Ezt csak szándékosan lehet megtenni. Vagyis tudnia kell annak, aki ilyesmire vetemedik, hogy jogtalan hátrányt okoz, vagy ilyen előnyt szerez. Ha nem akart ártani, ha jóhiszeműen intézkedett, büntetőjogilag nem felel a magatartásáért. Az ügyészség szerint a pénzügyminiszternél "belefér" a rosszhiszeműség is. Erre utal, hogy Balogh Gyula - párthovatartozás szerint - független képviselő feljelentését elfogadva nyomozást rendelt el a fővárosi főügyészség - forma szerint persze nem Draskovics Tibor ellen, hanem csak "az ügyben".

Civil tekintettel mérve a történést, Draskovics nem járt el elegánsan. Az unióba exportáló cégek áfa-visszaigényléseinek visszatartására adott utasításával talán lehetővé tette, hogy kicsit kellemesebb számok álljanak az év végi összesítés alján, hogy tehát igen-igen szélesre sikerült mozdulatával egy pillanatra visszaszerezze egy fontos terület egyensúlyának látszatát. A korábban nyilatkozó adószakértők szerint ehhez joga volt, de igen sokáig kellene az érintetteknek magyaráznia, hogy a legkisebb megértésükre találjon. Sokakat hozott méltánytalanul nehéz helyzetbe. Ez egy tétel.

Egy másik, hogy az ügyészség korábban nagyon világos különbséget tett a civil erkölcsi érzék és felháborodás, valamint a jogi lépéskényszer között. Ennek köszönhető, hogy - tisztán jogilag - viszonylag sikeresen védekezett a legfőbb ügyész parlamenti leszavazásainak idején. Erős érvei voltak arra, hogy miért dobott vissza a bűnüldözés helyből tíz feljelentést, amely az Orbán-kormány idején elfolyt közpénzek mögé kívánt felelősöket állítani.

Az ügyészség és a rendőrség tartózkodóan viselkedett, pedig akkor nem a bizalomra különösen kényes pénzügyi szféra kitüntetett pontját kellett volna büntetőeljárás alá vonni, hanem nagy ügyek kis dublőrjeit.

Ebben az időszakban szinte perverz egyensúlyi helyzet alakult ki a legfőbb ügyész által reprezentált szervezet és a szociálliberális kormánykoalíció politikusai között. Ez utóbbiak nem utolsósorban Polt Péter Fideszhez köthető múltjára hivatkozva nehezményezték, hogy az igazságszolgáltatás meg sem mozdul az előző ciklus szerintük botrányos ügyeiben. Polt tartotta magát, nem mozdult be, s ebben akár fel lehetett fedezni a szakmai büszkeség elemeit is. Nem küldte politikailag aláaknázott területre a maga embereit.

Az utóbbi hónapokban viszont a bambuszrúddal már nem egyensúlyoznak, hanem ütnek-vágnak. És éppen olyan pontokra, amelyeknél a legfőbb ügyész személyes ellenfeleit is találják. Talán ott tűnt el a józanság, amikor a legfőbb ügyész az akkori közpénzügyi államtitkár mentelmi jogát kérte ki a parlamenttől, úgy ítélve meg, hogy Keller László bűncselekmény gyanújába keveredett bizonyos vadásztrófeák tulajdonosainak firtatása közben. A parlament Kellert nem adta ki. Itt már alig látszik ügy. Hacsak nem személyes. Mert az egyik agancsot Polt vadászta, aki most, úgy látszik, nagyvadra lő. És Keller is feljelentett. Őt is hivatali visszaéléssel gyanúsította volna az ügyészség, ha a képviselők hagyják, ahogy Molnár Csabát, a Kulcsár-ügy egykori nyomozóját is. Megint egy vadászat? Molnárt a bíróság első fokon felmentette. A pénzügyhivatali visszaélés se bírná ki a bírósági tesztet.

A Draskovics elleni nyomozásra mégis elővehető egy kézenfekvő jogi érv. Korábban csak alapos gyanúra indulhatott el a nyomozás, ma már törvény szerint elég a gyanú is. Sőt, akkor elvileg kötelező is megindulni. De mit kell tenni, ha épp a pénzügyminisztert fenyegető nyomozás a gyanús?