Magyarország, 2005: tessék végiggondolni. Tessék végiggondolni, hogy milyen gyors és korrekt tájékoztatást kapott a közvélemény Kulcsár Attila, a sikkasztó elleni nyomozás állásáról, amikor a szóban forgó rendőrtiszt "vitte" még az ügyet. (Ha kell, tanúnak szegődöm.) Tessék végiggondolni, hogy a perctől fogva, amikor Molnár Csaba alezredes kezéből az ügyészség hatáskörébe került a nyomozás, miként szűnt meg kép és hang. Tessék továbbá elmerengeni azon, hogy milyen példás gyorsasággal állt össze nem Kulcsár, hanem Molnár ellen a vádirat a laikus fül számára (is) nevetséges ügyekben, miközben a vádhatóság folyamatosan indítványozta a vélelmezett bűnözővel szembeni korlátozó intézkedések lazítását. Miközben M. Cs. elsírta magát, Kulcsár Attila otthona előtt már rendőr se posztol, csak posztol, de mi nem látjuk, meg különben is - elköltözött az Újpesti rakparti luxuslakásából. Végtére is mi, a sajtó munkásai, már arcizomrendülés nélkül írjuk le, hogy a X. kerületi önkormányzat "Kulcsár Attila által elsikkasztott három és fél milliárd forintját" a K & H Bank egy választott bíróság ítélete nyomán, ha nyögve is, de kifizette. Világos? K. A. kezén eltűnt ennyi meg ennyi milliárd. Részletinformáció, érzelmi töltet nélkül. Biztos kevés egy vádirathoz, holott a K & H a kifizetéssel de facto elismerte a károkozást.

Molnár Csaba egy fillért nem sikkasztott el. Kapott viszont néhány ezer forintos ajándékot arab pénzváltóktól (nem kellett volna), kikkel hivatalából adódóan (pénzmosások!) szükséges volt kapcsolatokat ápolnia. S kapott a tetejébe - ő igen! - egy vádiratot a szorgos ügyészektől, kik azért most már mesélhetnének valamit nekünk arról is (is!), mennyi pénz tűnt el K. A. kezén, kiket károsított meg s kiknek a javára stb. (Egyébiránt: a K & H Banknak egészen bizonyosan kiváló ismeretei vannak a sikkasztás mértékéről, a kifizetések desztinációjáról stb. Csak éppen megvárja, míg a szégyenét az ügyészek takarják ki. Ha kitakarják.) Ezt már csak azért is megtehetné az ügyészség, mert K. A., mint tudjuk, példás tényfeltárással gyarapította amúgy sem kétséges érdemeit az ügyészi munka javára. Na meg azért is, mert ezt illik adósságnak felfogni a közzel szemben. Nem azért fizetjük ügyészeinket sem, hogy egyfolytában hallgassanak.

Az ismétlendő tanulság mindenesetre az (remélem, az ismétlés nem csak az unalomnak, a tudásnak is anyja), hogy egy rendőrt, Kulcsár elfogóját mellesleg, 2005 januárjában csaknem "elmeszeltek", miközben a bróker a "home, sweet home" (az édes otthon) kényelmét élvezi.

Magyarország, 2005. Vagy mégsem? Magyarország 1975? Csaknem hét éve halott barátom, Rákosy Gergely Gombó kinn van címmel írt akkortájt remek novellát. Mely arról szólt, hogy két szerencsétlen, otthonából elmenekült kamasz ellop egy biciklit, s hogy a Balaton mellett legyen miből ennie, eladja a kétkerekűt egy Gombó nevű sunyi, haszonleső gazembernek. Aki pontosan tudja - bár az ellenkezőjét mímeli -, hogy lopott holmit vesz, és azt is, hogy a fiúk akármennyiért oda fogják neki adni azt, mert napok óta nem ettek semmit. Végül hetedáron jut hozzá a kerékpárhoz, "lebiztosítja" magát a helyi rendőrnél is: igazi bűnöző, mások nyomorúságának a vámszedője. A történet vége: a fiúkat természetesen, mert bevallják a rendőrségen a lopást, becsukják, s a cella falai között az egyik azt mondja a másiknak: "Gombó még kinn van."

Igen, a "Gombók" kinn vannak. Mindig.