Nem csak intellektuális játék

M, vagy mégsem. Nyíregyházi színjáték, amelyet a kísérletekre nyitott közönségnek ajánlott a rendező. De nyolc-tízévesek is betévedtek az előadásra - s élvezték. Ennek kapcsán beszélgettem Bodó Viktorral.

- Mindössze huszonhat esztendős. Nemigen lehetett már része közönségtalálkozóban, amely régebben dívott...

- Egyszer volt ilyen szerencsétlen helyzet. Vilniusban játszottam a Baalt. Éppen csak lement az előadás. Mind úgy ültünk, mint a hullák. Egyetlen mikrofont kellett adogatnunk. Éreztem, mire odaér, semmire sem tudok válaszolni...

- Mi a kellemesebb módja, hogy a nézők vélekedését megtudja? Ráadásul sokféle közönséggel hozta össze a sorsa. Hiszen már akkor volt társulata, mielőtt a színiegyetemet elvégezte volna.

- Lesem a nézőket, persze. Mikor honnan lehet. A színfalak mögül, oldalról, hátulról. De a lélegzetükön is érzékelni lehet a hatást. Ha páran merészen reagálnak, a többiek is felbátorodnak. Vagy fordítva: egymás kedvét veszik el.

- Vannak művészek, akik nem feltétlenül aspirálnak a publikum tetszésére. Megelégszenek azzal, ha kevesen értik.

- A gondolat fontosabb annál, hogy tessünk. De a szándékot el kell juttatnod a közönséghez. A mesterség része, hogy erre képes legyek. Amikor a Motelre készültünk a Katona József Színházban, mégis arra törekedtünk a szerzőtársammal, Vinnai Andrással, hogy ne lehessen érteni. Semmilyen szál ne vezessen sehová. Ha mégis vezet, akkor jöjjön valaki, aki összezavarja. Nem is vette mindenki.

- Ez létező dramaturgia. Ismerős a filmművészetből is.

- Látta a Gudmunwar-i Hekkem Társulatot? Ne akarja megfejteni, csupán halandzsa. E néven haladt az a szemétből összerakott harckocsi, amellyel a legutóbbi Budapest Parádén vonultunk fel. Mindenütt ütős kamionok, kemény bulikkal, bomba nőkkel. Mi pedig - a barátaim, olyan fiatalok, akik kaphatók vakmerő ügyekre - jó zene helyett riasztó zörejeket adtunk. Arra hajtottunk, hogy a legrondábbak, legkínosabbak, legigénytelenebbek legyünk. Hogy lefagyasszuk a közönséget. Sikerült. Meg is dobáltak.

- Elárulja, mi lappang a nyíregyházi előadás címében is? Mi az "m"?

- Semmi. Amikor a színházzal megállapodom, nincs is meg a szövegkönyv. Csináltam a Motelt. Azután a Metrót. Gondoltam, miért ne legyen még egy "m-es" cím. M mint ismeretlen tényező. De ez az ismeretlen is kétséges. Ezt jelenti a "vagy mégsem". Mindez abból fakad, hogy időnként jólesik rendetlenkedni.

- S a nagyérdeműt is olyannak látja, mint aki rendetlenkedik? Hiszen ez az előadás úgy kezdődik, hogy a nézők között érkeznek a színészek. És krákognak, köhögnek vagy éppenséggel mobilon telefonálnak.

- Ilyen is a közönség. De rosszabb, ha nem kíváncsi. Ha előítélettel ül be. Ha eleve irritálja egy durvább szó vagy a mezítelen test. Ha nem hagyja, nem adja magát a játékhoz. Mégis számítottam arra, hogy valaki csakugyan zörög majd egy zacskóval, vagy éppenséggel megszólal a mobilja - s akkor a többi néző él a játék lehetőségével, és reagál. Lényegében úgy, ahogy a színészek tették. Nem zavar támad, hanem visszacseng a poén. Hiteles lesz a humor.

- Hallottam hírét, hogy csaknem buszba ültette a nézőket, hogy a színjáték egy városi uszodában érjen véget.

- Útközben muzsikáltak volna a nézőknek, akik kávét is kaptak volna. A színészek a medencében "hajoltak volna meg". Ahogy most egy vetített felvételen bejátsszuk a tapsrendet. Sajnos későn jutott eszembe.

- Tartok tőle, hogy szétesett volna a produkció. A vidéki színházlátogatók mégiscsak ritkábban találkoznak rendhagyó megoldásokkal.

- De jobban figyelnek, nyugodtabbak, türelmesebbek. Ezt tapasztaltam Marosvásárhelyen is, ahol a Boldogtalanokat vittük színre. Nagy különbség, hogy amikor kilépek a színházból, itt egy parkban vagyok, jó a levegő. Ha a Ferenciek terén, a Kamrából jövök ki, ahol most "Ledarálnak, eltűntem" címmel A pert próbálom, körülöttem lárma, idegbajos tömeg.

- Vagyis nem volt óvatosabb? Nem vigyázott jobban, hogy a - beszéd-, mozgás- és egyéb gyakorlatokra épülő - játék világos legyen?

- És szellemes, játékos, szórakoztató... De, most ügyeltem rá. Az ősszel végigmelóztunk egy álló napot az apámmal. Csempét bontottunk, segített az a barátom is, Vinnai András, akivel a Motelt írtuk. Utaztunk vissza teherautóval Szegedről Budapestre. S akkor mondta az apám: Fiam, ilyen kimerültek az emberek. Olyan színházat csinálj, ami nekik is szól. Megértettem. Kell, hogy értsék is. A színház nem csak intellektuális játék.

Az M, vagy mégsem elõadása Nyíregyházán
Az M, vagy mégsem elõadása Nyíregyházán
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.