Az mindenképpen különbség, hogy a lassú táplálkozás ötlete eredetileg a politikai baloldalról indult, Amerikában viszont nem hordoz különösebb társadalmi töltetet. Ám a lassú evéshez nemcsak idő és jó étvágy, hanem vastag pénztárca is kell. Az organikus módon tenyésztett Narragansett-pulyka fontja (nem egészen fél kiló) hat dollárba kerül, csaknem ötszörösébe, mint a nagyüzemi körülmények között előállított Butterball-fajtáé. Más kérdés, hogy Amerikában nem feltétlenül kell európai mintákat követni, ha valaki természetes élelmiszereket keres. Az ojibwe indiánok St. Paultól északnyugatra lévő minnesotai rezervátumában például több százan élnek abból, hogy őseik módszereivel termesztenek vadrizst.

A nemrég megnyílt washingtoni Indián Múzeum éttermének hála, sikerült megkóstolni az ázsiai fehér változatra csak nyomokban emlékeztető ételt. Pulykasülttel és áfonyaszósszal mindenkinek ajánlható. A bölényburger sem rossz, főleg, ha a szokásos vacak hamburgerzsömle helyett sikerül a lángostésztában tálalt változatot kifogni.

Az organikus élelmiszer amerikai piaca mára több mint évi 11 milliárd dolláros. A természetes táplálkozás, akárcsak a Slow Food-mozgalom, a két óceán partján, New Yorkban és San Franciscóban a legelterjedtebb. Más vidékeken nyugodtan mondhatjuk, hogy falra hányt borsó minden felvilágosító irodalom. - Az átlagos amerikai család továbbra is gyorséttermekben eszik. A legtöbben szeretjük az "étel" szót, a "lassút" ellenben utáljuk - nyilatkozta egy élelmiszer-marketinggel foglalkozó egyetemi professzor.