Fagyos hangulatban
Ezzel a nézettségben és jövedelmezőségben örökké lemaradó NHL-nek sikerülne végre valamiben elsőnek lennie az amerikai sportok között: amióta 1876-ban beindult a baseballbajnokság, profi ligában még soha nem "mulasztottak" egy teljes idényt. A rájátszásnak a Stanley Kupáért vívott döntőjét is csak egyszer nem tartották meg, 1919-ben, a spanyolnáthajárvány miatt.
A Carolina Hurricanes tulajdonosa, aki a liga tárgyalócsoportjának is tagja, a napokban megosztotta a közvéleménnyel azt az érzését, hogy ennek a szezonnak annyi. Peter Karmanos akár a következő idényt is megkockáztatná, ugyanis szerinte más esély nincs az NHL megmentésére. A szurkolók talán még emlékeznek rá, hogy korábban ilyentájt korcsolyázó fiatalemberek hajlított végű botokkal próbáltak a kapuba terelni egy lapos gumikorongot, de az amerikaifutball és a kosárlabda zökkenőmentesen kitölti a tévék sportra szánt adásidejét. Arról sem írnak a lapok hosszú cikkeket, hogy milliomos lett volna az interneten a hokiszünet ellen tiltakozó vicces trikókat áruló vállalkozókból. Minden nappal nő a kockázata annak, hogy a sportág szerelmesei új kedvtelés után néznek, és végleg leszoknak a jégkorongról. Karmanos szerint azonban vállalni kell a rizikót, mert megállapodás híján tönkremennek a csapatok.
A Hurricanes esetében alighanem igaza van: a klub tavaly tízmillió dollár veszteséggel zárt. Más kérdés, hogy a fizetési versenyről Karmanos is tehet, mert például 1998-ban 38 millió dolláros szerződéssel próbálta elcsábítani a Detroit orosz csatárát, Szergej Fjodorovot. Az NHL legutóbbi kiírásában 1,8 millió dollár volt a játékosok átlagos keresete, miközben a harminc együttes összességében 224 millió dollár veszteséget mutatott ki. Igaz, a liga vezetői akkor már a játékosokkal folytatandó alkura készültek, s a Forbes magazin szerint a veszteség valójában csak 96 millió volt. A tendencia azonban mindenképpen rossz. A sportágnak nem sikerült olyan nézettséget produkálnia, hogy a tévétársaságok nagy összegű ajánlatokkal rohanják meg a ligát. Sőt az elöljárók végül nem garantáltak semmit, csupán a reklámbevételen hajlandóak osztozni. Ebben persze az is közrejátszott, hogy már legalább egy éve lehetett sejteni: a mostani bajnokság körül nem lesz minden rendben.
Az utolsó, december elején tartott hivatalos tárgyaláson a játékosok huszonnégy százalékos azonnali általános fizetéscsökkentésre tettek javaslatot. A liga vezetése azonban ragaszkodik ahhoz, hogy "tervezhetőek legyenek a költségek", amire a legjobb megoldásnak a csapatonkénti kollektív fizetési plafont tartják. A tulajdonosok azt szeretnék, ha sikerülne csapatonként 34,6 és 38,6 millió dollár között rögzíteni az éves jövedelmeket. (A tavalyi szezonban az átlagos fizetési keret 44,4 milliót tett ki.) Olyan, a nagyobb gázsikat jobban megkurtító javaslattal álltak elő, amely a játékosok több mint kilenctizedének előnyösebb, de legalábbis nem rosszabb, mint a "fűnyíró". Csakhogy a jégkorongozók szakszervezetében valami furcsa oknál fogva nem az újoncoknak vagy a legrosszabbul korcsolyázóknak van a legnagyobb szavuk.
A pénzügyeken kívül van még egy pont, ahol egy világ választja el a tulajdonosok és a hokisok álláspontját. A jövő évi torinói téli olimpián való szereplés. A játékosok mindenképpen szerepelni akarnak, mert a nemzeti válogatottban mindig dicsőség fellépni, másrészt meg ettől is nő az értékük. Ha máshol nem, Európában. A tulajdonosok fanyalognak, mert az időkülönbség miatt az amerikai szurkolók nem fogják nézni a meccseket, pláne, ha az amerikai és a kanadai csapat nem játszik főszerepet. Ráadásul az NHL-nek szünetet kellene tartania, ami megint csak jövedelemkiesés. A profi hokibajnokság olyan üzlet, amelyben a szükséges speciális szakértelem miatt elég nehezen pótolhatók a munkavállalók. Nem könnyű egyik pillanatról a másikra előteremteni nagyjából ezer klasszis sportolót, aki hajlandó szembefordulni sztrájkoló társaival. A háttérben azonban a tulajdonosok már ezen dolgoznak. A liga igazgatótanácsa péntekre tervezte újabb ülését, ám ezt végül lemondta, mondván, a játékosok nem tettek új javaslatot, nincs mit megvitatni. Mindkét fél úgy viselkedik, mint két párbajozó autós, aki egymással szemben száguld, és arra vár, hogy a másik rántsa el a kormányt. Úgy néz ki, hogy mindkettőnek kötélből vannak az idegei.
w Jégkorong
washingtoni tudósítónktól
