Mér kell lealázni az abortuszra jelentkező tizenéveseket, netán többgyerekeseket? Varró Szilvia nyomozta a mai papír-Népszabiban ezt a mindennapos fennhéjázást, ahogy orvosok (férfiak), közegek (tanácsadók) leszólják, kioktatják, halálra rémisztik a jelentkezőket, meg kiteszik őket mások lenézésének. Azt sejtetve, hogy voltaképp ők a gyilkosok, csak másokkal végeztetik el a véres munkát.

Mér? Mér? – a kérdés költői. Azért, mert ez a férfiuralom tipikus megnyilvánulása, a patriarchátusé, meg a szexuális középkoré, amiben élünk. Ugyanaz a férfiképmutatás jár itt talárban (hirdeti az ítéletet) felsőbbséggel, aki nem hajlandó kotont venni (nem szereti), nem hajlandó vigyázni („vigyázzon a nő!”), - aztán mikor gáz van, erényes szentenciákkal, „te vagy a hibás” logikával ítélkezik a szerencsétlenek felett.

Mert ue. a férfitársadalom nem tudja megteremteni e kérdés emberi kezelésének feltételeit, még az abortusz-tablettát sem, nemhogy az abortusz-kórházat. Az áthárítás több ezer éves mechanizmus működik, mindennek a nők az okai.

Amit nem tudok megérteni, az a tanácsadók (terhesgondozás, lebeszélő müvek) nővérszolgálata: hogy van az, hogy nő léttükre, nincs bennük elemi empátia, szolidaritás, akármi – ugyanazt a férfi-sódert nyomják, mint egyes, a lealázó körmenetben résztvevő férfi szereplők. Mér?

alma blogja