1. Igaz-e, hogy a globális felmelegedés hozzájárul a földrengésekhez?

Közismert, hogy a cunamit egy tenger alatti rengés: az ausztrál-indiai kéreglemeznek az eurázsiai kéreglemez alá történt mintegy ötméteres becsúszása okozta. Az ebből eredő függőleges elmozdulás indította el azt a - félméteres magasságú, a nyílt tengeren óránként 800 kilométeres sebességgel haladó - lökéshullámot, mely a part közeli sekélyebb vizekben többméteres magasságig feltorlódva a pusztítást végezte. Tudjuk, hogy a globális átlaghőmérséklet az elmúlt évszázad során 0,6 Celsius-fokot nőtt. Ennek következtében a világóceán felszíne mintegy tíz centiméterrel megemelkedett. Ennek kisebb része származik a sarki jegek olvadásából, nagyobb hányada a víz hőtágulásának következménye. Körülbelül ugyanilyen mértékben melegedett a szárazföldek felszíne is. A Föld szilárd kérge azonban nem tud folyadék módjára felemelkedni, így a hőtágulás következtében a kéreglemezek felső részei nagyobb erővel feszülnek egymásnak. A lemezek mélysége több kilométer, de a melegedés csak néhány deciméteres mélységig érinti, így az ebből származó erőtöbblet, amely a földrengések kiváltásához hozzájárul, ezreléknél kisebb nagyságrendű. A légkör felmelegedése tehát gyakoribbá teheti a nagy viharokat (a tátrai pusztítás pl. 80-100 év helyett akár évtizedenként ismétlődhet), de nem teszi észrevehetően sűrűbbé vagy erősebbé a földrengéseket.

Viszont: szoros összefüggés áll fenn a futóhullám és a fölmelegedés között! Egy nagyobb mértékű melegedés, mely az Északi- és a Déli-sarkon jégolvadáshoz, hatalmas jégtömbök leválásához vezet, megindíthat hasonló lökéshullámokat az óceánok felszínén bárhol!

2. Megelőzhető lett volna-e a katasztrófa?

A szumátrai tenger alatti földrengés észlelése után 8 perccel az amerikai tengerészeti hivatal által koordinált Csendes-óceáni Cunami Megfigyelőrendszer (PTWC) fogta a lökéshullám első jeleit, melyről az információt három perc múlva szétküldték a Csendes-óceánon lévő többi megfigyelőállomáshoz. További négy perc múltán azon államok nemzeti szolgálatai, amelyek részt vesznek a PTWC-ben, az alábbi táviratot kapták: "A Csendes-óceánon romboló erejű cunami nem várható." Azonban India, Indonézia, Thaiföld, Srí Lanka és a Maldív-szigetek nem részesei az egyezménynek, így az Indiai-óceánra nem telepítettek megfigyelő bójarendszert. Ennek következtében nem állt rendelkezésre mérési információ arról, hogy az Indiai-óceánon mi a helyzet. Így - további 50 perc múltán (a földrengés után 65 perccel) - csak azt adhatták ki a második körtáviratban, hogy a rengés körzetében kialakulhatott veszélyes lökéshullám. Addigra azonban az áradat már lecsapott Indonéziára és a thaiföldi Phuketre. Huszonöt perccel később sikertelenül próbálták felvenni a kapcsolatot az ausztráliai meteorológiai szolgálattal, elérték viszont az ottani katasztrófavédelmet, ahol megerősítették, hogy tudnak a rengésről, s kiadták a riasztást Ausztrália nyugati partjaira. A hullám ebben az időben érte el Ceylon szigetét. Az internetes hírügynökségeken hamarosan megjelentek az első beszámolók az áldozatokról. A PTWC-hez ekkor érkezett az első hír arról, hogy a romboló erejű cunami valóban kialakult. Tizenöt perccel később a Srí Lanka-i tengerészeti hivatal felvette a kapcsolatot a megfigyelőrendszer központjával, hogy értesítést kapjon az esetleges utórengésből származó további lökéshullámokról. Újabb negyedóra múltán a Srí Lanka-i amerikai nagykövet, aki összeköttetést tartott fenn az ország miniszterelnökével is, érintkezésbe lépett a PTWC-vel, hogy közvetlen hírláncon értesüljön a nagyobb utórengésekről. Ekkorra azonban a katasztrófa már a maga teljességében kibontakozott.

Tanulságok:

1. A Csendes-óceán térségében a megfigyelőrendszer gyorsan és hatékonyan működött. Ha az Indiai-óceánra is kiterjedt volna ugyanez a mérőhálózat, akár tizenöt percen belül kiadható lett volna a riasztás: mindenki hagyja el a partot két kilométer távolságra. A halálos áldozatok száma ezzel a tizedére lett volna csökkenthető. Ha ugyanez a rengés a kéreglemez másik oldalán, a csendes-óceáni Mariana-ároknál pattan ki, Japán, Hawaii és a többi sziget időben teljes körű riasztást kapott volna.

2. A globális nemzetközi Föld-megfigyelési rendszerben (GEOSS - melynek része a PTWC) az aktív magyar részvétel elengedhetetlen. A térségünket érintő hirtelen légköri változásokat, az orkánok, tornádók, áradások kialakulását folyamatosan nyomon követő műholdas információs hálózatba való bekapcsolódás az éghajlati katasztrófák elleni védekezésnek is egyik legfontosabb állomása. A hazai közgondolkodásba bele kell épülnie, hogy a nemzetközi tudományos kutatások élvonalában való intenzív és széles körű magyar jelenlét életbevágó nemzeti érdek.

A szerző fizikus