Az idei Arany Glóbusz díjátadáson alakítója, Mariska Hargitay vehette át a legjobb drámai tévészínésznőnek járó szobrocskát. A vasárnap 41. születésnapját ünneplő színésznő általános megítélés szerint már régen rászolgált az elismerésre.

Ez utóbbit fontos megjegyezni, mert Mariska Hargitay azok közé tartozik, akik már csak származásuk okán is hollywoodi sikerre ítéltettek. Anyja a legendás színésznő, Jayne Mansfield volt, apja az 1956-os Mr. Universum, Mickey (Miklós) Hargitay. Hároméves korában két testvérével ott ült abban az autóban, amelyben anyja végzetes balesetet szenvedett. A gyerekek karcolásokkal úszták meg a tragikus esetet, és Mariska később a Los Angeles-i Városi Egyetemen tanult színészetet. Nem a külsejével akart érvényesülni, de azzal sem kellett soha szégyenkeznie. Nem is tette. Mint mondta, a szexiség csak része annak, ami egy nő és egy színésznő, de ha egy szerephez az kell...

Már a nyolcvanas évek közepétől kapott filmszerepeket, de az igazi áttörést a tévé hozta meg. Az Esküdt ellenségek epizódjai megtörtént eseteket dolgoznak fel. A szexuális indítékú bűnügyekben nyomozó Olivia Benson szerepében lett országosan ismert sztár az angolon és magyaron kívül franciául és olaszul is beszélő színésznőből, akinek a tavalyi év különösen jól sikerült: augusztusban hozzáment kollégájához, Peter Hermannhoz, akivel azóta New York és Los Angeles között pendliznek. Az általa megformált detektívről azt nyilatkozta: - Nőként nagyon jó érzés olyan szerepet alakítani, amely többrétegű kihívást jelent. Olivia nemcsak hozzáértő, az utcán tapasztalatot szerzett zsaru, hanem együttérző nő is, aki érzelmileg is képes azonosulni a szörnyű bűncselekmények áldozataival, anélkül, hogy feladná a profizmusát.

A díjátadást követő sajtótájékoztatón Mariska Hargitay elsírta magát, amikor apjáról kérdezték. A pódiumon is külön köszönetet mondott azért, mert apja sosem kételkedett tehetségében, és mindvégig támogatta. Azt is elmondta, hogy nevét nagyanyja után kapta, és ma is ért magyarul, bár ritkán használja a nyelvet.

Washington, 2005. január

Már régen rászolgált az elismerésre