Ha nem kell az ellenzékkel kétharmados törvényekről vég nélkül vitatkozni, annak előnye az, hogy a változások akár már a nyárra életbe léphetnek. A kabinet mozgásterét azonban behatárolja, hogy a magyarországi tartózkodás, a letelepedés, illetve a honosítás részletszabályait is jórészt törvényi szinten határozták meg.

A Magyar Helsinki Bizottság hétfői közleménye szerint "a határon túli magyarok iránt érzett nemzeti felelősség jegyében" fogant program nem tartalmaz megvalósítható elképzeléseket, hanem "kivitelezhetetlen álmegoldásokkal hitegeti a hazai közvéleményt". Ez így túlzó állítás, ám kétségtelen, hogy törvénymódosítás nélkül a határon túli magyarok továbbra is csak bizonyos feltételek megléte esetén kaphatnak letelepedési engedélyt, illetve nyerhetik el az állampolgárságot. Törvény határozza meg például azt, hogy minden, kilencven napnál hosszabb idejű tartózkodásra jogosító engedélyért folyamodó külföldinek igazolnia kell a magyarországi lakhatás és megélhetés feltételeit. Ugyancsak kétharmados törvény rendelkezik a letelepedési engedély kibocsátásához szükséges előzetes szakhatósági vizsgálatokról, valamint az egészségügyi szűrésről. Az állampolgárság kedvezményes megadásának feltétele pedig az, hogy a kérelmezőnek magyar származásúnak kell lennie; e körbe csak azok tartoznak, akiknek a felmenői között igazolhatóan volt magyar állampolgár. De törvénymódosítás nélkül a sokat bírált állampolgársági vizsga intézményét sem szüntethetik meg.

Avarkeszi Dezső "honosításügyi" kormánymegbízott keze így meg van kötve: elsősorban a tartózkodási és a bevándorlási engedélyek kiadása körüli visszásságok megszüntetését tűzheti ki célul. Ez sem kevés, mert egy határon túli magyar három hónapon belül biztosan nem jut tartózkodási vízumhoz. Még rosszabb a helyzet, ha bevándorlási engedélyért folyamodik, mert az ügyintézési határidő elérheti a 240 napot. Vagyis: csaknem eltelik egy év, mire valaki abba a helyzetbe kerül, hogy kérelmezhesse egyáltalán a honosítást. Ráadásul az állampolgársági kérelem elbírálásának nincs határideje, bár ma már többnyire másfél éven belül döntés születik.

Az eljárás tehát bonyolult, s miután lassú is, gyakran ugyanazt az igazolást többször meg kell kérni, mert csak a kiállításától számított kilencven napig fogadható el. Furcsa az is, hogy senki nem határozta meg, tulajdonképpen mennyi pénz kell a magyarországi megélhetéshez; aki csak minimálbért igazol, elutasításra számíthat.

Alanyi jogon járó kettős állampolgárságot a kormány biztosan nem akar, de az sem kevés, ha a határon túli magyarok gyorsabban, olcsóbban, felesleges utánjárás nélkül kapnak tartózkodási vízumot vagy letelepedési engedélyt. Ezzel mindenki jól jár, mert a külföldiek között nemzeti hovatartozás alapján nem lehet különbséget tenni. Kivételes elbánásnak csak a honosításnál van helye, s a kabinet törekvése e tekintetben is egyértelmű: aki magyar származásúként itt kíván élni, tehesse, de ne alanyi jogon. Attól ugyanis továbbra sem tekinthetnek el, hogy a minimális feltételeket - ilyen többek között a lakás és a megélhetés - meghatározzák.