Most már látszik. Akkora, hogy a lufi - közismert tulajdonságára rácáfolva - nagyot loccsant a posványban. Nem csoda: most már a politikusok is rájöttek, hogy Budapest fontos. Igaz, sokan csak a legutóbbi országgyűlési választások eredményei láttán döbbentek erre rá.

Az 1998 és 2002 közötti helyzet (mindenki Budapest ellen) az új kormány munkába állásával megváltozott. A szavak szintjén. Mert aki azt várta, hogy a választások után, a baráti színezetű kormány megalakulásával automatikusan beköszönt a Kánaán, az tévedett. A változás annyi volt, hogy nem rúgták orrba minden lehetséges alkalommal a várost, hanem verés helyett simogatást kapott. Pénzt nem. A még újabb kormány már azt is belátta, hogy az ország fővárosa nem hagyható magára.

Csakhogy átestek a ló túlsó oldalára. A segítséghez (még inkább a segítség ígéretéhez) rögtön segítőt is adtak: a miniszterelnök kinevezett egy kormánymegbízottat, aki összehangolja a kormányzati segítséget, "képviseli Budapestet a kormányban".

A szándék nemes. Csak az önzetlen segíteni akarást kissé elhomályosítja, hogy a miniszterelnök kinevezettje Molnár Gyula, az MSZP budapesti elnöke, a XI. kerület polgármestere, akit városszerte az egyik lehetséges főpolgármester-jelöltnek tartanak. Amellett, hogy Gyurcsány Ferenc ezzel jó nagyot taszított Molnáron, a jelöltségért tülekedők sorának élére lökve őt (vagy éppen hátra, azzal, hogy Molnár elkopik a választásokig - ki ismeri ki magát a triplacsavart pártbelharcokon), a kinevezést Demszky Gábor a személye elleni támadásnak tartja. Ki is nevezte gyorsan főpolgármesteri megbízottnak Lakos Imrét, aki Molnár helyettese a XI. kerületben, egyébként meg az SZDSZ budapesti elnöke. Sőt, Kuncze bejelentette, hogy márpedig megint Demszky lesz az SZDSZ főpolgármester-jelöltje 2006-ban. A bejelentés komolyságát megkérdőjelezi, hogy Demszky népszerűsége akkorát esett a nyáron, hogy még mindig keresik a padlórésben, ráadásul a jelöltállításig lesz még néhány tárgyalási kör a koalíciós partnerek között. Itt van rögtön a köztársasági elnök választása. Meg aztán az MSZP-ből is többen szóltak már, hogy a közös jelöltet ők szeretnék adni. Szóval lesz itt még pofozkodás.

Miközben pedig a koalíciós partnerek éppen (szokás szerint) egymással vannak elfoglalva, már senki sem beszél közigazgatási rendszerről, a város átszabásáról, hatáskörökről és feladatokról. Pedig a személyzeti kérdések helyett ezekről kéne.

Unalomig ismert, hogy Budapestet 24 egyenrangú önkormányzat irányítja, hogy az utca egyik oldalán drágább a parkolás és kétszer nagyobb az építményadó, mint a másikon, a Moszkva térnek meg három gazdája van.

Na, ez utóbbi csak jogilag igaz. Igazából egy sincs neki. Úgy is néz ki.

Akárcsak az egész város.

Mert nincs gazda. Nincs egységes akarat. Ha lenne, meg lehetne akadályozni, hogy egyesek Budapest és az itt élők érdekének ellentmondva a saját képükre alakítsák a várost, kihasítsák belőle maguknak a legértékesebb, közcélra is használható részeit. De azt is el lehetne érni, hogy ne 24 kézben legyen az úthálózat, és azt is, hogy az egyik kerületben ne legyen rosszabb szegénynek/kisgyerekes családnak/vállalkozónak/betegnek lenni, mint a másikban. Ettől persze még nem oldódna meg egy csapásra minden baj. Csak Budapest működne úgy, mint egy normális város.