg, hogy a terrorizmus nem gyengült, hanem erősödött Irak megszállásától. Amerikai remények szerint csak átmenetileg, node az egész világtörténelem átmenetileg zajlik.

cselepet:
elképzelhető-e Ön szerint, hogy az Egyesült Államokban tapasztalható folyamatok hatására a fejlett országokban visszafordul az állam és egyház szétválasztása?

Horváth Gábor: Nem tudom, lehetséges-e de a jobboldalon volna rá igény. Leegyszerűsítené a politikusok életét. A liberális oldalon Európában még Amerikánál is nehezebben viselik, ha egy politikus "a mandzsettáján hordja vallásosságát".

Izsák kérdezi (e-mail):
A mainstream média nagyrészt negligálta a választási csalásokkal, főleg az elektronikus szavazóeszközök manipulálásával kapcsolatos híreket, vizsgálatokat. Ön szerint miért? És a demokratapártiak miért nem néztek utána jobban ezeknek a bejelentéseknek? Vagy nem volt jelentős a csalás?

Horváth Gábor: A választási csalások kérdésével itt is érdemének megfelelően foglalkoztak. Éppen ma jelent meg egy újabb adalék, ami Magyarországon is ismerősen hangzik: az exit-pollok azért voltak tévesek, mert az egyik oldal hívei óvakodtak elárulni, kire szavaztak.
Amerikában egyébként nagy hagyományai vannak a választási csalásnak, a történeti múzeumban láttam is duplafenekű urnát. Az igazi gond a külföldi megfigyelők szerint nem a tudatos csalás (ami inkább olyan, a törvényes lehetőségek határán való manőverezés, amely megnehezíti az ellentábor híveinek a szavazást), hanem az egységes választási rendszer és az országos választói névjegyzék hiánya.

petro: Tisztelt HG, azt válaszolta egy fórumozónak: "Az egynemű párokat összeadó San Franciscó-i polgármester inkább tehet a demokraták vereségéről, mint Kerry összes tanácsadója együttvéve."
Már 2004 febr-ban igyekeztek lebeszélni a liberálisok Newsome polgmestert a lépésről - de ő teljesen jogosan azt mondta:
ilyen radikális lépésre SOHA nincs alkalmas időpont. Mindig figyelembe kellene venni valakinek az érzékenységét, a közelgő ilyen-olyan választásokat.
Szerintem igaza volt.

Horváth Gábor: Az én felfogásomtól nem idegen az egyneműek házassága, de a San Franciscó-i lépés ettől még lehetett taktikai hiba a választások szempontjából. A polgáemesternek szerintem is igaza volt, de ártott Kerrynek.

Mindenkinek köszönöm a kérdéseket, most sajnos nincs több időm, mert a holnapi olvasóknak is dolgoznom kell. Bush elnök egy óra 50 perc múlva tesz eskütét az alkotmány betartására...

----------------------------------------------------

Kapcsolódó cikkek:
Négy év előtt és után Beiktatási láz Washingtonban
Bush nem zárja ki az Irán elleni katonai akció lehetőségét
Bush-beiktatás, katonás nyitány

Horváth Gábor: Kedves Barika, utólag könnyű megmondani, hogy félrecsúszott a demokraták kampánya. Eső után Monday morning quarterbacking. Azt hiszem, nagyon nehéz lett volna megtalálni a helyes kérdéseket, túl fontos volt a terrorizmus és Irak, ahhoz, hogy másra lehessen koncentrálni. Az egynemű párokat összeadó San Franciscó-i polgármester inkább tehet a demokraták vereségéről, mint Kerry összes tanácsadója együttvéve.